09/02/2025
Szombaton egy kicsit sokan voltunk. Meg is jegyeztem, hogy általában harminc évente egyszer van ilyen „forgalom”, úgyhogy ne menjen el a kedve senkinek az akvarisztikától, ha várakoznia kellett. Nagyon hozzá vannak szokva a kedves vevők, hogy rajtuk kívül senki nincs a boltban –, csak néhány perc, és már vághatják is zsebre a megvásárolt halkaját, vízelőkészítőt, algamágnest, miegymást…😀
(Az az igazság, hogy a forgalom most is a szokásos „csöndeske” volt, csak valamiért egyszerre tódult be az a nyolc-tíz ember, akinek a szombat délelőtt folyamán „eloszolva” kellett volna besétálnia. Hogy miért így alakult, azt ne kérdezzétek, én sem tudom.)
Jött a héten Herkules csiga (Brotia herculea), amit most kivételesen nem sajátítottam ki magamnak a saját akváriumomba, tehát megvásárolható. Érkezett még Pagoda csiga – amit egyébként nem is rendeltem –, úgyhogy csak néztem a számlát, mint az edényes…
Ebből a Pagodából még ne vigyen senki, mert jelenleg én is ismeretanyagot gyűjtök a NETEN a tartásával kapcsolatban. (Nyugi, nem fogom megdögleszteni őket! Még két-három hét, és perfektek leszünk Brotia pagodulából is!)
Rengeteg hal és növény van.
Szerdára ígérték az aktív talajokat, jön Dennerle CO2, szilikát megkötő – és még sok más érdekes termék.
Újabb könyvrészlet következik – most kizárólag az olvasás öröme végett. Hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy milyen könyvből való az idézet, bemásolok ide egy linket – de aztán mindenki jöjjön vissza olvasni…
Könyvrészlet (63.)
Erre mit lépsz, Kishaver?
Egy akvarista emlékére
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/erre-mit-lepsz-kishaver-egy-akvarista-emlekere
„Ernő bá az öreggel tárgyalt, mert elérkezettnek látta az időt, hogy megrendelje a vágyva vágyott nagy akváriumot. Egyáltalán nem félt az újtól, modern, ragasztott fajtát kért – olyan kétszáz litereset. A régi, vasvázas monstrumok fölött eljárt az idő, de emiatt egyáltalán nem szomorkodtunk. Sokkal egyszerűbb és tisztább a munka, ha csak össze kell ragasztani az üveglapokat. Tartósabb, szebb, könnyebb, olcsóbb – ezt az utolsó előnyét én nem nagyon hangoztattam volna a vevő előtt, de az öreg nem tudta magában tartani…
Értettem én, hogy nem a dokin akar meggazdagodni, de sajnos másokon se – mindegy, ezt már néhányszor megtárgyaltam vele. Csökönyös volt, mint egy öszvér. Ha egyszer a fejébe vett valamit, attól képtelenség volt eltántorítani. Meggyőzésképpen bibliaverseket idézgetett: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Máté 6:19-21).
Gyula pedig legújabban már mindenben egyetértett Laci bácsival, és folyton megmagyarázta, hogy miért nincs igazam. Még jó, hogy nem az öreg előtt okoskodott, hanem megvárta, amíg ketten leszünk.
– Figyelj, Kishaver – okosított –, ha majd a bevételeit akarja növelni, szerintem azzal fogja kezdeni, hogy téged nem enged be a kapun. Nem kevés pénzébe kerül, hogy mindig itt lebzselsz, és tátod a szád. Nála ebédelsz, nála vacsorázol, eszed a palacsintáját, aztán meg iszod rá a sok tejet, mint egy szopós borjú. Ha üzletembert akarsz faragni az öregből, akkor saját magad alatt vágod a fát. Világos?
– Világos.
– Nem vetted még észre, hogy úgy szeret, mintha a saját gyereke lennél?
– De igen. Reménykedtem benne, hogy ezzel vége is a „lelki fröccsnek”, de az agyas még folytatta:
– És szerinted miért szeret úgy, mintha a saját gyereke lennél?
