Ikon, Artúr és Óda a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola négylábúinak naplója
Ikon, Artúr és Óda a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola négylábúinak naplója
02/01/2023
Óda: "Kedves Napló Olvasóim! 2023. 01. 02-án szeretettel köszöntelek titeket, és egyben nagyon boldog új évet kívánok mindannyiunknak!
Kívánom, hogy szeretetben, megértésben, békességben, egészségben éljünk egymás mellett ezen a csodálatos Föld nevű bolygón, ami az otthonunk.
Nagyon-nagyon régen nem jelentkeztünk!
Utoljára ennek a naplónak az elindítója: Ikon írt nektek napló részletet a születésnapján, amikor öt éves lett.
Azóta Artúr négy, és én három éves lettem. Természetesen nekünk is volt születésnapi partink a szokásos helyen Budapesten a Bikás parkban.
Ikon májusi születésnapja és a mi októberi születésnapunk között is sok minden történt a házunk táján.
Amellett, hogy az előző 2022-es év arról lett nevezetes, hogy mami első két kis neveltje nyaralhatott nálunk! - több Baráthegyis kutyus panziózott nálunk rövidebb, hosszabb ideig. Így aztán még gyorsabban elillantak a második félév hónapjai.
Néhány fotót megosztok, hogy lássátok jól vagyunk.
Remélem ti is mindannyian jól vagytok, és ez legyen is így a továbbiakban is.
Tappancsos kézfogással búcsúzom, és nem ígérek semmit arra nézve, hogy mikor jelentkezem, de legalább ezt az ígéretemet egészen biztosan betartom.
Légy jó, vigyázz magadra, a hozzátartozóidra, a barátaidra, a kedvenceidre, és mindenkire akivel találkozol!
Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Ikon, Artúr és Óda a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola négylábúinak naplója új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.
Önkéntes kölyöknevelőként évek óta segítem a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolát, azért, hogy az általam egymás után felnevelt, és az Iskola speciális képzésében részesülő gyönyörű, és okos kutyáim azok táborát bővíthesse, akik a látássérült embertársaink szeme világává, de emellett életüket megváltoztató hű társsá is válhassanak.
Az első neveltem Ikon, Nyíriné Kovács Mária által képzett, segítő kutyusként éli életét, Sándor mellett. A második neveltem Artúr, Cserven Lajos által részesül abban a képzésben, mely után ő is segítő kutyussá vált. Sándor és Ikon 2019. augusztusában, Brigi és Artúr 2020 augusztusában tettek sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát.
Most a legkisebb ugrifüles Óda, aranyozza be az én életemet, hogy miután eléri az egy-másfél éves korát ő is főiskolára mehessen.
Ennél a résznél szokták azt mondani, hogy “én ezt biztosan nem tudnám csinálni, mert nem tudnám elengedni, megtartanám a kutyát”. Én meg erre azt szoktam válaszolni, nem lenézve a házi kis kedvenceket, hogy mire a képzésük felénél tartanak az általunk felnevelt kutyusok, már láthatóvá válik, hogy őket nem házi kedvencnek teremtette a Jó Isten! Ők egy fantasztikus hivatás betöltésére érkeztek közénk, és higgyétek el, ezzel ők is tisztában vannak! Ezt a gondolatot azzal szoktam lezárni, hogyha bárki házi kis kedvencre vágyik, akkor elmehet egy menhelyre, és hazavihet magával egyet, vagy kettőt. Ekkor tényleg hatalmas boldogság azt hallani, ha azt mondják nekik: ”soha nem tudnálak elengedi”.
Hála a Jó Istennek, a Baráthegyi Vakvezető Iskolában sokan vagyunk, akik évről évre, egymás után nevelgetjük a kis kölyköket, sőt vannak közöttünk rangidősek, akik már sokkal régebben választották ezt a csodás önkéntes munkát, mint én. Fantasztikus csapatot és közösséget alkotunk.
Rengeteg féle fajta önkéntes munka közül válogathatunk, ki-ki érdeklődési köre szerint, de olyan önkéntes munka, ami egyszerre szolgálja az állatokat és az embereket, úgy gondolom nem sok van.
Mielőtt ezt az önkéntes hivatást választottam, azon gondolkodtam, hogy beteg emberek segítésébe kezdek, hiszen parkinson beteg férjem életét, közel öt évig otthonunkban igyekeztem könnyebbé tenni, ami által alapos gyakorlatot szereztem a betegápolás területén. Aztán, mit ad Isten? - szemem elé került az önkéntes kölyöknevelői tevékenység. Azonnal megdobbant a szívem, pedig előtte soha nem volt saját háziállatom, sőt a kutyáktól féltem is. Nem kicsit, hanem nagyon!
Nem győzök hálát adni Istennek, hogy ide irányított, mert ebben a munkában megismerhettem az emberek mellett az állatok lélektanát is. A Baráthegyi Vakvezető Iskola kutya mamái családoknál élnek, az ő lakásukban, így a kutyakölykök is itt látják meg a napvilágot. Két hónapos korukban költöznek a kölyöknevelőkhöz, hova máshová, mint az otthonunkba, ezt azt jelenti, hogy egy karnyújtásnyira alszanak az ágyunktól. Figyelem! - nem az ágyunkban, hanem mellette. Majd a látássérült gazdi eldönti, hogy ez így is marad, vagy változtatnak rajta.
Én már nyugdíjas vagyok, mi mást is mondhatnék, nyugdíjas társaimnak: elfelejthető az orvos, patika és orvosság egy kölyök kutya mellett, mert ő maga tölti be a gyógyító szerepet. Ez valóban a kölyöknevelés mellékhatása, ebben biztos lehet bárki.
Hogy jött lére a napló? Az első kis neveltemet Ikont, megkértem, szíveskedjen elmesélni hogyan tölti velem kölyök korát, én meg átengedem a klaviatúrát, arra az időre, amíg lemacsolja élményeit. Az újonnan érkező kölykök folytatják az élménybeszámolókat, én meg azt tapasztalom, hogy nemcsak jó magam, hanem ti is szívesen olvassátok a kölykök történeteit.
Azt kívánom, legyen ez így a továbbiakban, és még nagyon sokáig, mindannyiunk nagy örömére.
