Színstér Fogadó- Szenvedélybetegek Nappali Intézménye

14/04/2025

Elindult intézményünk új fb. oldala, technikai okok miatt volt szükség erre a váltásra.

Várunk minden kedves követőt új tartalmakkal az alábbi linken:

https://www.facebook.com/profile.php?id=61574946782096

Szenvedélybetegeknek
-Addiktológiai és egyéni konzultáció
-Közösségi támogatás
-Rehabilitációs elő- és utógondozás
-AA, NA önsegítő csoport

Szenvedélybeteg hozzátartozóknak
-Egyéni konzultáció
-Hozzátartozó csoport
-ACA önsegítő csoport

07/04/2025

Pozitív pszichológia
Nagyon sok módszer létezik az önismeret támogatására. Ez alkalommal egy eszközt hoztam nektek. Bizonyára hallhattatok már, de ha mégsem, itt a lehetőség, hogy információt szerezzetek a pozitív pszichológiáról.

A pozitív pszichológia tulajdonképpen egy pszichológiai nézőpont, egy pszichológiai iskola. Az az alapgondolata, hogy a pszichés működés szinten tartásához a pozitívumok, erősségek és élmények keresése egy jelentős védelmi rendszer. Vannak szélsőséges vonatkozások is ebben, olyan irány, amely a pozitívumkeresést hajlamos túlfokozni. Pesszimista emberek átkondicionálását ez segítheti, egy világot ’rózsaszínben’ látó embert már nem biztos, hogy tovább kell ebben erősíteni.
Szerencsére lehet következetesen működő szakembert találni, ez az iskola is szakmailag formálódik. Úgy tűnik elkezdték felismerni, hogy a nagy amerikai túlzások már talán Nyugat-Európában sem működnek. Ezzel együtt nagyon sok olyan eszközzel, erősségekkel dolgozik, ami élményterápiás módszereket alkalmaz, pozitív megerősítést ad, mind verbális és nonverbális formában.
Ezekkel kivédhetjük, késleltethetjük a késztetést, hogy azonnal szerért nyúljunk (kinek mi a szere). Ellátnak relaxációs, meditációs technikákkal, pozitív mantrákkal, tudnak tanácsot adni egy csomó olyan gyakorlatra, elfoglaltságra, ami segít enyhíteni, terelni a stresszt.
Adott esetben abban is tud segíteni, hogy erős alapozásod legyen önbecsülésből, ehhez kapcsolódóan a pozitív énkép kialakításában. Érdemes szakemberhez fordulni annak érdekében, hogy ne csak erős alapozást rakjunk le, de elég következeteset is ahhoz, hogy céljainknak megfelelően kellő rugalmassággal tudjunk reagálni váratlan helyzetekre, kihívásokra. Azokat az eszközöket itt is megismerhetjük, amik hasznosak lehetnek, ha önnyugtatást, vagy jelenlétgyakorlatot szeretnénk megismerni. Arra is lehetőséget kínál, hogy megtaláljuk erősségeinket, amennyiben az eddigi életünk során ez nem sikerült volna. Adott esetben az is normális, ha fogalmunk sincs róla, hogy miben vagyunk tehetségesek, miben érezzük jól magunkat, mi helyez flow-ba bennünket. Ha nehézségünk van a pozitivitással, minden napban érdemes keresni azokat a részeket (ez lehet konkrét tárgyi dolog, egy életepizód, egy érzés), ami feltöltött, vagy ami ezek közül együtt állt, biztosítva, hogy a jelenben maradjunk.
Érdemes lehet elgondolkozni azon, hogy bizonyos szituációkban mi volt a jó, a vicces. Ha humort keresünk a dolgokban az mindenképpen jót tesz nekünk, függetlenül attól, hogy milyen állapotban vagyunk épp.
A másik nagyon jó eszköz a hála. Ha tudjuk rendszeresen minden napunkat hálával, vagy akár imádsággal keretezni, akkor sokkal derűsebbé, örömtelibbé, talán könnyedebbé tehetjük hosszú távon a mindennapjainkat.
Ha kedvet kaptál, próbáld ki és utána el tudod dönteni, hogy ebből mi támogat.
RR.

