30/04/2025
A szabad-tartás a modern lótartás egyik legellentmondásosabb témája.
Ugorjuk hát a közepébe. Összegyűjtöttünk néhány eredményt az állatorvos-tudományból, szakfolyóiratokból és a nemzetközi jóléti értékelésekből. Ezek valós számok, valós tanulmányokból, így Te a tényeken, nem pedig a hagyományokon alapuló stratégiai döntéseket hozhatsz.
-A legalább napi 12 órán át kint tartott felnőtt lovaknál 25%-kal kevesebb lágyrészsérülést találtak, mint a napi 12 óránál hosszabb ideig istállóban tartott lovaknál (Reilly & Bryk-Lucy, 2021).
-Egy tanulmány a karámozás időtartamát összehasonlítva azt találta, hogy a mindössze 2 órán át karámozott lovak szignifikánsan magasabb energiaszintet, szorongást és stresszre utaló viselkedést mutattak (mint például az ágaskodás, a bakolás vagy az átrohanás a kerítésen), mint a naponta legalább 12 órán át szabadban tartottak (Hockenhull & Creighton, 2010).
-A nem következetes (napi 9-23 óra) karámozás esetén, a lovaknál 4,6-szor több mozgásszervi sérülés fordult elő, mint azoknál, akiknek a nap 24 órájában kijárást biztosítottak. Továbbá, minden egyes hektárnyi plusz területtel 24%-kal csökkent a sérülésveszély (Brown-Douglas et al., 2022).
- Egy 2 éves lovakon végzett vizsgálat megállapította, hogy az egyedileg, istállóban tartott lovaknak több időre volt szükségük ahhoz, hogy hozzászokjanak az edzési tevékenységekhez, és több nemkívánatos viselkedést, például ellenkezést/izgatottságot mutattak, mint a legelőn tartott lovak. Az istállóban tartott lovaknak átlagosan 26 perc tréningidőre volt szükségük ugyanahhoz a feladathoz, míg a legelőn tartott lovaknak csak 19 percre. Ezenkívül az istállóban tartott lovak nagyobb valószínűséggel mutattak nemkívánatos viselkedést a tréning során (átlagosan 8 alkalommal, míg a legelőn tartott lovak esetében ez csak átlagosan 2 alkalommal fordult elő) (Rivera et al., 2002).
-Az istállóban tartott lovaknál gyakrabban fordulnak elő a patával kapcsolatos problémák, beleértve az egyenetlen patanövekedést és a sántaságot, míg azok a lovak, amelyek kijártak a kifutóra, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb patafejlődést mutattak (Murray et al., 2018).
-Az AWIN protokollt alkalmazó európai állatjóléti vizsgálat 315 lovat vizsgált csoportos elhelyezésű kifutórendszerekben. Ezeknek a lovaknak mindössze 2,3%-án mutatkoztak sántaság jelei, míg a különböző vizsgálatokban a sántaság aránya elérte a 33%-ot az istállóban tartott lovak esetében (AWIN Welfare Assessment, 2023).
-A lovak kortizolszintje már egy nappal azután, hogy a csoportos tartásból egyedi tartásba (bokszba) kerültek, megugrik, és a fehérvérsejtszámuk jelentős változásokat mutat, beleértve a neutrofilek (egyfajta fehérvérsejt) 25%-os növekedését és a fertőzésekkel küzdő sejtek, például a monociták és a T-sejtek csökkenését. Emellett a legtöbb lónál egy héten belül a stresszre utaló viselkedésformák, mint például a szájjal való manipulálás, nyerítés, kaparás és apátia, nyilvánvalóvá váltak (Schmucker et al., 2022).
-A rendszeresen karámozott lovak magasabb szívfrekvencia-variabilitást mutattak, ami a vegetatív idegrendszerük jobb egyensúlyára és nagyobb stressztűrő képességre utal (Rietmann et al., 2004). (megjegyzés: ez a vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részeinek erőteljes működését jelzi. A szívfrekvencia variabilitás gyakorlatilag akkor lesz zéró, amikor az állat haldoklik)
-A ménesben tartott, rendszeresen legelőre tett wales pónik kevesebb stresszel kapcsolatos viselkedést mutattak, lényegesen nyugodtabbak voltak, kevésbé féltek, kevésbé voltak reaktívak, interaktívabbak voltak az emberrel és alkalmazkodóbbak voltak a tanulási feladatokban, mint az ingreszegény környezetben (korlátozott karámozási lehetőséggel) tartott pónik. (Lansade et al., 2014)
Létezik, akár egyetlen olyan, szakmailag lektorált tanulmány, amely azt mutatja, hogy a 24 órás istállóban tartott lovak nyugodtabbak, egészségesebbek vagy boldogabbak, mint a rendszeresen karámba/legelőre engedett társaik? Még a legfinomabban hangolt, teljesítményorientált-célból tartott lovak is lovak maradnak. Mint minden más lónak, nekik is szükségük van területre, hogy kóborolhassanak, kinyújtóztathassák a lábaikat, és olyan természetes viselkedési formákban vegyenek részt, mint a legeltetés és a társas élet.
Fontos felismerni, hogy nincs olyan ló, amelyik utálná a kifutót. Ha egy ló ellenáll a kijárásnak, annak oka a helytelen kondicionálás, korábbi negatív tapasztalatok, vagy a hirtelen környezetváltozás okozta túlterhelés: ez az úgynevezett „elárasztás”. Azok a lovak, amelyeket hosszabb ideig bezárva tartottak, vagy amelyek soha nem találkoztak megfelelően a szabadban, szorongással vagy vonakodással reagálhatnak. Ezek a reakciók félelemből fakadnak, nem pedig az eleve nemtetszésből. Türelemmel és fokozatos kiengedéssel (mindig kicsit többet) minden ló átképezhető arra, hogy elfogadja a szabadban való tartózkodást. Végül is az ösztöneik azt súgják, hogy fel kell fedezni a környezetüket, legelni és mozogni kell, ennek igénye a génjeikben van.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor a ló mozgásának korlátozása szükséges, például egészségügyi problémák vagy szállítás esetén. Ilyenkor nagyon fontos, hogy megértsük a bekövetkező fiziológiai és pszichológiai változásokat, hogy minimalizálni tudjuk a stresszt és a kellemetlenségeket.
A szabadban lét biológiai szükségszerűség. Ahhoz, hogy lovaink általános egészségét és jólétét támogassuk, elsőbbséget kell adnunk a mozgásszabadságuknak. Mert egészségesek és „boldogok” csak akkor lehetnek, ha megengedjük nekik, hogy azok legyenek, amik: lovak.
