24/01/2026
Ad libitum széna: előnyök és hátrányok
Ebben az írásban a lovak szálas takarmányozásáról szeretnék beszélni, mivel ez valójában nem csak most, télen, hanem mindig fontos téma. Nagyon gyakran arról olvasok, hogy a lovak előtt mindig ad libitum szénának kell lennie, és minden egyéb helytelen.
Nos, ezzel egy bizonyos szinten egyetértek, hiszen télen sok megevett energia elmegy fűtésre, de mégsem értek egyet 100%-ban.
Vizsgáljuk meg azt, hogy valójában ki is, mi is a ló, és mire lett kitalálva?
Ha megnézzük a ló testfelépítését, és az emésztőrendszerét, akkor nagyon könnyen megállapítható, hogy többek közt a gyomor kis térfogata miatt a ló arra lett kitalálva, hogy folyamatosan kis mennyiségeket fogyasszon. Ennek az a következménye, hogy legalább napi 14-16 órában ennie kellene.
A másik szempontot sem szabad elhanyagolnunk, miszerint a ló úgy fejlődött ki, hogy ezen fajta táplálékfelvételt nagyjából folyamatos, alacsony intenzitású mozgás mellett veszi fel. Na most ezt egy ideális környezet esetén, tehát, ahol lovanként 1 hektár áll rendelkezésre, illetve korlátlanul mozoghat bárhova is, bármikor (sosincs bezárva) ezt a ló úgy teszi meg, hogy folyamatosan, lassan mozog. Tehát, lép egyet, csíp egyet, lép egyet, aztán megint csíp egyet-kettőt, és megy tovább.
És ebben nyetlik kicsit ez az ad libitum teória, ugyanis a domesztikált lovak nagy része egy, a mozgásszükségletükhöz nem igazodó, igen kicsi, gyakran porossá letaposott karámban éli le az életét, ahol van egy vagy több helyen egy etető szénával, és van egy vagy több itató. Ezek általában elég kis távolságban is vannak egymástól, tehát valójában a lónak néhány 10 métert kell átbattyognia az egyikről a másikhoz. Nyilván, mert így egyszerű, nagy elönye hogy így az etetés nem.kifejezetten munkaigényes.
Ezért tehát nem is kell meglepődni, amikor egy ilyen tartásmódozat esetén a ló a napjának a nagy részét állással tölti el, lóg a háta, nagy a hasa, és a mozogása sem túl lelkes. Még az állás közben is általában a saját ferde testhelyzetét erősíti, mert abban a legkényelmesebb és legstabilabb a hosszadalmas állás.
Ez tehát az emésztőrendszert és a mozgatórendszert is messze nem ideálisan terheli. Nos, éppen ezért érdemes megfontolni azt, hogy a ló kapjon megfelelő mennyiségű szénát, de valahogyan motiváljuk arra, hogy többet mozogjon. A legjobb lehetőségünk erre az, ha tényleg fejenként egy hektár áll rendelkezésünkre - szerencsére, egyre többen képezik magukat ebben a témában, így egyre több ilyen lóközpontú hely van. Sokan hívják ezeket rehabilitáviós helynek, de valójában minden lónak így kellene élnie. Ilyen nagy terület esetén valószínűleg fennáll annak a lehetősége is, hogy igen különböző talajminőségekkel találkozik, a keménytől az egészen puháig, így a patái sokkal erősebbé válnak. Ilyen nagy terület esetén annak is nagyobb a valószínűsége, hogy igen változatos domborzati viszonyokon kell mozgolódnia ahhoz, hogy bevigye a megfelelő mennyiségű táplálékot/vízhez jusson, ami pedig nagyon jót tesz a ló izomzatának és ízületeinek.
Nos, ha tehát logikusan gondolkodunk, megfogalmazódott bennünk az, hogy mégsem olyan jó, hogy egész nap ad libidum széna áll a lovunk előtt, ugyanis akkor a ló a napjának nagy részét azzal tölti, hogy a széna előtt áll. Ami pedig nem mozog, az degenerálódik. Tehát kellene egy olyan megoldás, amikor eszik is és mozog is.
Erre vannak költséghatékony, és drágább megoldások is.