04/04/2025

JátszóTÉR

Közös játékra hívunk benneteket. Ezt a játékot azonban nem táblák és bábuk segítségével játszunk, nem kell csapatokra osztódni, nem kell a füves pályán labdát kergetni, vagy akár egymás homlokára írt számokat hangosan kiabálni.

Ez a közös játék kicsit más.
Ezen alkalmakon a helyzetek átélésére és az élményünk kifejezésére helyezzük a fókuszt.
Egy kis színészkedés – de nincsenek előre megírt szövegek és kötelező szerepek. Választásod szerint lehetsz te a főszereplő, de akár a történetben elmerülő néző is.

Lesz sok mosoly, együtt töltött minőségi idő, lehetőség arra, hogy játékos és spontán keretek között kicsit jobban megismerjük magunkat, és találkozzunk másokkal – álarcok nélkül.
Próbálunk elmerülni a történetekben, érzésekben, a pillanat múlandóságában.
Mindezt mozgásokkal kiegészítve hozzuk még közelebb.

Megragadhatjuk a semmit, és elengedhetjük a mindent – azáltal, hogy együtt alkotunk.
Ilyen egy improvizációs, rögtönzős JátszóTÉR.

Gyere, játssz velünk, éljük együtt a rácsodálkozást, az újdonság varázsát!
Nyitott alkalom, szeretettel látunk, akár érintett vagy szenvedélybetegségben, akár nem.

Várunk 2025. április 11-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni az [email protected] e-mail címen, vagy a 70/797-8356 és 30/514-6592 telefonszámokon lehet.

31/03/2025

Gondolatok a társfüggésről

„Ez egy olyan asszony, aki csak másokért él - hogy kikért, azokat meggyötört arcvonásaikról könnyen föl lehet ismerni.” ( C.S. Lewis)

Folytatva a függőség és szenvedély témát, egy olyan viselkedési addikciót járnánk körül, amely szintén hordoz társadalmi elismertséget, ezért hétköznapi szemmel nehéz tetten érni. C.S. Lewis remek idézetével ellentétben a társfüggés nem csak nőket érint, mégis a szakirodalom elsőként: az alkoholista felesége néven írta le a jelenséget.
Mivel a függőség rendszerbetegség, a társfüggés ma már jól ismert fogalom az addiktológia területén. Ebben a függő rendszerben ok és okozat szinte összemosódik, ami meglehetősen megbonyolítja a helyzetet. Egy diszfunkcionális családban a szerhasználat okozat, azt is szokták mondani, hogy az alkoholista a család tünethordozója, közben a szerfogyasztás és az ahhoz kapcsolódó játszmák az egész család életét meghatározzák. Azt is mondhatjuk, hogy a betegséghez való viszony lesz a fő családi szervezőerő, így a szerfogyasztás sok szempontból okká válik. Az egymást erősítő folyamatokban – balhézom, mert iszol és iszom, mert balhézol - létrejövő ördögi kört, legtöbbször csak külső segítséggel lehet megtörni.

