22/03/2025
A cikksorozat utolsó részéhez értünk, és mivel elég hosszúra sikeredett, úgy gondoltam, jobb, ha egészben osztom meg!
Jó olvasást, jó gyakorlást!
Néhány szó a lovak előrefelé történtő hajtásáról
A ló előrefelé történő menetele a kiképzés alapja és netovábbja, hiszen anélkül, hogy a ló lelkesen és helyesen (tehát hátból) menne előre, nem beszélhetünk egy feladatról sem. Legalábbis helyes kivitelezésről nem. Éppen ezért a lovak előre hajtásának igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kiképzés során, de helyesen tesszük-e ezt? És a lovasok többsége vajon el tudja-e érni, hogy lova jól menjen előre? Mit jelent egyáltalán, hogy jól megy előre egy ló? Ebben a cikkben erről lesz szó.
A képzés alapja
Ha lovasként elképzelünk egy ideális edzést a lovunkkal, akkor szerintem a többség egy, már-már lebegve, légies könnyedséggel mozgó, jól rugózó, harmonikusan erős lovat lát maga előtt. Az erő a hátsó lábakból jön, a ló nem lóg az elején, hanem hordozza, már-már kiemeli azt.
Ezzel szemben a valóság, amit a gyakorlatban látunk, az ennél sokkal szürkébb, keserűbb, hiszen a lovak nagy része (beleértve sajnos a versenyszerűen sportolókat is), nem mozog valami jól előre. A lovak nagy részét előre hajtják, erőltetve, görcsösen, ettől a mozgásuk túl feszes-merev, ideges, teljesen szétesett látvány lesz, amiről nem a harmónia és könnyedség jut eszünkbe.
Ez véleményem szerint azért is van, mert mindenkinek ott van az az ideális kép a fejében a lebegő lóról, csak éppen az eszközök nincsenek meg a kép eléréséhez. A másik ok, hogy túlzottan ragaszkodunk az előre menetelhez már akkor is, amikor a ló (valamely okból kifolyólag) erre egyáltalán nem áll készen. De, a ló menjen előre!
Ne feledjük el, hogy a ló olyan menekülő állat, aki a napjának nagy részében lassú lépésben csipegetve legelészik. Gyors mozgást csak akkor végez, ha nagyon muszáj – megijedt, menekül. Ez is maximum csak pár száz métert jelent. Tehát, a lónak a gyors mozgás egyet jelent az életben maradási lehetőséggel. Nyilván, trenírozható, hogy megszokja, az edzés során nem az életének megmentése miatt kell rohanni – bár sajnos már erre is láttam példát.
A fenti eszmefuttatásból könnyen következtethető, hogy a lónak a munka során kívánt előre menetelt igenis tanítani kell. A lovasok fejében lévő álom következménye viszont pedig az, hogy ezt az egészet bizony túlságosan túlértékeljük. Van-e valami, ami fontosabb a munka során az előre menetelnél? Mi lehet az?
Néhány szó a ló-lovas kapcsolatról
Amikor lóval dolgozunk, irtózatosan oda kell figyelnünk magunkra, hiszen mi nem menekülő állatok vagyunk, ezért teljesen máshogy gondolkodunk, mint a lovak. Ez számos konfliktushelyzetet szülhet. Ahhoz, hogy elérjük a maximális harmóniát, bizony nekünk is sokat bele kell tennünk a kapcsolatba. Első és legfontosabb, hogy a lovad bízzon meg benned. Ha ez nincs meg, és így kérsz előre menetelt, annak nem lesz jó vége – sajnos a lókiképzés többsége így folyik, hiszen sietni kell, nincs idő „badarságokra”.
Véleményem szerint a lókiképzés nagy mumusa a bizalom. Ha ez megvan, bármit kérhetsz, maximum, ha nagyon nehéz, a ló elkezd gondolkodni, hogy hogyan tudná teljesíteni azt számodra. Ha viszont nincs meg, a lovad faképnél hagy – jogosan. A bizalom egyik legegyszerűbb jele lovaknál, ha a lovad melletted akar lenni. Egész egyszerűen, mert megbízik Benned, és ott akar lenni! Biztonságban érzi magát melletted…..ne feledd, menekülő állat, neki ez az ösztöneiben van. Szóval, ha a lovad keresi a társaságodat, akkor megbízik Benned. De mit jelent ez a kiképzés során?
