25/05/2026
HÉTFŐI HÍRADÓ
Sziasztok, ismét hétfő és hozom a tanya legfrissebb híreit.
Pünkösdhétfő ünnepnap. Ilyenkor nem is szoktam nektek híradót készíteni, de ismét annyi mondanivalóm van, hogy muszáj kiadnom magamból a gondolataimat.
Először is, tegnap késő este értünk haza a Kéktúráról, amelyen a Jánossal ketten vettünk részt. Hálásan köszönjük Matyinak, Esztinek és Melindának, hogy lehetővé tették ezt számunkra. Ugyanis ők látták el az állatainkat távollétünkben.
Mi is az a Kéktúra?
Az országot körbe futó gyalogos ösvény, ahol pecséteket lehet gyűjteni egy előre megvásárolt füzetbe. Az ország legszebb helyein visz körbe túra. Sőt nem csak Magyarországon lehet kéktúrázni, de még Európán is ugyan az a jel visz körbe, hazánkban a felső szakasz a része ennek a nagyobb körnek és büszkén jelenthetem, hogy a Magyarországi túraútvonalak igazán jól követhetőek és nagyon jól karban vannak tartva. Hálásan köszönjük az önkénteseknek, akik festik és javítják ezeket a jeleket.
Mi már lassan 10 éve kezdtük el, a füzetünk sajnos már nem mindig pontos, mert ritkán, de változik az útvonal valamelyest, mert az emberek lezárnak, bekerítenek területeket, illetve elkerülők és autópályák épülnek. Ezt a vállalást több mint 100 nap alatt lehet teljesíteni. Mi most ismét kettőt rászántunk. Ugyanis több mint 2500 km hosszan kell gyalogolni és egy napra nem érdemes 20-25 kilométernél többet tervezni.
Lehet szállásokat találni az útvonalon, de Magyarországon még nem vagyunk olyan sokan, hogy érdemes legyen erre szolgáltatásokat építeni. Mi általában nagy málhával megyünk, mint a csiga. Sajnos nem olyan lassan, hanem a hátunkon a házunkkal. Ugyanis, ha elfáradunk vagy ránk esteledik, akkor kint töltjük az éjszakát a szabadban.
Nagyon sok érdekessége van ennek az útnak. Az egyik, ami a legfurcsább számomra, hogy az emberek megszólítanak bennünket. Érdeklődnek, hogy honnan jöttünk. Van az a dal, hogy Indulj el egy úton, én is egy másikon… És tényleg idegenek vagyunk, hiszen az otthonunktól távol gyalogunk. A vonaton is volt egy hölgy, aki beszédbe elegyedett velünk. Anyukája 82 évesen, nemrég teljesítette az El Caminot, 140 km-t. Nem semmi teljesítmény, le a kalappal. Azt mesélte, hogy az a szakasz, amelyet most tervezünk megtenni, Ő már megtette és nagyon unalmas. A János nem is tudta elengedni ezt a mondatot, többször megemlítette, így nekem is ezen járt az eszem. Aztán arra jutottam, hogy kinek mi unalmas.
Aki a telefon hihetetlen gyorsan változó vibrálásához hasonlítja, tényleg az lehet. Nekem egyáltalán nem volt unalmas, minden érzékszervem élt, és nagyon változatos élményt kapott. A madarak éneke és a szél játéka a jegenyékkel a fülemnek adott élményt. A szemem a tájat és az élőlényeket csodálta. Az orrom az akác és a bodza édeskés illatával telt meg időről-időre. A bőröm, pedig a fél óránként változó hőmérsékletet érzékelte, ugyanis nagyon gyorsan változott a táj. Hol 15, hol 35 Celsius-fok ért bennünket, annak köszönhetően, hogy milyen erdőben vagy a szántóföldek között baktattunk-e.
Erre nyitottnak kell lennünk, hogy észrevegyük.
Miért is csináljuk?
Ezen is sokat gondolkoztam az úton. Én, azért mert rendet tudok tenni a fejembe. Le tudok lassulni. A János pedig olyan rendes férj, hogy elkísér és a málha nagy részét cipeli helyettem.
Lelassulni?
Mit is jelent?
Szó szerint az út elején még bőven 5 km/h feletti sebességgel megyünk, az a mi fordulatszámunk, a harmadik napra szokott ez négy alá csökkenni.
A másik ok az extrém terhelés. Olvastam egy tanulmányt miszerint az ember hihetetlenül képes regenerálódni, ha időnként extrém terhelésnek teszi ki a szervezetét.
