31/12/2024
Itt vannak az ünnepek! Megy a lustálkodás meg a habzsi-dőzsi, amelyből az öreg Buksi is kiveszi a részét. Megkapja az összes maradékot, még azt is, amit Olga nénje se tudott megenni. Ez jobbára egy rahedli csontot jelent.
Most nyilván azt hiszed, a szokásos állatorvosi prédikáció következik: „Ne adjunk csontot a kutyának, mert keresztbe állhat a szájában, elakadhat a torkában, meg kiszúrhatja a belét, mire a szerencsétlen állat fertelmes kínok közepette, gennyes-eves hashártyagyulladásban kiszenved. Persze az utolsó pillanataiban még véres habot köpve vádlón rád néz, hogy te tetted ezt velem, te, akiben megbíztam, hogy rohadnál meg keresztbe!”
Nos, tévedsz, nem ezt akarom mondani! Bár tényleg előfordul az ilyesmi, azért valljuk be, nem túl gyakori esemény.
Bezzeg a székrekedés! (Amit kutyában bélsárrekedésnek hívunk.) A csontetetés keménnyé és tömörré teszi a kutya kakáját, ami nem okoz mindig gondot, de Buksi egy öreg kan, akinek vénségére akkorára nőtt a prosztatája, mint Texas. Ha vennéd magadnak a fáradságot, hogy belenyúlj a valagába, te is éreznéd. Márpedig a megnagyobbodott prosztata kutyában összepréseli a végbelet, és szűkületet idéz elő, ahol a kemény, alakváltoztatásra képtelen ürülék nehezen fér át. A szűkület előtt feltorlódik a csontos kaka, és néhány nap alatt tisztes méretű, kőkemény hurkává alakul, amellyel egy jávorszarvas borjút is agyon lehetne ütni.
Ettől Buksi nagyon nehezen, vagy éppen sehogy se tud megszabadulni. Szegénykém úgy próbál tojni, hogy majd’ kiesik a szeme, de többnyire csak némi málnadzsemre emlékeztető véres váladékot sikerül szülnie. Ha a bélsárrekedés nem szűnik meg, Buksi bizony idővel feldobja a tappancsát!
Az állatorvos természetesen segíthet rajta, de mennyivel jobb már elébe menni az egésznek úgy, hogy az ilyen vén, cinikus szivaroknak, mint Buksi, nem adunk csontot! Kétségtelen, hogy minden állatorvos repes az örömtől, ha Szilveszter éjjelén egy öreg, harapós komondor seggében turkálhat úgy, hogy két réteg gumikesztyűn keresztül is szarszagú lesz a keze egy hétig, de ez sem a kutyulinak, sem a gazdinak nem a legszebb újévi élmény.
Az öreg, nem ivartalanított kanoknak tehát csak ésszel adjunk csontot (leginkább semennyire), mert ahogy a népi bölcsesség is mondja:
Ha a vén kan csontot enne,
Öröme nem lenne benne.
Túl kemény az anyaga,
Nem bírja a valaga!
(A költői túlzásokért elnézést kérek!)
BÚÉK!
