Vidéki kisgyerekként egészen pici koromtól rajongtam az állatokért, lehetett bundás, tollas, bármilyen... Vittem is haza mindent: cicát, gyíkot, sünt, csigát, útközben etettem a kiskutyákat és nagymamámnál nyaralva, ha eltűntem tuti a baromfiólban találtak rám kiscsirkéket és kiskacsákat babusgatva...
Némi győzködéssel aztán lett végre családi cicánk és egy kóbor kutyát is befogadtunk, azóta is re
ndületlenül tart az állatmániám saját cicusokkal és mindenki más kutyusával. Remélem hamarosan nekem is megadatik, hogy legyen egy álomkutyám (és persze a neki megfelelő körülmények), addig beérem a kozmetikába látogató vendég kutyusokkal és az ismerősökével. Kisállat kozmetikát cicáknál egész életemben csináltam, hiszen mindig volt saját és ismerős cica is (no és a mentettek), akit rendben kellett tartani. Hivatásos kozmetikussal először erdőből hozott perzsacicák miatt találkoztam, bár a macsekokat kopaszra kellett nyírni és egyikük át is harapta a kezem mégis csodáltam az átalakulást. Kutyakozmetikusnak 2011-ben munka mellett kezdtem tanulni, az elmélet kíválóan sikerült, de a gyakorlat sehogy nem fért bele az akkori életembe.
2020-ban - ha törik, ha szakad - újra beneveztem az OKJ képzésre, Covid alatt és extrém munkamennyiség mellett is aktívan tanultam, gyakorlatra jártam, 2021 nyarán sikeres vizsgát tettem. Az elmúlt hónapokban a tudásom fejlesztése volt a cél (elsősorban technikus jelleggel), ezért Újpesten egy szakmailag abszolút profi kollégával dolgoztam együtt, aki egyben tacskó és spániel tenyésztő, valamint kiállításra felkészítésben is jártas. Rengeteget tanultam tőle az egyes fajták egyedi kozmetikájáról - főleg szálkás szőrű tacskó trimmelés, angol cocker spániel, de számos ritkább/ nehezebben kozmetikázható/ nagy-óriás testű fajtában is szereztem tapasztalatot, napi rutint. Nálam a cél a kutyus-cicus jólléte, egészséges állapotban tartása és a fajtának, szőrtípusnak megfelelő kezelése. Kellő időt, figyelmet és türelmet fordítok minden vendégemre.
