Ikon, Artúr és Óda a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola négylábúinak naplója

02/01/2023

Óda: "Kedves Napló Olvasóim! 2023. 01. 02-án szeretettel köszöntelek titeket, és egyben nagyon boldog új évet kívánok mindannyiunknak!

Kívánom, hogy szeretetben, megértésben, békességben, egészségben éljünk egymás mellett ezen a csodálatos Föld nevű bolygón, ami az otthonunk.

Nagyon-nagyon régen nem jelentkeztünk!

Utoljára ennek a naplónak az elindítója: Ikon írt nektek napló részletet a születésnapján, amikor öt éves lett.

Azóta Artúr négy, és én három éves lettem. Természetesen nekünk is volt születésnapi partink a szokásos helyen Budapesten a Bikás parkban.

Ikon májusi születésnapja és a mi októberi születésnapunk között is sok minden történt a házunk táján.

Amellett, hogy az előző 2022-es év arról lett nevezetes, hogy mami első két kis neveltje nyaralhatott nálunk! - több Baráthegyis kutyus panziózott nálunk rövidebb, hosszabb ideig. Így aztán még gyorsabban elillantak a második félév hónapjai.

Néhány fotót megosztok, hogy lássátok jól vagyunk.

Remélem ti is mindannyian jól vagytok, és ez legyen is így a továbbiakban is.

Tappancsos kézfogással búcsúzom, és nem ígérek semmit arra nézve, hogy mikor jelentkezem, de legalább ezt az ígéretemet egészen biztosan betartom.

Légy jó, vigyázz magadra, a hozzátartozóidra, a barátaidra, a kedvenceidre, és mindenkire akivel találkozol!

BUÉK 2023.

14/05/2022

2022. 05. 14. Ikon: „Kedves Napló Olvasóm! Igen jól látod, ma én írok neked, a Napló alapítója: Ikon! Tudtad, hogy öt évvel ezelőtt alapítottam a Naplót? Bár csak egy röpke napra, de hosszú évek eltelte után ma hazalátogattam, a kölyök otthonomba. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és írok neked.
Kaptam ugyanis egy szabadnapot a gazdimtól, mert Vikivel elmentek egy szervezett kirándulásra. Így történt, hogy korán reggel, amikor a Kelenföldi metró végállomásra megérkeztünk, mami már ott vár minket. Nagyon megörültem neki, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy milyen különleges lesz ez a mai szép nyári nap.
A kétlábúak váltottak pár szót, és egyszer csak Sándor gazdim kezében megpillantottam a kinyitható fehér botot, miközben a pórázom, amit ő szokott fogni, mami kezében landolt. Na, ezen nagyon meglepődtem, mert nem emlékszem, hogy valaha voltam ilyen helyzetben. Ráadásul így is indultunk el a lifthez, a fehér bot a gazdim, a pórázom meg mami kezében. Persze ez nem akadályozott meg engem abban, hogy szorosan a gazdim mellett menjek, miközben szemel tartva, vigyáztam rá. A buszmegállóban elbúcsúztunk, a kétlábúak megbeszélték, hogy hol és mikor találkozunk kora este.
Mi elmentünk mami autójához, és indultunk Százhalombattára. Én otthonosan elfeküdtem a valaha volt helyemen a hátsó ülésen, és békésen pihentem, ám amikor a kapu előtt megállt az ajtó, mint annak idején azonnal felültem és figyelmesen néztem, hogyan gurulunk be a rég nem látott udvarba.
Óda kitörő örömmel fogadott, és persze én is őt. Bár én több éve nem voltan itthon, de azért Ódával időnként találkozunk, hála a kétlábúaknak. Mi más, mint önfeledt játék következett, meg futóversenyek a ház mögül indulva. Mami persze, hogy feltette az fb. oldalára a nagy hírt, néhány fotó kíséretében: „Ikon a Fehér herceg haza látogatott”.
Hamarosan meg is szólalt a telefon, mami fia érdeklődött felőlünk. Mi éppen Ódával játszottunk a kertben, mami a teraszon ült. Amikor meghallottam a régen hallott ismerős hangot azonnal odafutottam mamihoz, majd várakozva füleltem, nyílik-e a kapu, és belép a hang tulajdonosa, de akkor még nem nyílt a kapu.
Játék, pihenés, séta, játék, pihenés, így telik a szabadnapom. Mint mondtam, ma csak egy röpke napra érkeztem, de majd július elején itt tölthetek több napot is. Megígérem, hogy akkor is írok neked!
Remélem jól vagytok, mindannyian! Tudom, hogy utódaim Artúr, és most Óda is szokott időnként hírt adni rólam, de úgy gondolom, örülsz, hogy kihasználva az alkalmat ma én írtam neked.
Légy jó, vigyázz magadra, szeretteidre, és kis kedvenceidre, szóval vigyázz mindenre és mindenkire. Szeretettel küldök neked sok-sok tappancsos kézfogást!”

