27/04/2026
A hétvégén Destonnal frisbee versenyen voltunk 🐾
A kezdő kategóriában indultunk, hiszen még rengeteg tanulás és fejlődés áll előttünk.
Szombaton a távdobásban ketten voltunk a 3. helyért, viszont én hamarabb eljöttem (igen… shame on me 😅), így végül a 4. helyen zártunk. Ennek ellenére nagyon örülök, mert számomra a versenyzés még mindig nagy kihívás – hajlamos vagyok túlizgulni és stresszelni, ráadásul a szél sem könnyítette meg a dolgunkat.
A freestyle körünknél éreztem, hogy még nincs teljesen „kész” – bár valószínűleg sosem lesz olyan pont, amikor azt mondom, hogy na most tökéletes. Emiatt kicsit bizonytalanul álltam ki, és több hibát is vétettem, mint szerettem volna, amit akkor nehezen éltem meg.
Vasárnap viszont visszamentünk (kis hezitálás után), és fejben eldöntöttem, hogy most csak élvezni fogjuk az egészet. És sokkal jobb lett, mint vártam.
Egyre inkább érzem, hogy nekem leginkább fejben kell fejlődnöm – hogyan állok hozzá, hogyan kezelem a helyzeteket. Mert utólag mindig rájövök, hogy a versenyzés mennyire fontos: rengeteget tanulok belőle, magamról is, és a többi versenyzőtől is.
A tavalyi évhez képest már most hatalmasat fejlődtünk – Deston is és én is. De pontosan látom, hogy még mennyi munka van előttünk, és ez most inkább motivál, mint elbizonytalanít.
Tanulom azt is, hogy nem csak a célt kell nézni, hanem megszeretni az egész folyamatot… és közben jól érezni magunkat.
És hát… Deston 🐶
Ő nem csak a versenytársam, hanem a legjobb társam is. Egy hihetetlenül kedves lelkű, lelkes kis kutya, aki mindig ott van velem – bármi is történjen. Végtelenül büszke vagyok rá 💛
Ezt most csak azért szerettem volna megosztani, mert hátha valakinek ad egy kis löketet vagy bátorságot a versenyzéshez. Mert még ha nem is tökéletes, akkor is rengeteget ad – és talán pont ez benne a legszebb.
Ja, és az igazsághoz hozzátartozik… 😅 A helyszínen konkrétan sokszor utáltam ott lenni, és valószínűleg még egy ideig nem is leszek a versenyzés legnagyobb rajongója 😂
De valahogy mindig ugyanoda jutok: utólag örülök, hogy elmentünk. És mindig rájövök, hogy mennyivel többet akarok fejlődni. Amíg ezt a pozitív löketet adja nekem, addig biztosan csinálni fogjuk 💪
És van még valami, ami nélkül ez az egész nem menne…Van egy nagyon jó trénerem, aki folyamatosan segít minket fejlődni, haladni, és amikor fejben leblokkolok, akkor visszaránt. Őszintén, ha ő nincs, valószínűleg versenyezni sem mentem volna el.
Olyan dolgokra világít rá, amik nélkül nem tartanánk itt – és újra meg újra emlékeztet arra, hogy ez miért fontos. Mindenkinek ilyen edzőt kívánok, aki kihozza belőled azt, ami benned van, és előre tol akkor is, amikor te épp nem tudnád 💛
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: köszönöm a Bariguard Kennelnek ezt a csodálatos kiskutyát 🐾
