07/08/2025
Holnap vége… 💛
Csütörtök este van. Ülök a teraszon, és nehéz szívvel, de mosollyal az arcomon írom ezeket a sorokat. Holnap véget ér a második egész hetes táborunk – és vele egy olyan hét, amiről tudjuk: sokáig fogjuk emlegetni.
Minden táborunkat, programunkat hatalmas izgalommal várjuk. Sosem tudjuk előre, milyen gyerekek érkeznek, csapattá tudunk e válni, hogyan alakul az időjárás, mennyire valósulhatnak meg az álmaink, terveink. De már hétfő délelőtt világos volt számunkra: ez egy különleges csapat. A gyerekek érdeklődők, kedvesek, lelkesek – az időjárás pedig szinte szövetségesünkké vált. A programok egymás után valósultak meg, és nem csak a gyerekeknek, nekünk is örök élménnyé vált minden nap.
Tisztára súroltuk a lovakat, ragyogtak a karámok, ültettünk, alkottunk, traktorral zötyögtünk, lószállítóban is utaztunk. A lovaskocsikázás közben a rét illata beitta magát a bőrünkbe. Vaquerókká váltunk, szaladtunk, bújócskáztunk, kincseket kerestünk az erdőben. A méheket munka közben lestük meg, és még a méhészruhát is felvettük a nyári meleg ellenére – mert a kíváncsiság nagyobb volt, mint a hőség.
Etettük, itattuk a lovakat, saját szedésű tojásból készítettük a rántottát, fagyival és hűs gyümölcsökkel frissítettük magunkat. És persze rengeteget lovagoltunk – talán annyit, hogy még egy kicsit el is fáradtunk benne.
Holnap még befejezzük a gipszfiguráinkat, megrendezzük a póni szépségversenyt és persze a póni-spa sem maradhat el. Aztán elköszönünk egymástól, a lovaktól, a tábortól, újra megüresedik a Vacok cipőspolca, eltűnnek a színes kiscsizmák, hátizsákok, csomagok...
De ami biztos: szívünkben egy újabb, különleges tábor emléke él tovább.
Köszönjük, hogy itt voltatok, hogy ilyenek voltatok. 💛
A Ranch most egy picit csöndesebb lesz nélkületek... hamarosan a mi életünkbe is hatalmas változások lesznek ami érinti majd a ranch életét ès eddigi munkamenetét is, de erről majd picit később!
Ölelés,
Csutáék
