29/06/2025
Holnap már nem kell mennem…
Picúrkára fél éve vigyázok minden áldott hétfőn, kedden és pénteken, alkalmanként pedig szerdán és csütörtökön is, ameddig az Anyukája dolgozik. Igen, az Anyukája és nem, nem azért, mert Ő szülte, hanem azért, mert amit tesz érte minden percben már több, mint 18 (!!!) éve, az ahhoz hasonlítható, amit egy nagybetűs ANYA tesz a gyermekéért. Ahogy Ő létezik Picúrnak, azt nem fejezi ki megfelelően a Gazdi szó, a Gazda meg pláne nem. ✨
Picúrka elmúlt 18 éves és az Anyukája februárban úgy látta, hogy elérte azt a kort, amikor is már kijár Neki a személyi asszisztencia a nap 24 órájában. Erre a szerepre léptem be én Picúr életébe azokra az időkre, amikor az Anyukája ezt nem tudja biztosítani Neki a munkaidejében.
Picúr előtt sosem találkoztam még ennyire idős kutyussal, szóval izgatottan, de kicsit félve is mentem az első hétfői napon. Féltem, hogy jól fogom-e csinálni. Aztán mikor beléptem a házba, megláttam Őt. A 18 éves tacskót. Teljesen összeszorult a szívem és könnyes lett a szemem. Mélyen megérintett. Az az apró rozoga kis test, a bizonytalan járása, az ősz pofija, az idő múlásának elrejthetetlen jelei, de emellett a megtörhetetlen tacskó öntudat és makacsság, egy számomra akkor még ismeretlen, de megannyi sztorit megélt rendkívül hosszú, ám mégis egy pillanatnak tűnő élet, és persze a tűz, ami ennyi idő után sem tudott kialudni, de még csak elhalványulni sem benne. Nevezhetjük életigenlésnek, de tacskóról lévén szó, inkább dacnak mondanám. Akaratos tacskó fajzat. Aki élni akar és ezért dacol az elmúlással. Fáradhatatlanul, előkelően, mint egy igazi tacskó. Persze a gondolataim és az érzéseim nem tudták kizárni Nanut. Folyton eszembe jut Picúrról. Ő is ilyen lesz. Ez fix. És amikor így látom Őt a képzeletemben, akkor is mindig kicsordul a könnyem. Azt kívánom, bárcsak megállna az idő és soha ne kelljen se Neki, se más kutyának megöregedni. Emellett pedig azt kívánom, hogy ha mégse állna meg az idő, bárcsak Nanu is lenne 18 éves. 🥺
Viszont ez nem kívánságműsor. És nem is szerencse. Mert mondhatnánk, hogy Picúr Anyukája milyen szerencsés, hogy eddig él a kutyája, de az az igazság, hogy ez nem szerencse. Ő t***e lehetővé ezt. Azzal, amit megtett érte. Erről könyveket kellene írni, mert nem fér bele ebbe a bejegyzésbe 18 év kitartó és gondoskodó szeretetének a részletezése. Az viszont feltétlenül álljon itt, hogy Kata nem felejt***e el, hogy mit ígért a baba Picúrnak azon a napon, amikor először a kezében tartotta. Hogy gondját viseli egy életen át. Akkor is, ha már nehezebben mennek a séták és akkor is, ha a játékos szekrény helyett már gyógyszeres-vitaminos polc van, vagy ha az ételt fecskendővel kell odaadni Neki, vagy ha hónapokon keresztül nem alszik nyugodtan, mert az éjszakák nyűgösek, hisztisek, nehezek és még amikor alszik is Picúr, minden rezdülésére ugrik. Mondják sokan, hogy “csak a kölyök kort élje túl a Gazdi, az a legnehezebb, utána már minden sima.” Óriási tévedés. Az idős kor sokkal, de sokkal nehezebb. Amikor lehetőséget kapsz, hogy viszonozd azt a szeretetet, amit Ő adott Neked egész életében. Vagyis egészen pontosan, hogy viszonozd azt, hogy Ő Neked adta az egész életét. Na és a nehézsége pont ez. Élni ezzel a lehetőséggel. Kata tudott élni vele. Amikor elérkezett az idős kor, Ő is Neki adta az egész életét. Betartotta az igéretét. Maradéktalanul. 😌
Az első hétfőn, amikor beléptem a házba, Picúrka után a másik dolog ami feltűnt, az a rengeteg könyv a házban. De az egyik milliószor szembetűnőbb volt az összes többinél. Szinte kiszúrta a szemem. A címe ez volt: Az örök kutya.
Aztán bármikor mentem, ez a könyv ott volt valahol a szemem előtt. Vagy a magyar vagy pedig az angol változata. És ez a cím teljesen eggyé vált bennem Picúrral. És nem véletlenül. Hiszen Ő tényleg az. Egy örök kutya.
Holnap újra hétfő. Nekem viszont holnap már nem kell mennem….
De remélem, hogy senki nem gondolja a leírtak fényében, hogy azért mert…🙄
Nem, nem azért. Hanem azért, mert Picúr Anyukája tanár. És kezdődik a nyári szünet, úgyhogy most két hónapig ennek az ‘örök tacskó-maminak’ az idegein táncol majd a rozoga kis lábaival. Szóval nekem csak szeptemberben kell majd újra mennem. 🙄😁🫠🥰🐾
Addig pedig igyekszem olyan belső tűzzel létezni, amilyen Picúrt is hajtja több, mint 18 éve! 😎🔥
Ölelés 🤗
