27/05/2026
Egy lótenyésztő sok mindenről hallgat…
Amikor az emberek gyönyörű csikós képeket néznek, nem gondolnak arra, mennyi munka, aggodalom és szív van mögötte. Egy hosszúlábú, egészséges csikót látnak — és azt hiszik, ez így „magától” történik. De miről hallgatunk valójában?
Minden ellés egy lottó. Igen, felkészülünk, számolunk, figyelünk — de egész életünkben tanulunk. Bármi eltérhet a tervektől. Minden egyes ellés olyan, mintha az első lenne — teljesen mindegy, hányon vagyunk túl.
A legnagyobb félelmünk a veszteség. Egy kanca belehalhat az ellésbe — igen, mindig ott van a kockázat. Csikók születhetnek gyengén, fejlődési rendellenességgel, vagy el is mehetnek — és ez minden alkalommal darabokra tör. Van, hogy nem áll fel időben. Van, hogy nem szopik. Van, hogy mindent jól csinálsz… és mégsem elég.
Néha órákon át ott állsz mellette. Segítesz, figyelsz, remélsz. És néha napokon át nem alszol, mert minden rezdülésére ugrasz.
A felnevelés szép dolog… papíron. De amikor éjjel-nappal figyeled a csikót, ellenőrzöd a kancát, kezeled a legkisebb problémát is — akkor már a határaidat feszegeted. És közben mosolyogsz, mert ezt választottad.
Sokan szeretnek számolgatni.„Egy csikó ennyiért… akkor ez jó üzlet! ”Csakhogy senki sem számol a valósággal: állatorvosi költségek, fedeztetések, szállítás, takarmány, vitaminok, patkolás, felszerelések, karbantartás, idő…És még sorolhatnánk. A jó ló felnevelése évek munkája — nem heteké.
És ott vannak az álmatlan éjszakák…Az állandó készenlét. Az, hogy nincs hétvége, nincs ünnep. Csak felelősség van.
Mi neveljük őket. Mi tanítjuk őket bízni, elfogadni az embert. Mi tesszük le az alapokat — minden egyes ló életében.
És igen… rengeteg munka van benne. Sár, trágya, sérülések, fertőtlenítés — mert egy apró hiba súlyos következményekkel járhat.
Egy lótenyésztő ritkán mondja ki, mennyire fárasztó ugyanazokra a kérdésekre válaszolni:„Miért ilyen drága?”Miközben fogalma sincs a kérdezőnek, mennyi év, mennyi pénz, mennyi szív van mögötte.
Megtanulsz az ösztöneidre hallgatni. És közben elfáradsz. Nem csak fizikailag — lelkileg is.
A felelősségtől. A veszteségektől. Az állandó készenléttől.
Eljön a pont, amikor azt mondod:„Ennyi. Abbahagyom.”
És ez mindig egy veszteség után jön.
Aztán eltelik pár nap…És rájössz, hogy nem tudod elengedni.
Mert ez nem csak munka. Ez az életed. A szenvedélyed. Még akkor is, ha néha fáj.
Egy lótenyésztő sosem mondja ki hangosan, hogy minden elvesztett lóval ő maga is egy kicsit meghal.Tudjuk, hogy csak egy darabig vannak velünk. Mégis úgy szeretjük őket, mintha örökké tartana.
És amikor elmennek…valami bennünk is eltörik.
Igen, rengeteg öröm, büszkeség és boldogság van ebben az életben — ezt mindenki látja. De ne feledd: minden éremnek két oldala van.
És minél több tapasztalatod van,annál nehezebb út vitt oda...
