14/08/2025
Nem igazán van olyan eset, hogy a ló hibás. Olyan se nagyon van, hogy a ló bunkó, direkt gonoszkodik, stb.
A LÓ AZT CSINÁLJA, AMI MŰKÖDIK. A ló úgy viselkedik, ahogyan mi tanítjuk. Az más kérdés, hogy nem mindig van ennek a gazdi tudatában. A ló minden emberrel töltött pillanatban tanul valamit.
Tegyük fel, megkértük lovunkat, hogy egyhelyben várjon, de őt kíváncsisága/éhsége/türelmetlensége/stb elmozdulásra késztette. Reakciója bár teljesen érthető, tökéletesen ellentétes azzal, amire megkértük őt. Csupán 2 lehetőségünk van: visszatesszük őt oda, ahol várnia kellett volna, vagy ignoráljuk a manővert. Mondjuk van egy harmadik lehetőségünk is, ami már a katasztrófák peremére sodorhat: esetleg adunk neki pár nasi falatot, ha van nálunk és beengedjük a karámjába pihenni - ezzel abszolút megerősítve őt abban a hitében, hogy helyesen cselekedett.
Ismerős?
Számtalan lóval foglalkozom itthon is, kiszállással is, és majdnem mindig ugyanaz a megoldás: a határok megfelelő helyre való kihúzása és azok következetes betartatása. Pusztán ezzel az egy módosítással csodákat érhetünk el. Ha egy ló nem kívánt mozdulatot tesz, nekem, mint érte felelős vezetőnek, ki kell javítanom azt. Akkor és ott. Nem később, nem legközelebb, nem majf egyszer. Akkor és ott. Semmi erőszakra nem kell gondolni, kérem szépen. Pusztán a hétköznapi szituációkban kell minden pillanatban következetesen eljárnom. Ha vezetem, ott jöjjön, ahol kértem, ha állni kell, álljon, ha megkértem, hogy menjen odébb, akkor menjen. Ha lépni kell, lépjen, ha vágtázni kell, vágtázzon. Egy ló nagyon szívesen működik együtt, ha értelmesen kérjük, az ő nyelvén kérve azt.
Soha ne tévesszük szem elől azt az abszolút igazságot a lovas életünkben, hogy a ló pontosan azt csinálja, amit mi, emberek, megtanítottunk neki. Ha újonc az életünkben, akkor más embereket fog visszatükrözni felénk - de helytelen hozzáállását ez nem menti. A mi felelősségünk első perctől meghúzni a számára ideális határokat.
Rengeteg lovat látunk magas szinten versenyezni, de nem tudni megállni 5 másodpercre, amíg lovasa nyeregbe száll. Számtalan terepló képtelen elengedetten dolgozni kint az ismeretlenben, mert lovasához kapcsolódni nem tud.
A rossz szokások ahogyan kialakultak, úgy el is múlnak megfelelő bánásmód és értő kommunikáció esetén. Itt az idő, hogy kicsit változtassunk a lovakhoz való hozzáállásunkon: fogadjuk el, hogy minden zavaró momentum úgy keletkezett, hogy mi, emberek nem figyeltünk, nem hallottuk, lusták voltunk, nem értettük, nem kértünk segítséget, félrediagnosztizáltuk, elrontottuk, nem természete szerint tartottuk, a felelősséget áthárítottuk, fejünket a homokba dugtuk, és mindezeket addig addig csináltuk, míg valami hatalmas baj nem lett a végén.
Ha idáig olvastál, valószínűleg eljött a Te időd is, hogy valami változzon - változni nem kínos, nem ciki; segítséget kérni és elfogadni szintén nem az.
Jelenleg a Tanyán abszolút teltház van és nagyon nagyon sok munka nem egyszerű eset lovakkal, ami egyrészt csodálatos, másrészt viszont egyelőre bizonytalan ideig új patásokat nem tudok vállalni - megértéseteket köszönöm.
Belovaglásra lovat hozni leghamarabb télen lesz lehetőség.
Fotó: Csányi Lili lesifotója Ropi névre hallgató csapattagunkról és jómagamról
