04/05/2026
Időnként leülök a fűbe vagy a számomra legszebb fűzfa alá a lovastanyán. Ilyenkor szokás szerint az életről elmélkedem. A minap is volt néhány pillanat, amikor volt időm végiggondolni az elmúlt időszakot.
Van amikor annyira egyfelé tudunk csak nézni, hogy nehéz észrevenni még azt is, hogy létezik másik irány. Pedig néha csak el kellene fordítani a fejünket arra a bizonyos "másfelé". Vagy egyszerűen megfordulni, megállni, esetleg máshonnan szemügyre venni a világot.
Rendszerint annyira bele tudunk merülni a mindennapokba, a teendőkbe, a gondolataink zajába, hogy észre sem vesszük, ugyanabból a nézőpontból figyelünk mindent. Eközben mintha beszűkülne a világ. Pedig néha elég lenne egy apró váltás. Egy másik szög. Egy másik nézőpont.
Ha lentről felnézünk, akkor láthatjuk, hogy ott van felettünk a végtelen ég. Ott van a csend és ott van az a tér is, ahol végre egy kicsit fellélegezhet a lelkünk. Ahol nincsenek napi gondok. Ahol minden úgy történik, ahogy kell neki.
Egyszerűnek hangzik, de ez sokszor iszonyú nehéz. A lovak képesek segíteni ebben is. Kimozdítanak a megszokott rutinszerű nézőpontból. Egészen finoman, erőlködés nélkül. Szinte csak a jelenlétükkel. Egy-egy ilyen lóval való találkozásban mindig történik valami. Kilépünk a fejünkből, a rengeteg hangos gondolatból és visszaérkezünk a jelenbe. A csendbe. Ott, abban a zajtalanságban sokkal könnyebb meglátni a valódi dolgokat. Azokat, amik valóban fontosak, amikhez érdemes kapcsolódni, amiket érdemes látni és továbbvinni.
A ló asszisztált lélekterápiás foglalkozásaink során ezek a csendes felismerések kapnak teret. Nem erőltetve, nem siettetve, egyszerűen csak megengedve, hogy egy új nézőpont megszülethessen. Szerencsére többnyire még ha bátortalanul is, de megszületik. Olyankor pedig én nagyon boldog és büszke vagyok. Rátok. Akik jöttök, hisztek, bíztok és akarjátok a váltást, hogy másik nézőpontból is megismerhessétek a saját világotokat. Imádom a hivatásomat. Veletek együtt én újra és újra nézőpontot váltok. Egyszerűen nem tudom megunni. Annyi irány, lehetőség van körülöttünk. Annyi mindent lehet látni. Csak bátorság kell, hogy merjünk másfelé nézni. Nektek, akik eljöttök hozzám egy-egy foglalkozásra van bátorságotok. Ezért megszülethetnek az új nézőpontok.
Ilyenkor pedig mindig rájövök, hogy néha tényleg csak ennyi kell. Bátornak lenni. Megállni. Nézőpontot váltani. Aztán felnézni és újra látni.
Mi itt vagyunk a lovakkal, hogy segítsünk benne! Várunk szeretettel és új irányokkal!
🥰🐴🤗🐎👀💚🧘
Gabi
