04/06/2026
Hosszúra nyúlt a csend.
Nem így terveztem.
Nyüzsgő életet terveztem, sok-sok pici életet.
De, mint tudjuk, az élet nagy rendező. A mi esetünkben is màsképp döntött és nem lett Csodagár F- alom.
A vemhesség negyedik hetében voltunk ultrahangon és egyértelműen látszottak a pici babák anyukájuk pocakjában.
Zinka a következő hetekben is igazi kismamaként viselkedett. Extrán bújós lett, kerülte az őrült futkosást a kerítés mellett, meg àltalában mindent, ami konfliktus helyzetet teremthetett volna. Emellett pedig mindig éhes volt.
Láttam a teste változását is. Erősödött, szélesedett, de a hasa csak nem akart nőni.
Egy újabb ultrahangos vizsgálat meg is mutatta, hogy miért. Nem volt véletlen, hogy nem nőtt az a pocak. Üres volt. Nem lakott benne senki.
Tudjuk, hogy ilyen megtörténik nem is ritkán, bár senki nem szeret beszélni róla. És persze az ember keresi az okokat, a választ a miértekre. Feleslegesen.
Mert az élet nagy rendező.
Megtanít elfogadni.
Megtanít elengedni.
Megtanít gyászolni.
Aztán megérkezik a hűsítő zivatar, hogy elmosson mindent, amit addig veszteségnek és szomorúságnak éltünk meg.
És az élet, a nagy rendező megtanít újratervezni, irányt változtatni és új utakon elindulni.
De ma még rápihenünk erre az elindulásra.
😉🥰😉 miközben élvezzük a nyitott ajtón át áradó friss tavaszi - nyári tiszta levegőt, a rigók hangos füttyörészését, a nyitnikék édes énekét.
❤️🐦🌿☔❤️
📷: A lakásban mindenütt heverésző agarak egy részlete: Kerecsen, Glória és Kiflike, nekünk háttal pedig Nemes.