Társfüggőn általában azt a hozzátartozót értjük, aki a függővel párkapcsolatban él és minden nehézség, akár bántalmazás esetén is kitart mellette. Tulajdonképpen a társának áldozza a mindennapjait, megold, megment, elsimít, mindent megtesz, hogy megőrizze a normalitás látszatát. Ezzel tulajdonképpen maga tartja fenn azokat a kereteket, amelyek lehetővé teszik a kóros szerhasználatot. Élete felett éppúgy a szer uralkodik, mint társáén, ezért állapotát együttfüggésnek, kodepedenciának is nevezik. Mindez persze nem tudatos, de erősítheti, hogy az önfeláldozó szerep sok közegben pozitív színben tűnik fel, erénnyé magasztosul, mint a jóság és a szeretet jele. Ez a „jó vagyok”, „nélkülözhetetlen vagyok” érzés az, ami leginkább függésben tart és gyakran áll a vágyott változás útjába.
Nyereség lehet a kontroll érzése is, mert igaz ugyan, hogy minden a hozzátartozó vállát nyomja, de így csak az ő döntése érvényesül a családi ügyekkel kapcsolatban. Gyakori feszültségforrás szokott lenni, amikor a már felépülő szenvedélybeteg újra képviselni kezdi magát a családban. Nem csak az élet összpontosul a szerhasználat köré, hanem az egyéb problémákat is egyre jobban kitakarja.

Lassan mindennek az oka a használat, pontosabban a szerhasználó lesz. Minden miatta van, és amíg ez így van, addig a társnak nem kell a saját elakadásaival foglalkoznia, pedig általában ugyanolyan lelki sérülésekkel küzd, mint szerfüggő párja, tehát ugyanúgy segítségre szorul.

A megmentő szerep mellé gyakran társul egy megszégyenítő, számonkérő kommunikáció is, amellyel a társ önmagát erősítgeti és elégtételül is szolgál a sok áldozathozataláért. Ezzel azonban a függőtárs végleg gyerekszerepbe helyezi párját, ami tovább növeli a szerhasználatot kiváltó feszültséget.

Fontos látni, hogy a kodependens személy általában több vonatkozásban is függőségben él, amelyet a hozott mintái és kötődési sérülései miatt összekever a szeretettel. Azt gondolja, hogy a szeretet az a másik terhének a cipelése és minden esetben mások igényeinek, véleményének a sajátja elé helyezése.

A függő kapcsolatokat Bibók Bea szexuálpszichológus szerint leginkább a szorongás jellemzi, amelyben valódi intimitás helyett az énhatárok nélküli összeolvadás van jelen. Az ilyen kapcsolatokban az egyén jólléte kizárólag a másiktól függ és minden saját igény árulásnak tűnik. Jellemző lehet a folyamatos kapcsolattartás igénye, a folyamatos messenger üzenetek - ahol szinte pánikot okoz egy elmaradt vagy megkésett válasz - vagy egymás Google Maps- os követése. Mindez óhatatlanul is féltékenységet generál, amely lehetetlenné teszi az őszinte párbeszédet. Ezekre a kapcsolatokra ezért a passzív-agresszív kommunikáció a jellemző: a neheztelés, a szemrehányás, az érzelmi zsarolás, a csenddel verés. Nyílt konfrontáció helyett a játszmáké lesz a főszerep. A felek nem tartják tiszteletben egymás privát szféráját: nem csak a fürdőszobába van egymáshoz bejárásuk, hanem egymást telefonjába és levelezésébe is…

Természetesen, minden kapcsolatnak van egy kezdeti idilli szakasza, amelyből kizáródik mindenki más, de tartósan ez az állapot nem tartható fenn. A nagy közös MI megéléséhez ugyanis egy jól működő TE és egy stabil, jól működő ÉN is szükséges. Ennek a függő viszonynak a megszüntetése és így a társfüggésé is tehát, elsősorban önismereti út.

„Az, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról, megjelenik a párkapcsolatainkban is. Érett, felnőtt kapcsolatot megfelelő önbecsüléssel rendelkező emberek tudnak csak létrehozni.”- írja Bibók Bea.
Fontos látni, hogy a függőség nem a szerhasználattal kezdődik, és nem csak abban mutatkozik meg. Azért is jó tudatosítani ezt, mert gyakran a hozzátartozók kérnek először segítséget és az ő nyomásukra jelenik meg a szenvedélybeteg családtag szakembernél. Ritkán számolnak azonban azzal, hogy a saját működésüket is felül kell majd vizsgálniuk a sikeres felépüléshez.