Te szoktál sportolni? Milyen mozgásformát tartasz megfelelőnek? Vannak, akik minden nap edzenek és nem tartanak szünetet. Vannak, akik heti két-három napon keményen megdolgoztatják a testüket és utána pihentetik. Te melyik vagy?
Most látom, hogy milyen hosszú lett ez a rész, pedig azt ígértem nektek, hogy a Vágatlan Májusról fogom elmondani a véleményem és a tapasztalataimat. Mivel ünnepnap van, ezért lehet neked is belefér a dupla olvasás.
A Vágatlan Május 2018-ban Angliából indult és most 2026-ban Kozármisleny is csatlakozott a kezdeményezéshez. Élne-e még ez a kezdeményezés, ha nem lenne jó? Persze, hogy jó. Miért is vezették be? Azért mert a gyönyörűen gondozott angol pázsit szinte teljesen kiirtotta az énekesmadarakat Anglia szerte. Tenni kellett valamit.
Mi is ezért hoztuk létre a „Pillangóskert”-et, hogy tegyünk valamit. Hazánkban is egyre divatosabb a két centiméterre vágott gyep. Ami rengeteg munkát és vizet követel a tulajdonosától, mert a szemünknek az a szép. Valamiért az agy olyan, hogy elhiszi, hogy amit szépnek mondanak az a szép. Nézzétek meg „Rita kert”-jét, vagy másét, akik a kertjeiket mutogatják. Nem nyírnak füvet, nem kapálnak és szerintem az ő kertjük csodálatos.
Azt is írtam, hogy vigyázat!
Igen, ez nem úgy működik, hogy leteszem a kapát és eladom a fűnyírómat, mert többet nem lesz rá szükségem. A legjobb módszer szerintem, ha fokozatosan térünk át. Időt hagyva a természetnek és magunknak.
A Vágatlan Május arra jó, hogy felhívja a figyelmet és gondolkodásra késztessen. Nagyon nehéz a szokásainktól szabadulni. Viszont aki májusban nem nyírt füvet, annak oda lett a gyepe. Ami nem is nagy baj. A fűnyíró már nem képes levágni, más eszközöket kell beszerezni. Talán nem vágjuk majd olyan rövidre és akkor lesz esélye az életbe maradásra. Ha kettő centire vágjátok, akkor biztos a halál, kisárgul, kiég.
Tehát Péter, jónak tartjuk-e? Mindenképpen. Gondolkodásra, figyelemfelhívásra, és a változtatás szükségességének megérzésére, igen. Az angol gyepek halálára, igen.
Akkor hogyan is kezdjük. Hát, ahogy az Önkormányzat meghatározta és megfogalmazta. Aztán nézzük, hogy nem elég fentről meghatározni, mert alul, akik dolgoznak nem értik. Most mi van? A lakosság reklamál a fűnyírás hiánya miatt. A vezető azt kéri, hogy akkorára nyírjuk, amekkorára eddig nem is hagytuk megnőni. Ha végigmész a városon, a mozaikos nyírás még, úgy ahogy sikerül, de a hosszúság nem. Mindent a földig, a legutolsó szálig, semmi sem maradhat. A gépeket nem mindig lehet elég magasra állítani, a kézi kaszások kezében benne van a munka. Nem megy egyik pillanatról a másikra.
A lakosság kertjei sokkal nagyobbak, mint amivel az önkormányzat rendelkezik, így neked is segítened kell!
Te, ha még nem késő, hagyj egy sarkot, majd évről évre növeld a méretét. Ültess oda szép cserjéket, hagymás virágokat és a lenyírt füvet terítsd oda, így nem fog tudni gazosodni. Meglátod, életre kell a kerted. egyre több szín és élet költözik bele. Nem kell hozzá sok szakértelem. Nincs írott szabály. A természet szabályai életre kelnek és beköltözik a madárdal és a pillangók hada a kertedbe. Ne gondold túl. Válasz egy növényt és tedd oda, majd figyeld, hogy jól érzi-e magát ott, ha nem akkor olvasd el, hogy mit szeret és próbáld megadni neki. Tedd arrébb! Mészáros Zsolt is megmondta a napot igénylőt, ha napra teszed, akkor hamar virágba borul tavasszal, ha árnyékba, akkor később, de tovább élvezheted virágának szépségét.
Ki is az a Mészáros Zsolt? Ha kíváncsiak vagytok, akkor róla is mesélek majd nektek.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Nézegessétek meg a képeket, olvassátok el a képaláírásokat!
Legyen szép rövid hetetek!
Ui.: Ne felejts el visszajelzést küldeni, hogy ne maradj le további híreinkről!
Ui.II.: Fogaljatok tábornapot!
