25/04/2026
Azt gondoltuk, hogy örökké velünk lesz. Szabó Gábor mikor kérdezte hogy vannak a kutyák, mindig azt mondta, ezt a Kávét agyonütni sem lehet, ez olyan kutya.
De sajnos mindenkinek lejár egyszer az ideje, nekünk is, csak a kis kedvenceinknél hamarabb érkezik a halál. Talán ezzel is tanítanak minket az elengedésre, a halál természetének elfogadására.
Tudtuk a diagnózist már tavaly novemberben. Tudtuk, hogy minden nap, amit együtt tölthetünk ajándék. Aztán láttam, hogy már nem sétál olyan peckesen, ahogy szokott, nem lát, alig hall, de még mindig azért jó étvággyal evett és ivott.
Az utóbbi napokban azonban már alig-alig jött ki a házából, egyre kevesebbet evett még a kedvenc konzervéből is. De ma reggel már semmit sem. Ez már egy olyan jel, amit nem szabad félresöpörni. Ez azt jelenti, hogy már nem tud úgy élni, ahogy korábban.
Ilyenkor hagyni kell méltósággal elengedni és nem szabad addig húzni, amíg fájdalmak közepette feladja a szervezete vagy erőltetni az evés-ivást, csak hogy egy kis időt nyerjünk még. Mert ami nekünk jó, hogy még itt tudhatjuk, az neki már csak szenvedés.
14 és fél évünk volt együtt, szép volt❤️