13/06/2026
Ezzel az íràssal tökéletesen tudunk azonosulni‼️Minden szava igaz‼️
Ezt vajon mennyien fogják olvasni, megosztani, hozzászólni?
Sokan összekeverik az állatvédelmet az állam feladataival.
Amikor egy kutya láncon sínylődik, egy szaporítótelep működik, egy önkormányzat nem kezeli a kóborállat-helyzetet, vagy egy gazda következmények nélkül elhanyagolja az állatait, akkor az emberek dühösek lesznek. Ez érthető. Csakhogy ezt a dühöt gyakran a legközelebb látható szereplőre, az állatvédőkre zúdítják.
Pedig az állatvédők nem hatóságok.
Nem bírságolhatunk. Nem kobozhatunk el állatot. Nem alkothatunk jogszabályokat. Nem mi finanszírozzuk az ivartalanítási programokat. Nem mi felügyeljük az állattartást. Nem mi döntünk arról, hány állatvédelmi szakember dolgozik az országban.
Mi többnyire a rendszer hiányosságainak következményeit próbáljuk kezelni.
Szeretnék újra tisztázni: Magyarországon több száz aktív állatvédő dolgozik nap mint nap. Menhelyeket működtetünk, mentjük a bajba jutott állatokat, orvosi költségeket fizetünk, ivartalanítunk, örökbe adunk, éjszaka telefonálunk, hétvégén fuvarozunk, szabadság helyett kennelt takarítunk.
Mégis egyre gyakrabban azt halljuk:
„Miért nincs állatrendőrség?”
„Miért nem javul az állattartási kultúra?”
„Miért van még mindig ennyi láncos kutya?”
„Ti, állatvédők, mit csináltok?”
Nem az állatvédők feladata állatrendőrséget létrehozni.
Nem az állatvédők feladata a jogalkotás.
Nem az állatvédők feladata a hatósági ellenőrzés.
Nem az állatvédők feladata az önkormányzatok kötelezettségeinek teljesítése.
Mi civilek vagyunk.
A rendszer hibáit próbáljuk enyhíteni. Azokat az állatokat látjuk el, akiknek egyáltalán nem lenne szabad hozzánk kerülniük.
Amikor valaki az út széléről „megment” egy állatot, gyakran a fuvarozás végére a teljes felelősség nálunk landol. Az etetés, az állatorvos, a karantén, az elhelyezés, az örökbeadás, a finanszírozás. Mindez ugyanannál a néhány száz embernél, akik évek vagy évtizedek óta végzik ezt a munkát.
Aki valódi változást szeretne, annak nem az állatvédőket kell számon kérnie.
A valódi változáshoz szükség van:
– következetes hatósági fellépésre,
– hatékonyabb állatvédelmi ellenőrzésekre,
– országos ivartalanítási programokra,
– felelős állattartás oktatására,
– önkormányzati feladatok tényleges ellátására,
– megfelelő finanszírozásra,
– és társadalmi szemléletváltásra.
Petíciókat lehet írni. Tüntetéseket lehet szervezni.
De attól még egyetlen kutya sem kap vacsorát a menhelyen, egyetlen kennelt sem takarít ki senki, és egyetlen elkobzott állat sem kerül biztonságba és egyetlenegy település polgárai nem változnak rendes állattartóvá.
Az állatvédők nem a probléma okozói.
Mi azok vagyunk, akik évtizedek próbálják kezelni a következményeit.
Az állatvédelem nem helyettesítheti az állami, önkormányzati és hatósági felelősséget. A civilek nélkül ma összeomlana a rendszer, de a civilektől nem lehet elvárni, hogy maguk legyenek a rendszer. Ez az a tévedés, amelyből a legtöbb indulat és igazságtalan számonkérés származik.