01/06/2026
A modern állatvédelmi normáknak nemcsak a láncon tartást kellene vizsgálniuk, hanem a kutyák tartós kennelben történő elkülönítését is – függetlenül attól, hogy magánszemélyekről, állatmenhelyekről, mentőállomásokról vagy menedékhelyekről van szó.
A mérce mindig a kutya tényleges életminősége kell legyen.
Ez lenne a következetesebb álláspont. Ellenkező esetben könnyen az a benyomás alakulhat ki, hogy a magántartókra szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint azokra az intézményekre, ahol a kutyák olykor éveken át kennelekben élnek.
Az állatbarát és fajnak megfelelő tartásnak minden kutyára egyformán érvényesnek kell lennie – függetlenül attól, hogy ki a gazdája vagy fenntartója.
🐾 **Nem az számít, hogy a kutya magántulajdonban, menhelyen vagy mentőállomáson él, hanem az, hogy megfelelő életminőséget, mozgást, emberi kapcsolatokat és gondoskodást kap-e.** 🐾
𝗡𝗬Í𝗟𝗧 𝗟𝗘𝗩É𝗟
𝗚𝗮𝗷𝗱𝗼𝘀 𝗟á𝘀𝘇𝗹ó, 𝗠𝗮𝗴𝘆𝗮𝗿𝗼𝗿𝘀𝘇á𝗴 é𝗹ő 𝗸ö𝗿𝗻𝘆𝗲𝘇𝗲𝘁é𝗿𝘁 𝗳𝗲𝗹𝗲𝗹ő𝘀 𝗺𝗶𝗻𝗶𝘀𝘇𝘁𝗲𝗿𝗲 𝗿é𝘀𝘇é𝗿𝗲
Tisztelt Miniszter Úr!
A tegnapi napon megjelent, Rónai Egonnal készült interjú kapcsán szeretnénk néhány fontos szempontot megfogalmazni a kutyatartás és az állatvédelem kérdésében.
Mindenekelőtt fontosnak tartjuk a pontos fogalmazást és a hatályos jogszabályok korrekt ismertetését. Magyarországon a kutyák tartós láncon tartása tilos. A jogszabály egyértelműen meghatározza azokat a kivételes, átmeneti eseteket, amikor az állat ideiglenes megkötése megengedett. Ezért félrevezető lehet azt a benyomást kelteni, mintha hazánkban általánosan elfogadott vagy jogszerű lenne a tartós láncon tartás.
Továbbá komolyan aggályosnak tartjuk azt a szemléletet, amely a láncon tartás problémájára a kennelekben történő elhelyezést tekinti megoldásnak. Amennyiben a szabályozás abba az irányba tereli a gazdákat, hogy kutyáikat a korábbi – egyébként csak átmenetileg megengedett – megkötés helyett tartósan kennelben tartsák, azzal valójában könnyen visszalépést érhetünk el az állatjóllét területén. Nem szabad eljutnunk oda, hogy a lánc helyét egyszerűen egy zárt kennel vegye át, miközben az állat életminősége érdemben nem javul, sőt.
Úgy gondoljuk, ideje lenne valóban nyugat-európai szemlélettel közelíteni ehhez a témához. Számos nyugatabbra fekvő országban ma már nemcsak a láncon tartás, hanem a kennelben tartás is elfogadhatatlannak számít. A cél nem pusztán az egyik korlátozó tartási forma lecserélése egy másikra, hanem olyan körülmények biztosítása, amelyek valóban megfelelnek az állatok fizikai és mentális igényeinek.
Bízunk benne, hogy a jövő állatvédelmi intézkedései szakmai párbeszédre, valós tapasztalatokra és az állatok érdekeit ténylegesen szolgáló megoldásokra épülnek majd.
Tisztelettel:
Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala
Ui.: csatlakozhatnak civil szervezetek a levélhez.
