27/05/2026
"Amit egy Tenyésztő sosem mond ki hangosan...
Egy tenyésztő sok mindenről hallgat…
Amikor az emberek gyönyörű kiskutyás fotókat néznek, nem gondolnak arra, mennyi munka, aggodalom és szív fekszik mögötte.
Aranyos, gömbölyű kis kutyákat látnak — és azt hiszik, ilyen egyszerűen készen születnek.
De miről hallgatunk valójában?
Minden ellés egy lottó. Igen, felkészülünk, számolunk, odafigyelünk — de egész életedben tanulsz.
Bármi eltérhet a tervektől. Minden egyes szülés olyan, mintha az első lenne, teljesen mindegy, hányon mentél már keresztül.
A legnagyobb félelmünk a halál. Bármilyen halál.
Egy anyakutya meghalhat vajúdás közben — igen, mindig ott van a kockázat.
Kiskutyák is meghalnak — újszülöttek, idősebbek — és ez minden alkalommal fáj.
Az anyakutya néha nem gondozza a kölykeit, előfordulhatnak fejlődési hibák, és nehéz döntéseket kell hozni.
Néha 2 óránként kell cumisüvegből etetni őket – nem egy-két napig, hanem 3-4 hétig, míg önállóan nem esznek.
A kölykök megbetegedhetnek — az egyszerű hasmenéstől komoly fertőzésekig — és mindez rengeteg energia, stressz és pénz.
A hozzátáplálás szép dolog… papíron.
De amikor 2-3 óránként éjjel-nappal eteted a babákat, már a határaidat feszegeted.
Mosolyogsz, mert muszáj, és várod a pillanatot, amikor végre nagyobbak lesznek, hogy egy kicsit pihenhess.
Mindenki szeret számolgatni.
„Négy-öt kiskutya, megszorozva az árral… hú de jó!”
Persze... Csakhogy senki sem számol a befektetéssel: egészségügyi tesztek, kiállítási címek, fedeztetések, felszerelések, tápszer, pelenkák, hús, prémium táp, oltások, vitaminok — és még sorolhatnánk.
A kölykök rengeteget esznek.
És ne felejtsük el a reklámot, fotózásokat, bemutatkozó anyagokat.
Csak ezek után lehet profitot számolni — ha marad...
Aztán ott vannak az álmatlan éjszakák…
A telefon mellett alvás, óránkénti ébredés, vagy épp semmi alvás.
Minden nap. Ünnepnapokon, hétvégén, betegséggel is.
És ki neveli ezeket a piciket?
Mi. A tenyésztők. Az anyakutyával együtt.
És bizony, tonnányi kakit takarítunk — plusz végtelen fertőtlenítés, mert egy cipőtalpon behozott vírus egy teljes almot elvihet.
Egy tenyésztő sosem mondja ki hangosan, mennyire fárasztóak a kérdések: „Miért ilyen drága???” Miközben fogalma sincs a kérdezőnek, mennyi munka, pénz, tudás és szív van benne.
Mindig izgulunk, hová kerül egy-egy kiskutya. Ha valaki nem tetszik, visszautasítom.
Megtanulsz bízni az ösztöneidben.
És hallgatunk arról, mennyire elfáradunk… érzelmileg.
A felelősségtől, a folyamatos félelemtől, az állandó készenléttől.
És Isten áldása, ha van valaki, akire támaszkodhatsz.
Eljön a pillanat, amikor azt mondod: „Ennyi. Nem bírom tovább. Abbahagyom.”
Ez mindig valamilyen veszteség után történik.
Aztán telik egy-két nap — és rájössz, hogy képtelen vagy kiszállni.
Ez az életünk, a szenvedélyünk, még ha sokszor fáj is.
Egy tenyésztő sosem mondja ki hangosan, hogy minden elvesztett kutyával ő maga is egy kicsit meghal. Tudjuk, hogy csak néhány évet kapunk velük, és mégis úgy élünk, mintha örökké tartana.
De amikor elveszítjük őket… valami bennünk is összetör.
Rengeteg öröm, szeretet és boldogság is van ebben a hivatásban — ezt mindenki látja.
De ne feledd: minden éremnek két oldala van.
Minél több tapasztalata van egy tenyésztőnek, annál nehezebb út áll előtte."
Forrás : Dél Somogyi Bandog kennel
Képen: egy kislányunk a P alomból
