19/08/2026
Jóideje nem jelentkeztünk, küzdöttünk a kánikulával, mint minden állattartó és a csalódottsággal, hogy a bíróság még mindig kotlik az alapítvány papírjain, március óta (mióta a második hiánypótlást bekérték) se kép, se hang. 😞
Szerettem volna azzal megtörni a csendet, hogy minden védencünk szuperül van és feltölteni pár gazdikeresőt, de nem így van.
Elment Kara, a szőke farkas.
Tegnap reggel holtan találtam a kedvenc helyén, kényelmes pózban, semmi jele szenvedésnek, mintha csak aludna.
Kara 8 éve került a gondozásunkba, szívférgesen és brutális hüvelyelőeséssel találták egy nógrádi faluban. A műtétből gyorsan és komplikációmentesen épült fel, de a természete nem volt könnyű: rettegett az emberektől és szó szerint vadászott a kistermetű kutyákra. Az Élj Már Dog Rehab nyújtott segítséget a rehabilitációjában, amiért örökre hálás leszek Ancsának és Balázsnak. Nekik is feladta a leckét, de végül összerakták Karát, aki visszaköltözött hozzám és ez után már probléma nélkül élt a falkában, bár az idegenekkel szemben rendkívül tartózkodó volt és idősebb korára sajnos a diszpláziája is megmutatta magát, bár a havi Librellájával gyakorlatilag tünetmentes volt.
Sosem sikerült neki gazdát találnunk.
Előélete valószínűleg nagyon kemény volt, de az az egy vigasztal, hogy számára szinte szanatórium volt itt élni, ahol sosem kellett éheznie (ez meg is látszott rajta) és sosem bántották (csak én szidtam le néha etetésnél, hogy ne akarja megenni a többiek kajáját is). Utált fésülködni, imádott pancsolni, imádott labdázni. A hamvait ma visszakaptuk, az urnáját a kedvenc bordó gumilabdájával temetjük el, arra mindig irigy volt és sose akarta, hogy másé legyen.
Örökké hiányozni fogsz a falkából, te szőke farkas! 🥺