A kivezető út első lépései befelé vezetnek, mert ha ilyen helyzetben vagyunk, a legtöbb segítséget a megmentő szerep elengedésével, határaink meghúzásával és önismeretünk, önbecsülésünk javulásával tudjuk adni szerettünknek.

A Színes Fogadó Térben működő hozzátartozói csoport elsősorban erre próbál fórumot teremteni, megfűszerezve egy sorstársközösség semmihez sem fogható támogató erejével.

C. Szalay Rita
mentálhigiénés lelkigondozó- gyászkísérő

31/03/2025

29/03/2025

A mese nem csupán gyermeki kiváltság, hiszen mindannyian magunkban hordozzuk gyermekkorunkat, annak “messzeringó világát” - ahogy Radnóti Miklós fogalmaz róla. Tovább él tudatalattinkban és nagyban meghatározza észlelésünket, érzéseinket, gondolkodásmódunkat.

Szorongásaink, lelki zavaraink, függőségeink mögött gyakran áll egy megbántott, félreértett gyermek, aki talán ma is szeretetre és elfogadásra vár.

A mesetükör nem meseterápia, sokkal inkább egy gondolatindító közös beszélgetés, amely önismereti utazásra hív. Kicsit kézen foghatjuk belső gyermekünket a mesék és a versek segítségével, melyek képesek megnyitni olykor lelkünk legzártabbnak hitt fiókjait is.

Nyitott alkalom, amelyen szeretettel látunk akár érintett vagy szenvedélybetegségben, akár nem.
Várunk 2025. április 4-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.

A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött.
Jelentkezni a [email protected] e-mail címen, vagy 30/576-5774 telefonszámon lehet.

26/03/2025

Március 25-én a Lélekkapu csoportunk rendhagyó módon intézményünk kapuin kívül tartotta soron következő alkalmát. A győri Görögkatolikus templomban közösen ünnepeltük meg az Istenszülő örömhírvétele ünnepét egy közös Szent Liturgia keretében.

24/03/2025

Úszni tanulni

Senki nem mondaná a barátjának, gyerekének, hogy az áradó folyóban, vagy a viharos tengeren kezdjen úszni tanulni. Ott, ha valaki mégis a vízbe kerül, egy dolgunk van: kimenteni.
Viszont utána érdemes lenne a kimentettnek megtanulni úszni, valamint azt is, hogy lehetőleg ne kerüljön újra ilyen helyzetbe.

És hogy ez hogyan kapcsolódik a függőségekhez, felépüléshez?

Nagyon sokan ugyanezt játsszák a saját életükkel.
Mikor bajban vannak (aktív függő időszakban hazugság- vagy adósságspirálba kerültek, elvesztették a munkahelyüket, kapcsolatukat, akár a lakhatásukat is, vagy a felépülés során épp megcsúsztak a józanodás útján), akkor keresik a segítőt, a sorstárs csoportot, hogy valaki nyújtsa már nekik a kezét, amibe kapaszkodva talpra tudnak állni.

Aztán mikor ez sikerült: ahelyett, hogy nekiállnának „úszni tanulni”, inkább azt mondják: „látjátok, minden rendben van, nincs itt semmi látnivaló, mehetünk tovább”.

Aki ezt többször is eljátssza, az egyre nehezebben fog a problémás helyzetekben segítséget találni.
Úszni megtanulni ugyanis „békeidőben, feszített víztükrű medencében” lehet.
A függőség nyelvére átültetve: amikor épp nincs veszélyhelyzet, krízis, akkor kellene önismerettel foglalkozni, megkeresni, hogy miért kerül gyakran problémás szituációkba, és mit kellene tenni, hogy vagy elkerülje ezeket, vagy ha már nem sikerül elkerülni, legalább saját erőből, vagy minél kisebb mértékű segítséggel tudjon kijönni belőlük.

