31/10/2026
Amikor "anya" összevesz miattam az állatorvossal 😀
Mai napunk kicsit küzdelmes volt, kíváncsi vagyok nektek vannak-e ilyen tapasztalataitok, illetve szerintetek egy orvos-gazdi viszonylatban mi az, ami alap kellene, hogy legyen.
Történt tegnap este, hogy Trininek a lábujján lett egy nagy gyulladt seb. Saját dokink nincs, szombaton találtunk egy állatorvost, ahova időpontot tudtunk foglalni. Korábban nem jártunk még itt. A foglalási lapon be kellett írni, hogy mi a probléma, ide csak annyit írtam, hogy gyulladt lábujj.
És a történetünk. Az időpontunk előtt már ott voltunk a helyszínen, egy időpontnyi csúszással hívtak be bennünket. Nos, lehet én vagyok az ufo, de nekem ilyenkor egy elnézést a csúszásért jól esne. (megesik, főleg állatorvosnál, csak jól esik az embernek hogy figyelmesek). XY doktor/doktornő vagyok (mivel még sosem találkoztunk) mi a panasza a kutyusnak.
Ehelyett az történt, hogy ahogy bemegyünk a doktor/doktornő (nem, nem fogom megírni hogy hol történt mert nem ez a lényeg)
amikor bemegyünk köszönés után felkiált hogy látom, jól nyalogatod a lábujjaid. Közöltem hogy igen, de nem azért gyulladt, mert nyalja, hanem azért nyalja, mert valamitől gyulladt.
Aztán jött az igazi küzdelem, az asszisztens felkapja, felrakja az asztalra és úgy lefogja, mint egy vérmes fenevadot. Jelzem szépen, hogy én megfogom. Nem engedik, ők fogják. Na és itt jött a vita, hogy de, a 14,5 éves kutyámat szeretném én megfogni. De ha őt megharapja, bla bla.
Hosszú küzdelmek árán végül megfoghattam, azzal hogy ha egy rossz mozdulata lesz, akkor felszájkosarazzák. Mondtam, hogy ok.
Lábujj közé szuri, turkálás a seben keresztül, betadinos átmosás, két fajta injekció és a kutyámra nem került szájkosár.
És tudom, hogy sokszor a kutya jobban viselkedik, ha nincs ott a gazda. De igenis van az az eset, ahol a gazdával viselkedik jobban. Egy lefogásos traumát pedig hetekig, hónapokig lehet utána terápiázni.
Azzal is tisztában vagyok, hogy az állatorvosi képzésen nincs, vagy maximum minimális kutyakommunikáció és viselkedés van.
Én azt gondolom, hogy lehet a gazdát partnerként kezelni. Sőt úgy is kellene. És egy próbálkozásból kiderült volna, ha nem tudom megtartani a kutyám, még mindig jöhet az asszisztens. De az, hogy közelharcot kell vívnom, hogy az asszisztens engedje el a lefogott, 14,5 éves kutyámat, az nekem nem fér bele. Bevallom, még kb 30 másodperc küzdelem választott el attól, hogy eljöjjek.
Szerencsére a vége happy end lett. Az asszisztens inkább kiment, a doktor/doktornő is belátta, hogy a kutya jól viselkedik, meg sem mozdul és én is tudom, mikor hogy fogjam.
Úgyhogy a végére normalizálódott a hangulat.
Nektek van rossz/jó élményetek állatorvossal? Vagy ha vannak itt állatorvosok van jó/rossz élményetek gazdákkal?