A megállás
Sokszor látom, hogy egy bizonytalan, félős ló gyakran nem tud nyugton megállni. Ennek lehet számos oka, pl. környezeti tényezők, de a lényeg itt most az lenne, hogy képzeljük el, milyen rossz lehet ennek a lónak. Viszont, milyen jó is lesz neki, ha megjelenik valaki, akiben bízik. Aki mellett elengedheti magát. Aki mellett biztonságban érzi magát. Ez nyilván egy lovat jelent, de nem csak kizárólag őket! Amennyiben érdemesnek lát a ló (a viselkedésed alapján), akkor elnyered a bizalmát. Ez minden lónál más és más időtartamot, cselekményeket jelent. De egy biztos ez a Te reszortod!
Mindezek mellett, amikor egy ló áll, akkor jobban körbe is tud nézni, jobban tisztában lesz a környezetével, kevésbé érik meglepetések, tehát nagyobb az esélye, hogy nyugodt legyen. És ezért van az, hogy ha én elkezdek belovagolni egy lovat, akkor az első, amit a felülés után csinálok, az az egy helyben állás. Az előre menetel igen fontos, de nem a legfontosabb. Egy autós példát hoznék: hiába vetted meg a legdrágább, irtózatosan sok lóerővel bíró autót, ha nincsen benne fék, akkor az egész nem ér semmit, sőt, életveszélyes. Nos, a lovak hasonlóan működnek. Fék nélkül nem érdekel a gáz! De hogy pontosítsunk: a féknek legalább olyan jónak kell lennie, int a gáznak – erről lesz még némi szó később.
Azt hiszem, ha logikusan gondolkodunk, az Olvasó is rájött, hogy a megállásnak kellene az elsőnek lennie, amit megtanítunk egy lónak, akit a menekülés évmilliókon át életben tartotta. Egyik legfontosabb, elemi ösztönük. Ezt nyilván nem tudjuk kiölni belőlük, de megmutathatjuk számukra, hogy amikor velünk vannak, bízhatnak, tehát elengedhetik magukat. Ezért gondolom tehát, hogy a megállást, mint biztonsági övet tanítjuk meg nekik elsőként.
Néhány egyszerű alapelv
Az előre hajtásnak, mint minden segítségnek vannak keretei, kivitelezés szempontjából fontos elemei. Ezek lehet, nagyon egyszerűnek fognak tűnni, de hidd el, itt van a kutya elásva.
- hátulról előre történik. Mindegy, hogy földről, vagy lóhátról kéred az előre menetelt, annak hátul kell megtörténnie, és előre felé hatnia.
- a lovat nem szabad elől korlátozni a haladásban, pl. szár (erős kezek), felszerelés (túl előre helyezett nyereg (hobbilovasok java szinte a nyakra nyergel, ami gátolhatja az elülső végtagok előrefelé mozgását), egyensúlyban ülni képes lovas (nem szorít túl erősen a térdével, ami szintén gátolhatja az elülső végtagok mozgását), a paták egyensúlyban vannak (ha túl hosszúak az elülső paták, akkor hosszabb az átgördülési idő, ergo botladozik, lassabban mozog, mint a hátulja, és emiatt taposhatja is a hátuljával az elejét) – csak, hogy a leggyakoribb eseteket említsem.
- Pszichológia: A lónak mennie kell, hogy életben maradjon, egyrészt, mert folyamatosan táplálékot, vizet keres, másrészt, hogy mentse az irháját a ragadozóktól. Egy helyben maradni nem biztonságos, tehát a mozgás belé van kódolva. Ekkor felmerülhet bennünk a kérdés: minek tanítjuk azt, ami eleve benne van? Hát, mert mi többet akarunk, mint a slattyogó lépés. Ennek pedig ára van.
- tisztelet: Ha egy ló tisztel, azt könnyen észreveszed! Valójában elég arra gondolnod, hogy viselkedik egy ló a rangsorban felette állóval: ha a domináns ló akár csúnyán néz, ne adj Isten sunyít, vagy fenyegetően kinyújtja a nyakát egy másik ló felé, akkor a másik ló garantáltan ki fog mozdulni az útjából, avagy, elindul valamerre, hogy mentse a bőrét, mert tudja, hogy ha ezt nem teszi meg, a domináns ló a tettek mezejére lép, és a mentális fenyítésből egyhamar testi lesz. Így van az, hogy a domináns ló mozgatja a szubmisszívet, méghozzá játszi könnyedséggel – kivéve, ha a szubmisszív ló a domináns pozíciójára tör. Ugyanezen helyzeteket figyelhetjük meg az emberrel szemben is, hiszen a ló az ember mellett is csak ló marad. Ha tudod mozgatni könnyedséggel (cél) akkor tisztel. Ha nem akar mozogni neked, leszarja az előre hajtó segítségeket, avagy aktíven ellenszegül (lásd fenti lovas példa), nem tisztel. ilyen egyszerű. A cél tehát: láthatatlan jelek, elegancia, harmónia, finomság – mindez a tiszteletből eredeztethető.