Az önismeret segít rálátni, hogy bizonyos helyzetekben miért reagálunk kiszámíthatatlanul (vagy épp kiszámíthatóan rosszul), honnan hozzuk ezeket a mintákat, és hogy tudunk változtatni rajtuk.
Hol vannak „piros gombjaink”, tehát olyan sérültségeink, amelyek akadályoznak bennünket abban, hogy csak az adott helyzetre reagáljunk, ne pedig a korábbi hasonló élményeink összességére.
Érdemes megtanulni az érzéseinket felismerni, közel engedni magunkhoz, megélni, a stresszt, az indulatokat kezelni.

A medence megfelelője pedig egy segítői folyamat, vagy egy elfogadó, biztonságot nyújtó csoport. Bizonyos szintig erre egy sorstárs közösség is jó lehetőség, de van, amikor már szakember vezette csoportra van szükség.

Aki próbálná ezeket megúszni, az továbbra is el akarja kerülni, hogy a függőségével szembeszálljon. A függőségnek ugyanis mindig van valami lelki háttere. Aki rendben van magával és a világgal, jól működő családból jön, az a legritkább esetben válik függővé, bármilyen szert is próbáljon ki. Viszont ha már valaki belecsúszott, az a legrövidebb út a felépüléshez, ha elkezd dolgozni ezzel a bizonyos lelki háttérrel.
Ez lehet diszfunkcionális, vagy akár függő származási család, gyermekkori bántalmazás (verbális, fizikai vagy sz*****is), de akár elhanyagolás is (fizikai vagy lelki). Ez utóbbit sokkal nehezebb megtalálni, hiszen itt valaminek a meg nem történtéről beszélünk.
Aztán ezekre rakódik később az iskolai, munkahelyi, párkapcsolati bántalmazás, hiszen aki gyerekként ezt szokta meg, az felnőttként sem fog tudni kiállni magáért. Tulajdonképpen eszébe sem jut, hogy ez így nem OK, és tehetne ellene valamit.

Az a tapasztalatom, hogy ha valaki rászánja magát, és elkezdi ezeket a sérültségeket megkeresni, helyre tenni, az nem csupán a függőségét hagyja el, hanem egy minőségileg másik életet kezd. Ekkor szokták azt megfogalmazni a felépülők, hogy ők hálásak a függőségükért, mert a felépülésük során olyan készségeket sajátítottak el, amelyek egy gazdagabb, teljesebb életet biztosítanak. Megismerik, és elfogadják magukat – a hibáikkal együtt. Tudják a különbséget a szégyen és a bűntudat, a saját vágyaik, határaik, és a mások elvárásai között.
Felismerik, megfogalmazzák, és meg is élik az érzéseiket, tudnak őszintén kapcsolódni a többi emberhez. Egyre kevesebbet játszmáznak, és az álarcaikat is elkezdik letenni.

Ehhez viszont nehéz és hosszú út vezet, ám a felépülőink szerint egyre könnyebb, sőt, akár élvezetes is lehet. Csak elkezdeni nehéz.

Egyáltalán nem csak a függőknek érdemes az önismeretbe belevágni, minden embernek jót tenne, ha találkozna önmagával, megpróbálna maszkok nélkül is megmutatkozni legalább néhány közösségben.

Ha kedvet kaptál az önismereti úthoz, figyeld a programjainkat.
Függőként, fontolgatóként, felépülőként szinte napi szinten tudunk programokat kínálni (+ egyéni segítői folyamatot megbeszélés szerint).
Függőségben nem érintettként pedig a pénteki, nyitott élménycsoportjainkra várunk nagy szeretettel. Ezek mind támogatják az önismereti utat, az elfogadó, kis közösségben való megnyilvánulásokat, próbálkozásokat.

Árpás Márta
személyközpontú tanácsadó
terápiás munkatárs

21/03/2025

Mindannyiunknak van valamilyen viszonya a zenével.