17/04/2022

2022. 04. 17. Óda: „Elérkeztünk a húsvéti ünnepekhez. Nagyon régen nem hallottál rólam, ezért úgy gondoltam, hogy ez a szép nap nem múlhat el anélkül, hogy elküldjem hozzád jókívánságaimat: Békés, vidám, napsütéses, virágerdős szép húsvéti ünnepeket kívánok, sok-sok szeretettel!
Már igen ritkán írok napló bejegyzést, hiszen tudod, én lettem mami házi kis kedvence, itt maradtam vele, hogy hozzájáruljak én is az ó boldog életéhez. Így aztán nem történik velünk semmi említésre méltó esemény, mert hála Istennek minden szép, és jó, élem a kis kedvencek hétköznapi életét.
Most azonban, van miről mesélnem. Egy röpke hétre hozzánk költözött a tündéri kis kutya baba. Nevelőszülei elutaztak, és mi nagy örömmel vállaltuk, hogy ez idő alatt, a 10 hónapos Vidra velünk legyen. Nevelőszülei csodálatos emberek, én már csak tudom, hiszen náluk voltam, amikor mami covidos lett. Ráadásul akkor mami betegsége miatt már nem tudtunk elmenni az ivartalanítási műtétemre, így nemcsak, hogy vendégük lehettem, hanem ők is vittel el a műtétre és ott épültem fel. Sok időt tölthettem Dóra gyógyító karjaiban, amiért mindig hálás leszek, mert mami helyett volt a mamim. Annak idején be is számoltam erről, meg arról is, hogy akkor Soma, a kis fekete labrador volt a neveltjük, aki szintén velem egy időben esett át a műtéten, de mint a fiúknál szokásos, ő nagyon gyorsan elfelejtette a műtétet. Soma ma már főiskolára jár, hogy a nem túl távoli jövőben betöltse azt a hivatást, amiért megszületett: vakvezető kutyus lesz.
Szóval mindannyiunk nagy örömére itt van velünk Vidra. Mami azt hitte, hogy én az örök gyerek, aki soha nem nő fel, és mindig játszani, és mindenkit puszilni akar, majd én leszek az, akit nyugalomra kell intenie. Hát nem így lett. Remélem mami is észreveszi, hogy igen is komolyodom, ha nem is olyan tempóban, mint pl. a testvéreim. Végtére is két és fél éves vagyok, és, ha nem is mindig látszik, de lassan én is felnövök.
Nos, a kis Vidra, aki egyébként a „V” betűs alomhoz méltóan igen nyugodt kislány hírében állt, ám mióta elhagyta a szülői házat nem találkozott felnőtt kutyussal. Így aztán úgy megörült nekem, hogy a nyugodalmas természetét elfeledve, az első napon, mindaddig játszott velem, amíg mami pihenőre nem szólított minket! És, nem én voltam a kezdeményező, az biztos! A pihenésben feltöltötte magát igen gyorsan, és kezdődött minden elölről. Másnap már eléggé eltelt a játékkal, és sokat pihent. Itt volt nálunk mami családja, az unokákkal együtt, akik természetesen Vidrától olvadoztak. Én nem bánom, mert tudom, hogy Vidra néhány hónap múlva már termetre olyan nagy kajla lesz, mint én. Pillanatok alatt oda van a kutya-baba varázs, hát had varázsolódjon el mindenki, most, amikor lehet.
Kívánom, hogy neked, családodnak, és kis kedvenceidnek is ilyen boldog húsvéti ünnepe legyen, mint nekünk van! Szeretettel gondolok rád!”

