26/06/2025
🐺 DOMINANCIA – egy félreértés, amit még mindig sokan erőltetnek
Volt egyszer egy farkas, meg egy tudós...
A tudós: Dr. L. David Mech – a világ egyik legismertebb farkaskutatója.
Az 1970-es években Mech írt egy könyvet, amiben azt állította, hogy a farkasfalkában „alfa”, „béta” és „omega” szerepek vannak. Harc, rangsor, dominancia. Innen jött a domináns gazda – alárendelt kutya kép.
Ez a könyv berobbant a kutyakiképzés világába.
Akkoriban mindent ezzel magyaráztak:
„Ne hagyd, hogy a kutya átvegye az irányítást!”
„Mutasd meg, hogy te vagy a falkavezér!”
És jöttek is a „domináns” pórázrántások, hátfordítások, falkavezér-csatakiáltások.
Úgy tűnt, ez kontroll, rendszer, megoldás. (Meg hát az idomárok a cirkuszban már régebbről tudták, a megtöréses nevelés " működik".)
❌ Csak egy baj volt vele: nem volt igaz.
Mech később rájött, hogy hibázott.
A farkasokat, akiket tanulmányozott, fogságban tartották – vadidegen egyedekből összezárt csoportokat. Ez nem természetes falka, hanem börtönlakó farkas-verzió volt.
Amikor a ‘80-as évek végétől vadon élő farkasokat kezdett megfigyelni (Kanadában, Ellesmere-szigeten), teljesen más képet látott:
Ezek a falkák családok voltak.
Nem harc döntött a vezérségről, hanem egyszerűen a szülők vezettek.
Nem dominancia, hanem gondoskodás, tanítás és együttműködés.
📢 1999-ben Mech nyilvánosan kijelentette: „Tévedtem.”
A dominanciaelmélet hibás, és nem alkalmazható sem farkasokra, sem kutyákra úgy, ahogy azt korábban hitték.
Csak épp ez a rész már nem lett szenzáció. Nem ordították be a tévék. Nem tettek plakátra senkit, aki épp visszavonta a dominanciaelméletet.
💥 Akkor miért ragaszkodnak még mindig annyian hozzá?
Mert a dominancia elmélete egyszerű.
Mert hatalmat ad a kézbe.
Mert ha valami baj van, jólesik azt gondolni, hogy csak „nem elég erős a kontrollod”.
És persze ott vannak azok is, akik belül azt mondják:
„Én tudom jobban.”
„Engem ne oktassanak ki.”
„Én már 30 éve ezt csinálom.”
Ez a legveszélyesebb. Amikor az egó fontosabb lesz a tudománynál – és a kutyánál.
🧠 És mi történik ilyenkor a kutyával?
Sok kutya nem azért működik együtt, mert ért vagy élvez valamit.
Hanem mert fél.
Mert megtanulta, hogy a gazda hangja = stressz.
Mert kiszolgáltatott – és nincs máshová mennie.
Pont úgy, mint az emberi kapcsolatokban:
Amikor valaki rettegésben él, mégis marad – mert a félelemhez is ki lehet alakulni egy torz kötődésnek (ez a Stockholm-szindróma egyik jelensége).
A valódi kapcsolat nem így néz ki.
A kutya nem beosztott, nem csicska, nem alá-fölérendelt viszonyban van veled.
A kutya partner. Társ. Kommunikáló, érző lény.
Nem kell ledominálni, csak megérteni és vezetni – erőszak nélkül.
Zárásként:
Az „alfaelméletet” még maga a feltalálója is visszavonta.
Aki még most is ezzel jön, az már nem tudósra hallgat – csak az egójára.
És közben kutyák ezrei szenvednek tőle csendben, „jól nevelten”.
+1 amit tudnod kell:
A dominanciával „kezelt” kutyák sokszor kívülről boldognak tűnnek.
Ragaszkodnak a gazdához. Látványosan jobban , mint egy egészséges kapcsolatban
Nyalnak, bújnak, csóválnak. Alázatosak.
Úgy néz ki, mintha imádnák a gazdát...
...De a felszín mögött gyakran rettegés és állandó megfelelési kényszer van.
Ez nem szeretet, hanem aktív alárendelődés.
Ez a kutya megtanulta, hogy csak akkor van béke, ha mindenben igazodik.
És a legtöbb ember ezt díjazza.
„Nézd, milyen okos, mennyire szeret…”
Nem. Ő csak nem mer hibázni.
„Ez az írás a Doggy Campus szellemi tulajdona.
Megosztani lehet, sőt, köszönöm is, de csak az eredeti forrás és szerző feltüntetésével.
Másolni, újracsomagolni, idézőjelek nélkül megosztani viszont nem oké.
Nem baj, ha tanulsz belőle – csak ne úgy, hogy lemásolod.”
