03/06/2026
Amikor a kutya beszél… és neked elakad a szavad! 🤍
Emlékeztek még Legóra, a gyönyörű fehér pulira?
Kb 1 hónapja fejeztük be a 8 alkalmas egyéni folyamatot, amiről Bettitől és Norbitól olyan záró értékelést kaptam, amitől a mai napig gombóc van a torkomban: megírták a 8 hét történetét Lego szemszögéből! 🥹
Bár a két hónap még csak a jéghegy csúcsa – az alapozás, amire a mindennapokban kell tovább építkezni –, ők már most olyan dolgokról számolnak be, amik korábban elképzelhetetlenek voltak. 🗻
Lazán motorcsónakáznak a folyón egy idegennel az oldalszélben, Lego képes teljesen nyugodtan szemlélni a kerékpárosokat vagy ha fenn is akad rajtuk, sokkal hamarabb kizökkenthető. Emellett átesett az ivartalanításon is, ami hosszú távon abszolút jó döntés volt.
Mivel ez a levél a legszebb szakmai elismerés, amit kaphattam, fogadjátok szeretettel először néhány gondolatot Bettitől és Norbitól, majd átadják a szót Legonak:
Nagyon hálásak vagyunk, hogy megtaláltunk Téged, mert elképesztő türelemmel, nyitottsággal és hatalmas szakmaisággal álltál hozzánk és minden alkalmunkhoz.🥰
Nem volt mindig egyszerű, de egy olyan alapot és eszközt kaptunk a kezünkbe, amire könnyedén tudunk építkezni. Azt gondoljuk és érezzük, hogy Legónak is sokkal felszabadultabb így az élet és napról napra egyre nyitottabb és nagyobb biztonsággal van felénk.
Az út még csak most kezdődik igazán, de állunk elibe. 🙋🏻♀️
Megtanultuk, hogy mindezt nyitottsággal és türelemmel tegyük.🥰
S bár azt mondtad, hogy nem vagyunk Dr. Dolittle-k, de azért mi átadnánk Legónak a szót:
“Hogy milyen volt ez a 8 hét?
Hullámvasút.
Leginkább Betti és Norbi számára, én imádtam minden tréning napot. Mondjuk először egy kicsit bizalmatlan voltam, amikor útnak indultunk és egy idegen területre, idegen emberhez mentünk, féltem megint otthagynak, de aztán rájöttem, hogy elképesztő jó dolgok történnek.🤩
Hamar rájöttem arra is, hogy mikor jön a tréning, már a Gazdik lépéseiből tudtam, hogy előkerül a felszerelés és minden eszköz.
A virsli volt a kedvencem részem. Bármit megcsinálok, csak kapjak jó sok virslit. Bár nem tudom mit tud az a virsli, de néha a Gazdiék is ettek belőle,🤷🏻♀️ minden esetre nem haragudtam érte.
Amikor kimentünk már az erdőbe, meg a városba, akkor kicsit nehéz volt.😔
Nem csak nekem, hanem a Gazdiéknak is, mert még nagyon félek ott és nagyon sok tud lenni nekem. Viszont Mohát nagyon bírtam, csak hát nemigen tudom kimutatni ezt.🤷🏻♀️
Azt mondták szociális érzékenységem nem túl erős, ez mondjuk elég érdekes számomra, lehetséges nem annyira ismerem a határokat.🧐
Próbálják megtanítani nekem, mindent megtesznek, Dodótól minden eszközt megkapnak, de sokkal jobb néha a saját fejem után menni. Azután rájövök, hogy a Gazdi mellett még sokkal jobb, de azt már visszacsinálni nem tudom, szóval legközelebb már mindig okosabb és ügyesebb vagyok.🥰
De ehhez ők is kellenek, mert minden sétánál és minden együtt töltött percnél azt érzem, hogy ők is egyre magabiztosabbak velem. Tud valamit ez a Dodó, azt gondolom.😉
Bár Betti azért néha sírt, olyankor nem volt túl kellemes😔, de tudtam, hogy utána minden rendben lesz, mert én is magabiztosabb vagyok, ahogyan ők is azok. Mivel számtalan eszközt kaptak, amivel segítik az én fejlődésemet, amit nagyon ügyesen használnak is, így én is nagyon gyorsan fejlődök.😎
S bár még mindig sokszor megugatok dolgokat ( a rolleresek szörnyű állatfajok..🤯) de már sokkal hamarabb megnyugszom, sőt sokszor igazából nem is érdekel, mert már nagyon jó dolog a séta és a közös együttlét.🤩 �
Tuti megyünk tovább, mert hallottam, hogy beszélgetnek erről, amit már nagyon várok. Nem ígérem, hogy az elején ügyesebb leszek a szocializációban, de az biztos, hogy hamar bele fogok jönni, mert nagyon gyorsan tanulok és most már kezelni is sokkal könnyebben kezelnek engem, a türelmet pedig Dodó egész jól átadta a Gazdiéknak, ami pedig igencsak harmonikus napokat jósol számunkra.🤍”