Az egyik lehetőség, hogy lassítsuk a táplálékfelvételt, azaz szénahálókat, bálahálókat használunk. Ezek igen praktikusak, hisz csökken a kárba veszett széna mennyisége, és a ló a legeléshez hasonlóan a metszőfogaival tépi ki a szénát a hálóból, és nem helyből behabzsolja, szinte kizárólag a rágófogakat használva, mint hálózás nélkül. Már ezáltal tehát lassítjuk, és némileg egészségesebbé tesszük már magát a rágást.
Egy következő lehetőség az, hogy az etető és az itató pontokat elég nagy távolságra helyezzük el egymástól. Ez sokszor nem megoldható, mert mondjuk a karám négyzet alakú, és így sem hozunk létre jelentős távolságot. Ilyenkor villanypásztor szalagokkal lehet falakat létrehozni. Egy négyzet vagy téglalap alakú karámot is fel lehet osztani, labirintusokat képezve úgy, hogy a lovaknak sokkal többet kelljen mozogni az egyik végéből (pl. széna) a másikba (víz).
Egy kevésbé költséghatékony megoldás az időzíthető etetők használata. Ezek programozhatóak, hogy bizonyos idősávokban kinyíljanak, és a ló számára lehetővé tegyék a táplálékfelvételt, aztán a többi időben pedig bezáruljanak, és ezáltal akadályozzák a táplálékfelvételt. Viszont drága, meghibásodhat.
Lehetünk viszont fifikásak is, és kombinálhatjuk a magunk módján a fentieket. Én például azt próbáltam csinálni, hogy úgy osztottam be a szénahálók kirakását, hogy mindig legyen egy idősáv, amikor már kevés széna volt. Ha elfogyott, nem rohantam ki azonnal utántölteni. Vagy, miután lement a reggeli kaja hullám, elvettem a szénahálókat, amiket aztán pár órával később megkaptak.
Aztán megfigyeltem,mit csinálnak ilyenkor a lovak? A ló ilyenkor nekiáll táplálékot keresni. Ha egy területen nincsen elegendő mennyiségű táplálék, akkor elindul keresgélni. Ez számunkra nagyon jó!
Tehát, ilyenkor sem éheznek, hiszen csipegetik azt, amit találnak (télen nyilván nem sokminden van), ha pedig eleget bóklásztak, újra jöhetnek szénázni. Arra mindenképp érdemes odafigyelni, hogy egy-egy evési szünet ne legyen 4 óránál hosszabb, hisz náluk a gyomorsav folyamatosan termelődik. Ha elegendő helyen él a ló, akkor viszont mindog fog magának találni valamit.
Ha pedig hozzátesszük, hogy a lovak táplálékfelvételének a legjava pirkadatkor és napnyugtakor zajlik (erre alapul a reggeli és esti etetés hagyománya), akkor teljesen logikus, hogy reggel és este mindig legyen előttük ennivaló, a kettő között viszont szüneteltetjük néhány órára.
Ezzel arra stimuláljuk a lovat, hogy elkezdjen keresgélni, tehát mozogni. Ennek előfeltétele természetesen, hogy ne egy poros 50 négyzetméteres karámban álljon, ahol egy szál fű sincs, hanem érvényesüljön a minimum fél vagy egy hektár per ló tartási szabály, ahol mindig szabadon közlekedhet, és mindig van mit csipegetni. Mert ne higgyétek, hogy a vadonban olyan sok fű nőne télen. Mégis, mivel a ló a legelésre fejlődött ki, sok-sok évmillió során ezt is megoldotta - a nem domesztikált lovaknak van lehetőségük tovább vándorolni, ha egy adott területen már nincs elég táplálék.
Így tehát egyre többet mozognak, a táplálékfelvétel megmarad, avagy minimális szinten korlátozódik, ami mondjuk nem is árt, hiszen a lovak java része nem azért kerek, mert jól izmolt, hanem azért, mert el van hízva. Az elhízás a lovaknál is hasonló, nyugati típusú betegségeket hoz magával, mint az emberek esetében. Minél kerekebb a lovad, annál inkább érdemes aggódni az öregkora miatt. Minél atletikusabban, jobban izmolt állapotban megy bele az időskorba, annál nagyobb esélye van ahhoz, hogy jelentős életkort éljen meg anyagcsere betegségek nélkül, melyek elég súlyos fokban okozhatja a ló életminőségének a romlását. Szerintem ez egy igen fontos téma.
Mindenkinek egészséges lovakat kívánok!