01/01/2022

Óda: "Minden kedves napló olvasómnak, de mindazoknak is, akik még nem tévedtek ide a naplónkhoz, nagyon boldog, békés, szeretetben, és egészségben gazdag új évet kívánok. Vigyázzatok magatokra, a bundás, tollas kis barátokra is, szerető tappancsos kézfogással, és öleléssel én elindítom az új évet, mert amint látod, én már talpon vagyok! "

24/12/2021

Óda: "Karácsony szent estéjének csilingelő hangjai meg-meg csendülnek. Minden kedves napló olvasónknak áldott, békés, szeretetteljes szépséges karácsonyi ünnepeket kívánunk: Óda és mami! "

13/12/2021

06/12/2021

Óda: "Ne feledd! Ma érkezik a MIKULÁS!"

05/12/2021

Óda: "Valami fura dolgot találtam az utcán. Mami azt mondta, hogy ez egy cumi. Fogalmam sincs mi az. Megvizsgáltam jó alaposan, a számba vetem, de úgy érzem ez egy különleges dolog lehet, nem szabad vele bántó módon bánni. Úgyhogy a vizsgálódás után úgy döntöttem nem kérem, nehogy valami baja essék. Mami megdicsért, és elmondta, hogy bizony igazam van, a kétlábú babáknak ez nagy kincs, és sírnak, ha elveszítik. Sajnos ezt már nem tudjuk visszaadni a tulajdonosának, csak reménykedni tudunk, hogy van neki másik cumija, és nem szomorkodott sokáig."

05/12/2021

2021. 12. 05. Óda: „Már igen régen nem beszélgettünk! A szülinapomon, 10. 27-én írtam neked utoljára, és beszámoltam arról, hogy Budapesten a Bikás parkban Ikonnal ünnepeltük ezt a napot.
Ebben az évben is elmaradt a nagy találkozás, mami három négylábú gyermekei: Ikon, Artúr és jómagam még sohasem találkoztunk hármasban. A két születésnapot nem lehetett egy napon megtartani, mert az egyik nap Artúr gazdijának, a másik nap Ikon gazdijának nem volt jó.
A nagy találkozó nem jöhetett létre, de azért mégis volt különlegessége ennek a napnak is! Artúr és én sem találkoztunk még eddig. Ikon ismerte Artúrt, mert Ikon itt Érden járt iskolába, és nagyon sokszor találkoztak ez idő alatt. Még közös Baráthegyis 1 %-os reklámfotójuk is van. Ikon gazdijával Budapesten él, így aztán a gazdik jóvoltából viszonylag gyakran találkoztam már eddig is Ikonnal. Artúr Miskolcon járt iskolába, úgyhogy őt még soha nem láttam, hát ennek is eljött az ideje. Ha hiszed, ha nem, amikor a kutyafuttató kerítésénél jöttek, mami legnagyobb meglepetésére, mi egyből felismertük egymást. Hiába volt kívül, belül a sok-sok kutyus, mi csak egymásnak köszöntünk a kerítésen át. Végig kísértem a futtató bejáratáig. Amikor Artúr meghallotta mami hangját, akkor neki sokkal jobban örült, mint nekem, ezt azért be kell vallanom!
Tehát Artúr három éves szülinapján 10. 31-én is a Bikás parkban ünnepeltünk. Alig múlt el az én születésnapom, amikor a konyhánkban ismét fantasztikusan finom illatok terjengtek, pontosan olyan volt, mint, amit a saját szülinapomon érzetem. Amikor mami Artúr tortáját készítette, jött a telefon, hogy ők már elindultak Egerből. Na! erről az eseményről egy villámértesítést olvashattál! Artúr is rizstésztás-kacsamájas tortát kapott, az övé egy kicsit nagyobb lett, mert most sokkal többen voltunk, mint az én születésnapomon. Nemcsak Manót az aprócska kutyusukat hozták el Brigiék, hanem Dorottya, Nelson vakvezető kutyusával is vendégünk volt.
Az időjárás csodás volt, úgyhogy mi kutyusok jó sokáig önfeledten játszhattunk, miközben a gazdik sütkérezve a napon beszélgettek. Lógott is a nyelvünk rendesen, a sok szaladgálástól, úgyhogy a gazdik néha odarendeltek minket maguk mellé, hogy egy kicsit pihenjünk. A találkozót az ünnepelt megajándékozása és a torta felszeletelése zárta. Aztán a kétlábúak is megéhezhettek, mert elmentünk egy közeli étterem teraszára, hogy ők is ehessenek, mi meg a sok játék után, tele bendővel, békésen elfeküdtünk mellettük.
Miután a kétlábúak is jóllaktak, elkísértük őket a metró állomáshoz, és elbúcsúztunk tőlük. Nagyon szép nap volt ez is. Én megmondom őszintén, nem annyira sajnálom, hogy két külön napon szülinapoztunk, de azért szurkolok maminak, hogy az általa óhajtott hármas találkozó is létrejöhessen már.
Az adventi koszorún immár a második gyertya is ég. Békés, szeretetteljes várakozást kívánok neked, szeretteidnek és kis kedvenceidnek is!

