08/06/2026
🥚🥔🍝 A konyhai lefolyó ma kissé megsértődik: kiderült, hogy eddig nem vizet kapott, hanem majdnem növénytápot.
A tojás-, burgonya- és tésztafőző víz bizonyos esetekben jól jöhet a kertben, de csak akkor, ha teljesen kihűlt, nincs benne só, olaj, fűszer vagy egyéb „mama, csak egy kicsit dobtam bele” típusú meglepetés. A sózott főzővíz ugyanis nem kertészeti praktika, hanem lassított talajbosszú.
🥚 A tojásfőző vízben lehet némi kalcium, amit főleg a paradicsom, paprika és padlizsán tud értékelni, de azért ne várjuk tőle, hogy egy csapásra megold minden csúcsrothadásos gondot. A növényeknél a kalcium hasznosulása öntözésen, talajon és egyenletes vízellátáson is múlik.
🥔 A burgonyafőző víz só nélkül, kihűtve enyhe pluszt adhat a rózsáknak, hortenziáknak és bogyósoknak, főleg ha nem ipari mennyiségben öntjük rájuk, hanem óvatosan, kiegészítésként használjuk.
🍝 A tésztafőző víz keményítős, ezért inkább a talajéletnek lehet érdekes: a levélzöldségek, fűszernövények és palánták körül a hasznos talajlakók is kapnak belőle egy kis konyhai uzsonnát.
A lényeg: a főzővíz nem varázsital, nem helyettesít jó talajt, komposztot és rendes öntözést, de sótlanul, kihűtve, mértékkel simán lehet belőle egy apró kerti mentőakció. És hát valljuk be: elég jó érzés, amikor a vacsora után még a paradicsom is úgy néz rád, hogy „na, ebből én is kérek”.
A részletekhez egy kapcsolódó, konyhából kertbe vezető ötletet is hoztam a hozzászólásba.