Akinek dúdolt altatót az édesanyja, esetleg később szólót énekelt az énekkarban, vagy örömmel tanult hangszeren játszani, annak mosolyra húzódik az arca, ha ezt a szót hallja.
Sokaknak viszont ismeretlen, akár félelmetes terep is lehet. Aki a szüleitől nem hallott gyerekdalokat, esetleg az iskolai énekórán a megszégyenülés sötét bugyrait járta meg, annak inkább riasztó ezt hallani: zene.
Ugyanakkor körülvesz bennünket, gondoljunk akár a légkalapács ütemes hangjára, akár a madarak csicsergésére.

A Zenehíd alkalmain újra átélhetjük a pozitív emlékeket, vagy felülírhatjuk a fájdalmasakat. Megengedő, elfogadó közegben, ének és élő hangszeres játék (gitár, hegedű, ütős hangszerek) kíséretével találkozhatunk eddigi élményeinkkel, érzéseinkkel, és ezeket meg is oszthatjuk egymással.
Rácsodálkozhatunk, mennyire mást jelent mindannyiunknak ez a rövidke szó. Majd, ha úgy érezzük, újra gondolhatjuk, átírhatjuk ezt a viszonyt. Bekapcsolódhatunk a közös éneklésbe, a bátrabbak akár hangszert is ragadhatnak.

Semmi nem kötelező, nincsenek jó és rossz válaszok, megoldások, a résztvevők, a közösség alakítja, formálja az alkalmakat.

Várunk 2025. március 28-án, pénteken 17:00 – 19:00-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a [email protected] e-mail címen vagy a 30/514-6592 telefonszámon lehet.

17/03/2025

Büntetés vagy segítés?

A szenvedélybetegségek kezelése világszerte kihívásokkal teli terület, amelyben a hatékonyság és az emberközpontú megközelítés kulcsfontosságú. Azonban sok esetben a hatósági szemlélet uralkodik a probléma kezelésében, ami komoly hátrányokkal járhat mind az érintettek, mind a társadalom egészére nézve.
Az alábbiakban megpróbálom bemutatni ennek a megközelítésnek a negatívumait és a lehetséges alternatívákat.

A hatósági szemlélet egyik fő jellemzője a kriminalizálás, amely a szenvedélybetegeket bűnelkövetőként kezeli ahelyett, hogy betegségüknek megfelelő orvosi és pszichológiai ellátásban részesítené őket. A drogokkal kapcsolatos szigorú jogszabályok miatt sokan félelmükben inkább nem kérnek segítséget, ami súlyosbíthatja állapotukat.
A hatóságok gyakran az elrettentés stratégiáját alkalmazzák, amely a kemény büntetésekre és a szenvedélybetegséggel kapcsolatos megbélyegzésre épít. Kutatások azonban kimutatták, hogy az elrettentés önmagában nem csökkenti a szerhasználatot, sőt, növelheti a rejtett fogyasztást és az ebből fakadó egészségügyi kockázatokat.
A hatósági megközelítés gyakran poszttraumatikus hatásokat eredményez a szenvedélybetegeknél, mivel az ellátó rendszer sok esetben inkább fenyítésben, (szerencsére ez a szemlélet mára már kihalóban van) semmint támogatásban gondolkodik. Az empátia hiánya elriasztja az érintetteket attól, hogy segítséget kérjenek, így sokan csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már súlyos fizikai vagy mentális állapotba kerültek.

A hatósági szemlélet jelentős anyagi terhet ró az igazságszolgáltatásra, miközben a forrásokat hatékonyabban lehetne felhasználni megelőzésre, rehabilitációra és kezelésre. A szenvedélybetegek bebörtönzése helyett célravezetőbb lenne a felépülésüket és a reintegrálásukat segítő programok finanszírozása.