- Egyensúly: Amikor valaki megkérdez, milyen a jól képzett ló, akkor mindig az jut eszembe, hogy olyan, amelyik mindkét kézen egyformán tud előre és hátrafelé menni. Tehát, van egy egyensúlya nem csak a két oldala közt, hanem az előre-, és hátrafelé menetelben is. Ez egy igen banális kijelentés részemről, de ha belegondolunk kicsit mélyebben, akkor látható, hogy a probléma igencsak összetett. Manapság nagy kihívás is, mert mindenki az előremenetelt hangsúlyozza, így kevés lovastól hallom, hogy a hátralépés minőségén dolgozna (ez csak egy példa), pedig nagyon kellene az esetek többségében.
- Segítségek: mindannyian a láthatatlan kommunikációra vágyunk, és ezt elérni nem is olyan nehéz, viszont gyakran eltévedünk a célhoz vezető úton, és a lovakat a képzés során folyamatosan tompítjuk, nem pedig finomítjuk. Sokan abból indulunk ki, hogy a ló mindig egyértelmű jelet ad a megértésnek. Ez sokszor így is van, de az esetek többségében a ló segítségre adott reakciója kifinomult, és mivel a lovas többet vár, így nem egyszer észre sem veszi, hogy a ló bizony vette a lapot. És ezután jön egy újabb, erősebb segítség, teljesen fölöslegesen. Tehát, túl sokat kérünk, túl intenzíven, túl hosszasan. Vegyünk vissza ebből, vegyük észre, mikor elég.
Az előrehajtás sikerességét a ló előremenetele tükrözi. Ha a ló görcsösen, vagy rossz testtartásban, stb. mozog előre, valószínűleg sokat hajtják rosszul előre.
Hogyan álljak neki?
Nem fontossági sorrendben, de szeretnék néhány hasznos tippet megosztani.
- Ismerd meg a lovadat! Milyen a személyisége? Milyen, ha reagál egy segítségre, és milyen, ha nem érti azt meg? Hogy konstatálhatod, hogy tényleg nem ért valamit, avagy csak nem figyel? Ha introvertált, akkor kevésbé megy szívesen előrefelé. Fontos tudni a rangsorban betöltött helyet: a dominánsakat nehezebb mozgatni. És még sorolhatnám…..
- Dolgozz magadon: koncentrálj a finomságra, tudatosan irányítsd magadat úgy, hogy odafigyelj arra, hogy ne kérj hirtelen erős fázist. Tehát ne hagyd ki a finomabbat, különben a ló is ki fogja hagyni, hisz nem ismeri. A képzés során a lovadnak egyre finomabbnak kell lennie – ha jól képezed! Az önkritika ilyenkor (is) nagy barátunk.
- Dolgozz a fázisokon: mindegy, mik a fázisok, a lényeg, hogy legyen több, és legyen köztük igen finom, finom, közepes és erős. Mindegyik legyen a ló számára egyértelmű!
- Olyan segítségeket is keress, amik ugyanúgy hatásosan alkalmazhatóak földről és hátról is, hiszen ezek igazi „jolly jokerek” mindkét helyzetben, és hatalmas segítség a lovadnak, ha épp meg van kavarodva. Ilyen például a be-, vagy kilégzés, a fütyülés, cuppantás, csettintés. Nagy előnyük, és egyben közös tulajdonságuk, hogy ezekhez nem kell eszköz – az Te magad vagy!
Előkészítés
Most pedig jöjjön az írás gyakorlatiasabb része! Hogy is álljunk neki ennek az egésznek? Egy biztos: nem csak úgy hirtelen! A ló némileg hasonló szervezet, mint a miénk, tehát szüksége van bemelegítésre. Mindezt azért, hogy legyen megfelelő keringése a munkához.
Amikor beslattyogunk a pályára/fedelesbe, akkor az esetek igen kis részében van a ló keringése olyan állapotban, hogy a ló ideális fizikális, és mentális állapotban legyen az edzéshez. Magyarán: alszik. Ahhoz, hogy észre tudja venni a Tőled érkező jeleket, tudjon rajtuk gondolkodni, majd testi szinten is reagálni, nem jó, ha alszik. Nyilván, ez pszichés szempontból egy nagyon jó jel, mert a ló elengedett melletted a munka során is, tehát nem kell kergetni, ha meglátja, hogy kötőfékkel közeledsz felé, nincs benne ellenállás. Elengedett. Munkatechnikailag ez viszont kicsit rossz, hiszen egy félig szunyókáló lótól nem várhatunk el nagy teljesítményt. Olyan ez, mintha minket álmunkból ébresztenek egy kis futásra. Nem sokan tudnánk azonnal legjobb formánkban teljesíteni a feladatot. Tehát, ilyen állapotban nem is fair kérni bármit is, mert a siker bizonytalan, az „összeveszés” előre kódolt.
