06/02/2025
Ma reggeli csoda-idő és a csatlakozás pillanata.
Mostanában megint sokszor hallottam, hogy a csatlakozásnak nincs értelme.
Ezzel nem értek egyet és nemcsak “politikai” okokból, vagy mert lojális vagyok Monty Roberts-hez. Viszont amellett, hogy lojális vagyok, mostmár 18 éve annak, hogy elkezdtem követni Monty Roberts szemléletét. Szándékosan nem nevezem már csak módszernek, mert sokkal több annál, legalábbis nekem többet jelent. Napi szinten vagyok együtt a lovakkal, foglalkozom velük, a lehető legjobb tudásom szerint segítem őket és igyekszem minden helyzetből tanulni.
Nagyon kevés olyan lóval volt dolgom, amelynek nem segített volna a csatlakozás során létrejött “párbeszéd”, ezek nagyon szélsőséges esetek. Hiszen ez az ő kommunikációjuk. Az egész olyan, mint egy tánc, rengeteg minden történik, szinte láthatatlanul. De ez a folyamat is olyan, mint minden más, amit jól akarunk csinálni. Nagyon kitartóan a mélyére kell ásni, olvasni kell a lovat és önmagunkat. A csatlakozás is csak a kezdet a kapcsolatfelvételben. De pont ezért rendkívül fontos, hogy hogyan”mutatkozunk” be a lónak. Mert magunkat kell hozzájuk hangolni.
Amit mostanában ismét megtanultam az az, hogy talán mindennél fontosabb az ember mentális állapota. Nem lehet elégszer ezt ismételni. Ha az emberben nincs meg a cél, hogy mit szeretne, ha nem hisz magában, ha nincs jelen, akkor a ló mit kövessen és miért? Ha egy nehéz helyzetben egy kicsit is elbizonytalanodunk, akkor az már egy vesztes helyzet és nagyon nehéz újra meggyőzni a lovat.
Ez az egészben a legszebb és a legnehezebb. Soha nem fogunk kapni ennyire tiszta tükröt.
Minden nap hálás vagyok a lovaknak a türelmükért, amit velünk szemben, minden hibánk ellenére töretlenül tanúsítanak.
A képen egy nagyon kedves lovasom, Dömötör Kriszti és Charmeur látható. 🙏🏼
