04/06/2026
A Kárpát-medence lovaskultúrája, kiemelt szívügyem, és határtalanul hiszek a lovas mikroközösségek megtartó erejében.
Lóval, immár határtalanul...
Gyermekként egy határmenti településen, Gömörszőlősön nőttem föl. Megszoktam, hogy itt "végződik" Magyarország. Pedig voltak rokonok Szlovákiában. Jártunk is át. Külön tortúra volt kerülni 20 kilométert a határátkelőig, és vissza. Néha elsétáltunk gyalog a határkövekig, de tortúra volt, pedig másfél kilométerre van meghúzva a határ. Mondogatjuk itt, "ha remegett volna a keze a térképrajzolónak, szlovákul tanulnánk.."
Felnőtt lótartóként viszont kinyílt a világ. A napi kilovaglások gyakran átvezettek a határköveken túlra. Lóval máshogy értelmezi az ember a távolságokat.
Idő közben felvidéki barátokat szereztem a lovakon keresztül, és ma már teljesen máshogyan tekintek a tájra.
A határköveken túl is folytatódik.
Lovas régészként, néprajzos helytörténész gömöri gyökerekkel, a Kárpát-medence lovaskultúrájának kutatása és éltetése nem csupán szívügyem. Identitásom is.
És az elmúlt években mindent megtettem, hogy hazahozhassam a tudást.
Az út folytatódik, de már nem egyedül.
A Zöldlovas Egyesülettel, egy emberileg és szakmailag is nagyon erős közösség segít.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe a Nemzeti Összetartozás Napján.
