03/01/2026
Az utóbbi években látványosan megváltozott a kutyákhoz való viszonyulásunk. Mintha egyre inkább attól félnénk, hogy bármi, ami nem teljesen puha, gyengéd és kizárólag „pozitív”, az már automatikusan ártalmas és bántalmazásnak minősül. A „csak pozitív megerősítés” mára nem módszer lett, hanem egy vak identitás, egy zászló, amit sokan lobogtatnak, gyakran nem szakmai meggyőződésből, hanem mert kiválóan eladható a mai ferde szemléletű társadalmunkban. A gazdik szívesen hallják, hogy nincs szükség határokra, következetességre, kényelmetlen helyzetekre, vagy saját maguk fejlesztésére, hiszen ez felmentést ad a felelősség alól, az oktató pedig elkötelezett követőket, elismerést, kötődést és nem utolsósorban bevételt nyer vele. Kérdés, hogy mindebből a gazda, de főként a kutya mit nyer valójában?
Mindeközben több alapfogalom is összemosódott már. A tréning és a nevelés, a tanítás és a problémás viselkedések kezelése sokaknál ugyanazt jelenti, pedig teljesen más célt szolgálnak. Tréning során trükköket, feladatokat tanítunk, viselkedéseket építünk, motiválunk és jutalmazunk. A nevelés viszont főként elvárásalapú, konkrét kereteket ad és ha jól értelmezzük, akkor nem a kutya ellen, hanem érte van. A kutyák ösztönlények, akiknek szükségük van kiszámítható szabályokra és határokra ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat.
Ma mégis gyakran azt látni, hogy már egy nyakörv, egy határozottabb hang, vagy egy nem kívánt viselkedés tiltása is túlzásnak számít és a gazdákat emiatt rendszeresen megszólják. Mintha elfelejtenénk, hogy a kutya nem porcelánfigura és egyáltalán nem emberi módon működik. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a határozottság nem egyenlő az erőszakkal, ahogy a következetesség és a magabiztosság sem a szeretet hiányával. Nem minden frusztráció trauma, és nem minden korrekció bántalmazás, ha megfelelően használjuk. Itt a „megfelelő” szón van a hangsúly.
Érdekes kérdés, hogy miközben egyre többet beszélünk empátiáról szeretetről és pozitivitásról, miért látunk mégis ennyi bizonytalan, szorongó, frusztrált, összezavarodott, nehezen kezelhető kutyát és megcsömörlött gazdát. Lehet, hogy nem a módszerekkel van a gond, hanem az egyensúllyal, vagy azzal, hogy egy adott módszert nem a megfelelő helyzetben alkalmazunk. A tanítás, jutalmazás, a megértés és a gyengédség fontos, de önmagukban sosem pótolják a nevelést.
Talán ideje lenne újra megtanulni különbséget tenni tanítás és nevelés között és elfogadni, hogy a kutyák nem attól lesznek kiegyensúlyozottak, hogy mindent rájuk hagyunk, vagy évekig cukiskodva a legfinomabb falatokkal próbáljuk őket „megvenni", hanem attól, hogy világos, követhető keretek között élhetnek. Ez ma nem népszerű gondolat, de lehet, hogy épp ezért érdemes beszélni róla.🐾🙏❤
,