21/05/2026
Ez egy nagyon hosszú poszt lesz, de kérlek benneteket, hogy minél többen olvassátok el.
Annak apropóján születtek meg ezek a gondolataim, hogy Zorka, a Spartacus lánya, Herkulestől vár kiscicákat. Miközben készült erre a nagy feladatra, és én az anyát pátyolgattam, nagyon sok minden megfogalmazódott bennem.
Márciusban volt egy éve annak, hogy nem született kiscica a tenyészetben. A tavalyi év eleje nagyon fájdalmas volt számunkra, mert több cicát ivartalanítani kellett, köztük az öt éveseket is. Így a tenyészetben gyakorlatilag nem maradt anyamacska.
Nagyon sokat gondolkodtam ezen. Mandy még szülhetett volna, de a „piac” – bármennyire csúnya szó is ez – sajnos azt diktálta, hogy nincs kereslet az igazán szép cicák iránt. Emiatt Mandy sem hozott világra kiscicákat.
Meg kellett várnom, hogy elvihessem minősítésre azt az öt cicát, akikről úgy gondoltam, hogy tenyészmacskák lehetnek. Most pedig Zorka elérkezett oda, hogy napokon belül világra hozza a kicsinyeit. Nagyon reménykedünk benne, hogy minden rendben lesz, bár az első ellés mindig tartogathat meglepetéseket.
Mint korábban említettem, Spartacus és Herkules utódait várjuk, ráadásul Zorka nagymamája Szofi, aki a tenyészet legjobb anyamacskája volt. Így most izgatottan, kíváncsian és nagyon lelkesen várjuk ezeket a csodaszép kiscicákat.
A tavalyi év második fele számomra egy hatalmas döntésről szólt. Megfogalmazódott bennem, hogy ilyen körülmények között talán nem szeretném tovább folytatni a tenyésztést. Megszaporodtak az úgynevezett „tenyésztők”, akikről pontosan tudjuk, hogy haszonszerzés céljából vásárolnak egy kandúrt és egy nőstényt, majd vagy olcsóbban, vagy ugyanazon az áron adják el a kiscicákat, mint a valódi tenyésztők.
Nyolc éve, amikor megvettem az első cicámat, és eldöntöttem, hogy tenyészteni szeretnék, a mentorom azt mondta: attól még nem lesz valaki tenyésztő, hogy van egy kandúrja és egy nősténye. Az évek során rá kellett jönnöm, hogy ebben tökéletesen igaza volt.
Nem értem azt sem, amikor tenyésztők tenyészmacskákat adnak tovább pusztán haszonszerzésből. Előfordul, hogy egy-egy cica „bent ragad” a tenyészetben, mert a legszebbeket kiállítási vagy hobbi cicának viszik el. Ezeket később tenyészmacskaként adják tovább, aztán lesz, ami lesz.
Pontosan ezek miatt gondolkodtam el azon, hogy befejezem a tenyésztést, és Herkules, illetve Spartacus életük végéig velem maradnak családtagként. Sajnos nem tudom felvenni a versenyt az olcsóbb, kevésbé szép cicákkal.
Pedig minden adott nálunk ahhoz, hogy egészséges, minőségi kiscicákat adhassunk a gazdiknak. Van egy zárt Facebook-csoportunk is, ahol az elmúlt nyolc évben tőlünk vásárló gazdik kommunikálhatnak egymással, így senki sem zsákbamacskát kap.
Sokan kérdezik, mennyi garanciát vállalok a cicákra. Néha már úgy érzem, akár örök élet garanciát is vállalhatnék, mert az egészséges cicáink ezt igazolják. Persze előfordulnak tragédiák, amikor sem a tenyésztő, sem a gazdi nem hibás, mégis elveszítünk egy cicát. Ezek mindig nagyon fájdalmas helyzetek, de az évek során megtanultuk, hogy nem szabad belerokkanni, hanem tovább kell menni, és javítani azon, amin szükséges.
Sokat gondolkodtam azon is, hogy teljesen az állatvédelemre és a fiatalok felelős állattartásra nevelésére koncentráljak. Ugyanakkor a kettő nem zárja ki egymást. Az előadások és az iskolai látogatások hosszú távon biztosan meghozzák az eredményüket, még ha rengeteg időt és energiát is igényelnek.
Mi nem menhely vagyunk, hanem alapítvány. Persze nálunk is vannak kirívó esetek, amikor haza kell hozni egy kisállatot, meggyógyítani, majd szerető gazdihoz adni.
Az elmúlt években az életem, és mondhatom, hogy a családom élete is, a macskanemesítés köré épült. Nagyon fontosnak tartom a cicák minősítését. Nem minden tenyészmacska show-macska, és nem minden cica lesz díjazott a kiállításokon. De ha egy cica kiváló minősítést kap, az nagyon fontos szakmai visszajelzés a tenyésztő számára, hiszen megerősíti abban, hogy jó úton halad.
Ezért az az álmom, hogy egyszer minden tenyészmacska legalább egyszer részt vegyen bírálaton, és egy szakértő véleményt mondjon arról, hogy valóban megfelel-e minden követelménynek.
Nem minden nap írok Facebook-posztot, és nem minden nap osztom meg veletek a gondolataimat, de most úgy éreztem, eljött ennek az ideje. Szerettem volna egy kis betekintést adni az életünkbe, mert egy tenyésztőnek nincs ünnepnapja és nincs szabadnapja sem. A cicákat minden egyes nap szeretetteljes és féltő gondoskodással kell ellátni. Ez nem csak abból áll, hogy enni és inni adunk nekik.
Zorka kiscicái még nem születtek meg, de már most lehet rájuk jelentkezni, ha szeretnétek tőlünk cicát. Biztos vagyok benne, hogy ez az év vízválasztó lesz.
Azt is tudjátok, hogy a tenyésztés és az alapítványi munka mellett rangos kiállításokat is szervezünk, ami rengeteg időt és energiát emészt fel. Szeretném mindezt a lehető legjobb tudásom szerint végezni, de ha valamelyiket fel kell adnom azért, hogy a másik jobban működhessen, akkor valószínűleg a tenyésztés kerül háttérbe.
Mindennek ellenére folytatni fogom azt a harcot, amit a fajtanemesítés érdekében elkezdtem.
Ha elolvastad ezt az írást, azt nagyon szépen köszönöm. Ha pedig megosztod, hogy másokhoz is eljusson, azért külön hálás vagyok.
Köszönettel:
Ferencz Magdolna Csilla
bengáli macska tenyésztő
Ferencz Magdolna Csilla
Bengáli Macska Tenyészet Pápa
rajongók