– Ezen még nem gondolkodtam. Az öreg mindig is ilyen volt. Engem inkább az lep meg, hogy téged miért pátyolgat annyira. Olyan részeg voltál állandóan, hogy nem találtad a konyhaajtón a kilincset. Stimmt? És még te beszélsz nekem, hogy eszem a palacsintáját? Már két éve folyamatosan fölzabálsz itt mindent az utolsó morzsáig…
– Na ez az, Kishaver! Erről beszélek! Egyikünk sem egy főnyeremény neki! Csak zabálunk itt, és abban a dologban kritizáljuk, aminek mi is a haszonélvezői vagyunk. Jobban mondva már csak te kritizálod, amiért nem jó „üzletember”. Érted?
Az az igazság, hogy fogalmam sem volt, mire akar Gyula kilyukadni. Persze hogy értettem, hogy az öreg kiköpött olyan, mint Teréz anya – de hogy jön ez most ide? Mit akar ezzel mondani? Majd úgyis kiderül. Szerintem simán eltervezte, hogy felbosszant megint…
– Amit az öreg csinál, az nem üzlet, hanem szeretet – folytatta. – Mikor elad valakinek egy akváriumot, akkor nem az érdekli elsősorban, hogy mennyi lesz rajta a haszon, hanem az, hogy örömöt szerezzen vele a vevőnek. Az neki sokkal fontosabb! A haszon az kizárólag téged érdekel. Mert végtelenül anyagias vagy!
Vigyorgott, pedig most nagyon elvetette a sulykot! Csak jót akarok mindenkinek, és ez a hála! Azt elfelejtettem mondani, hogy az eladott akváriumok után tíz százalék jutalékot fizetett nekem az öreg – de akkor is! Hogy jön ez ahhoz, hogy kritizál? Engem tulajdonképpen az se érdekel, ha ingyen osztogatja az akváriumokat Laci bá (mondjuk, erre is volt már példa, és azt is tudom, hogy kinek osztogatott, de nem akarok ujjal mutogatni) – szóval nem ezt vártam volna Gyulától!
A jobb érthetőség kedvéért azért még összefoglalta a lényeget:
– Kishaver, te előbb-utóbb koldusbotra fogod juttatni az öreget! Hogy túl olcsón adja az akváriumokat, az itt nem oszt, nem szoroz, mert amit nagy nehezen megkeres, azt te úgy is megebédeled, a jutalékodat meg simán zsebre teszed…
Most már csak hülyéskedett, láttam rajta, de legszívesebben jól fenéken billentettem volna… Csak előtte még gyorsan megemlítettem neki, hogy legutóbb lezabálta az összes cseresznyét a fáról, annyit se hagyott, hogy Margitka néni tudott volna főzni belőle egy jó gyümölcslevest; és hogy még csak július van, de már minden hagymát kihúzgált a földből a zsíros kenyérhez, lelegelte az összes uborkát, meg a paradicsomot. Azt mondta, ez csak valami félreértés lehet – ő soha nem tenne ilyet! Megint viccelődik – de aztán beismerte persze, hogy ő sem különb a Deákné vásznánál, viszont feltett szándéka, hogy ezekben a dolgokban is megváltozik.
Egyébként oda akart kilyukadni, hogy segíteni kellene már az öreget anyagilag is, mert szerinte az lenne a normális dolog. Nagyon pedzegette, hogy lemondhatnék esetleg a jutalékomról – ez amolyan jelképes cselekedet lenne, mert én kiskorúságomnál fogva többet még úgyse nagyon tehetek. Hát majd még meggondolom…”
Jó hétvégét (pontosabban jó vasárnap estét) kívánok mindenkinek!
Jöhet a hétfő!
Szeretettel üdvözlünk a Trópusi Akvárium oldalán! Megnyílt új üzletünk, a Trópusi Akvárium! Cím: Miskolc, Széchenyi u. 40. Ha ellátogatsz hozzánk - pl.