28/10/2021

2021. 10. 27. Óda: „Ismét eltelt egy év az életemből, két éves lettem.
Verőfényes napsütéses napra ébredtünk. A Napocska is úgy döntött, hogy végig nézi ezt a nem akármilyen napot, hiszen Zina mama „O” betűs kölykeinek azaz a mi születésnapunkat ünnepeltük. Jó néhány testvérem már vizsgázott vakvezető kutyaként, vagy iskolásként ünnepelte a születésnapját.
Csak azok kedvéért írom, akik nemrég csatlakoztak a naplóolvasók csapatához, hogy én itt maradtam mamimmal. Szembetegségem miatt nem kerültem képzésbe, így én nem leszek látássérült ember segítője.
Nagyon szép születésnapom volt. Ikonnal, és gazdijával Sanyival ünnepeltünk, Budapesten a Bikás parkban, később Viki, Sanyi párja is csatlakozott hozzánk.
Mi korábban érkeztünk, ezért én türelmesen várakoztam Ikonra, mami első kis neveltjére. Eközben több féle-fajta ügyességi eszközt kipróbáltam a kutya futtatóban. Többször voltam már itt pici koromtól kezdődően, tehát ismerős volt a környezet.
Legnagyobb örömünkre nemsokára megérkeztek Ikonék. Amíg a gazdik beszélgettek mi jókat játszottunk a többi kutyussal, akik délután lévén szép számban érkeztek egymás után. Kisebb és nagyobb, fiatalabb és idősebb kivitelben.
Aztán elérkezett a születésnapi torta feltálalásának ideje is. Mami mindig, minden négylábú gyermekének ugyan olyan tortát készít, évről évre. Ikon már 4 éves volt, Artúr 3 éves lesz, és én, mint mondtam 2 éves lettem. Olyanok vagyunk, mint az orgonasípok. A torta szeletelhető főtt-rizs tésztából, májkrém töltelékkel készül. Mindig nagy sikert arat. Ezúttal sárgarépából készültek a nevem betűi.
A sárgarépáról jut eszembe. Alkatomnál fogva állandó fogyókúrán vagyok, így aztán jó néhány hónapra az én juti-falaton az apróra vágott sárgarépa kocka. Én nagyon szeretem, de nemcsak ezt a zöldséget, hanem mást is.
Ikon is fogyókúrára volt fogva. Azonos alkatúak vagyunk, végül is unokatestvérek vagyunk, még szép, hogy hasonlít az alkatunk. Ikon nagyon csinos fiú lett, a jó néhány felesleges kilónak búcsút intett.
A születésnapi tortából lakmároztunk egy-egy szeletet, aztán elbúcsúztunk. Vikit, Sanyit és Ikont elkísértük a Metróhoz, és ezt követően mi is hazafelé vettük az irányt.
A verőfényes napsütésben a sárga-barna falevelek pompáztak, ünnepi díszbe öltözött a természet! Ilyen szép születésnapom volt.
Szeretettel búcsúzom tőled is, légy jó, vigyázz magadra!”