07/08/2025
Artúr, a beagle.
Artúr keresi a második álomgazdiját.
Az első Gazdija az volt. Nagyon szerették egymást. Kedves volt, rugalmas. Mindig szeretettel beszélt hozzánk is, örült a képeknek, videóknak, majd kicsattant, az örömtől, mikor Artúr a panziózás alatt filigránabb alakra tett szert 🥰 mindig mi vittük-hoztuk.
Idén júniusban is írt a Gazdi, egy keddi napon. “El tudnék-e menni Artúrért és nálunk tudna-e lenni egy darabig, mert valószínűleg kórházba kell menjen.” Elmentem még aznap délben érte.
Majd másnap csörgött a telefonom, Gazdi lánya hívott Angliából, hogy az Édesanyja elhunyt. Kegyeleti okokból a történet ezen részét nem folytatom. De fontos volt ezt megjegyezni, hogy aki olvassa, tudja, Artúrt nem elhagyták, mert rossz kutya, nem bírtak vele, lusták voltak hozzá, nem volt kellő akarat. Artúrt nagyon szerették.
Gazdi lányával folyamatosan kapcsolatban vagyunk azóta is, beszélgetünk, már-már barátokká lettünk és éppen ezért éreztem együtt Vele mélységesen és értettem meg a gondolatait is, amikor meghoztak egy nagyon nehéz döntést. Nem tudják vállalni, hogy Artúrnak olyan életet biztosítsanak, amilyet megérdemel. És ez egy becsülendő dolog, bár tudom, a kanapén edzett harcos állatvédők bele tudnának kötni, de Nekik csak azt kívánom, áldja meg Őket a jó Isten egy nagy adag empátiával! 🥰
És milyen életet szeretne Artúr?
Amilyet minden kutya megérdemel. Családot. Kirándulást. Szagokat. Játékot. Szeretetet.
Aki naponta többször elviszi sétálni, és ha ezekből a sétákból kéthetente egy egy erdei kirándulás, akkor tuti kibújna a bőréből. Egy kis játék, néha kutyahaverok, simogatás és pihenés. Nincsenek nagy igényei. Nem finnyás. Enyhe allergiája van, de hipoallergén tápot eszik (eddig Panzi Fit Active, egy hete Brit Care bárányos hipoallergént, mert az enyémek ezt eszik és uram bocsá’, kényelmesebb így nekünk). Oltásait július 31-én frissítettük (veszettseg elleni és kombinált), szívféregtesztje negatív, ezért elkezdtük a Nexguard spectrát adni Neki, illetve féreghajtása is megtörtént.
Beagle létére csendes. Tőlünk a zárt udvarból még sosem próbált meg kiszökni, szobakennelhez szokott.
Artúr 2018. nyarán született, múlt héten töltötte 7-ik évét. Ereje teljében van. Nem jár már egy kölyökkutya szertelenségével és csintalanságával, viszont egy csomó mindent nem tapasztalt még meg a világból, lehet finomhangolni viselkedésén, összecsiszolódni, de a jelenlegi tudásával már tökéletesen együtt tudna élni egy Családdal.
Egyelőre ivaros kan. A műtét már több ízben szóba került, de az időpont foglalás egyelőre nem történt meg, mert elég nagy logisztika nekünk megszervezni a műtét utáni lábadozást a panzióban. De a gondolat már beérett, ha addig nem talál egy olyan családot, ahol nyugodtan, egyedül lábadozhat, akkor a nyári panziós dömping után túl leszünk rajta.
Artúrnak itt nincs rossz helye. Viszont azt is tudjuk, hogy nem lehet az öröklétig “panzióban” élni, panziósnak lenni. Mert egy kutyának Családban a helye. És hiába teszünk meg mindent, adunk meg minden figyelmet a Vendégeinknek, akkor is panzióban vannak. Tudják, hogy haza fognak menni, hogy várják Őket. De Artúrt most sajnos nem várja senki.
Szívesen taglalnám ezt még, de nagyon hosszú lenne ez a már így sem nyúlfarknyi poszt. Menhelyre nem szeretnénk adni, mert semmi szükség rá, egyelőre. Viszont ha ismertek olyan örökbeadó szervezetet, akik egy megosztással tudnának segíteni benne, hogy Artúrt megtalálja az álomcsaládja, nagyon hálásak lennénk, ha elküldenétek az elérhetőségüket vagy megosztanátok Velük ezt a posztot. És minden egyéb megosztásért is hálásak vagyunk. A leendő Gazdiknak fel tudok ajánlani kedvezményes panziózást Artúr reszére, amikor csak szükségük van rá. 🥰
Köszönöm a segítségeteket és közbenjárasotokat!
És talán annyival lehet jól lezárni egy ilyen posztot, hogy Vigyázzatok magatokra és egymásra! 💙💜🩷