A hatékonyabb szenvedélybetegség-kezeléshez olyan hozzáállásra lenne szükség, amely a függőket nem elítélendő bűnelkövetőknek, hanem gyógyításra szoruló betegeknek tekinti. Az olyan megközelítések, mint az ártalomcsökkentés, a pszichoszociális támogatás és az integrált rehabilitációs programok bizonyítottan sikeresebbek a felépülés és a társadalmi reintegráció szempontjából.

A fentiekkel ellentétben a szeretetközpontú rehabilitációs megközelítések – például a terápiás közösségek, a mentorprogramok és a spirituális támogatás – bizonyítottan hatékonyabbak, mint a büntető jellegű intézkedések. Ezek a módszerek arra ösztönzik a felépülőket, hogy felelősséget vállaljanak saját életükért, miközben támogatást és iránymutatást kapnak.
Azt gondolom, hogy a hatósági szemlélet helyett a szeretetnek és az empátiának kellene iránymutatónak lennie a szenvedélybetegek segítésében. A szigorú hatósági megközelítés helyett olyan stratégiákra van szükség, amelyek a megértést, az érzelmi támogatást és az elfogadást helyezik előtérbe. Ha a társadalom képes szeretettel, megértéssel és megbocsájtással közelíteni az érintettekhez, akkor valódi esélyt adhatunk nekik a gyógyulásra és a teljes életre.

Végül szeretnék megosztani egy részt Szent Pál szeretethimnuszából iránymutatásul: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.” (1Kor 13, 4-8)

Anton Pál
addiktológiai konzultáns
saját tapasztalatú segítő

14/03/2025

Mi, emberek sokszor kacskaringós utakon jutunk el problémáink megoldásáig, ha egyáltalán eljutunk, míg a kutyák meglepő természetességgel oldják meg ugyanezt.

Kutya ZEN kártyák, rövid történetek, játékok segítségével olyan utazáson vehetsz részt, amely során tanulhatsz többek között a szeretetről, a konfliktuskezelésről, a múlt feldolgozásáról, a bosszúról, az érdekemberekről, az önszeretetről, az ítélkezésről, a tiszteletről.
A kedves, frappáns, olykor megmosolyogtató, máskor meglepő, de minden esetben mélyen elgondolkodtató beszélgetéseink értékes útmutatóként szolgálhatnak számodra is.

Az alkalmak különlegessége, hogy köztünk lesz Szimba kutya, aki egy rendkívül barátságos labrador. Miközben játszunk vagy beszélgetünk, egészen közel engedheted magadhoz, lehet őt simogatni, kényeztetni. Belekóstolhatsz, hogyan működik az ember-kutya kapcsolat. Egyszerű engedelmességi feladatok által a gazdi bőrébe bújva te is megtapasztalhatod, hogyan lehet egy kutyával jól együttműködni. Szimba képviseli a feltétel nélküli szeretetet, a lelkesedést, a kedvességet és az előítéletmentességet. Az állatok rendkívüli érzékenységével és bölcsességével szavak nélkül is olyan dolgokra mutat rá, amelyek felülemelkednek egón, belénk nevelt korlátokon, gátlásokon és félelmeken.

A játék Neked szól akár kutyás vagy, akár nem vagy az…
de szereted a kutyákat, és nyitott vagy egy különleges úton bejárt személyiségfejlődésre, érdekel, hogy mennyi mindent lehet tanulni egy kutyától, szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, összhangba kerülve Önmagaddal és a körülötted élőkkel, szeretnél letisztult, egyszerű megoldásokat találni a mindennapok kihívásaira, és szeretnél egy olyan gondolkodásmódot elsajátítani, amellyel zsákutcák és fölösleges körök nélkül haladsz a céljaid felé.

Várunk 2025. március 21-én, pénteken 17:00 – 18:30-ig Győrben, a Szigethy Attila u. 109. alatt a Színes Fogadó Térben.
A program ingyenes, de a létszám korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a [email protected] e-mail címen vagy a 30/514-6592 telefonszámon lehet.