Az előremenetel tanításához a lónak mind fejben, mind testben éber állapotban érdemes lennie. A mi feladatunk, hogy gondoskodjunk erről. Az ideális bemelegítés:
- fokozatosan növekvő kihívások elé állítják a lovat,
- fizikális és mentális elemekből áll,
- egyénre (lóra) szabott ideig tart.
Szerintem így fair kérni a lótól bármit is, és ez az aznapi edzés sikerének egy fontos eleme. A bemelegítés során én szabadon szoktam dolgozni a lóval, kérek először lépést, hogy az ízületek bemelegedjenek, miközben adok az agyának is feladatokat: átmenetek (most még csak megállás, hátralépés, elindulás kombinációi), farkiterelés, irányváltások, vállkontroll, combra való engedés. Ha lovon ülsz, ezek ugyanúgy kivitelezhetőek. Aztán belerakjuk az ügetést is, ami az elején eléggé tompa, totyogós szokott lenni, de az átmenetek, kézváltások itt is segítségünkre vannak. Jöhet néhány földre helyezett rúd is, csak hogy néha a lába elé kelljen nézni. Elkezdhetünk körön is dolgozni a lóval, ez már fokozott odafigyelést igényel részéről is, ha földről, szabadon kéred. Ezután már biztonsággal kérhetsz vágtát is. Eleinte én rövid vágtaszakaszokat kérek, hogy több legyen benne az átmenet – figyelem fokozása, majd, ha ez flottul megy, kérhetsz hosszasabban is vágtát. Némi vágtázás után ráküldheted cavaletti sorra is!
Amúgy ezzel biztosan elmegy legalább 20 perced, viszont közben millió dolgot treníroztál, és a lovad mind fejben, mind testben készen áll a terhelésre.
Pozíciók – még egy kis technika
Korábban említettem, hogy a lovat mindig hátulról hajtjuk előre, ami nagy igazság, viszont senki sem szeret egy életet eltölteni úgy, hogy mindig mindent ugyanúgy kell csinálnia, ugyebár? A lovaknak sem árt, és minket is fog biztosan az élet olyan helyzetbe sodorni, hogy épp az ment meg, ha ismersz B, C variációkat is egy adott feladatra.
Éppen ezért, most ezen technikai részleteket szeretném vázolni. Milyen helyzetekből kérhetem az előrehajtást?
- Oldalról: Ez az abszolút klasszikus pozíció, melyet leggyakrabban a ló körön történő mozgatása közben használunk. Emellett akkor is, amikor utánfutóba, boxba, stb. küldjük. Ha abszolút kezdő a lovad, akkor legjobb, ha a lovat beállítod a fal mellé, azzal párhuzamosan. Nagyon fontos kérdés, hogy viszont hol állj te? Egyformán el kell tudni érni a ló elejét és a hátulját is – nem csak térben, hanem időben is. Tehát kb. a nyereg/heveder szintjén kellene állnod. A répabot/ostor a far felőli kézben, hiszen a lovat hátulról hajtjuk előre.
- Ló előtt (avagy jóval a heveder szintje előtt) állva oldalt, vagy lóval szemben: Ez már trükkösebb, és ritkábban használjuk. Előnye, és egyben hátránya is, hogy sok tisztelet, jó kapcsolat szükségeltetik hozzá. Amennyiben sikerül, nagyon erősíti a kapcsolatotokat. A ló oda megy előre, ahol te vagy! Hozzád. Gyakran használom, ha épp mozgásban van a ló és valamilyen akadályra küldöm. Ha ilyesmit szeretnél tanulni, legjobb, ha kikéred egy szakavatott edző segítségét.
- Ló mögül kérve: Ez hasonló karakterű, mint a korábban leírt ló előtti verzió, amolyan ínyencség, hiszen jóval a heveder szintje mögött vagyunk. Talán legjobb, ha ezzel próbálkozol legutoljára, és itt is azt tanácsolom, kérd ki egy profi segítségét.
Mik konkrétan a segítségek?
- Direkt jelek/segítségek: Ezek a ló testén hatnak egy az egyben. Ilyen például a répabot, a pálca, az ostor, ha megérinti a ló testét, a csizma, ami nyom, avagy a kötél, ami húzza előre. Ez utóbbi valóban helytelen, mert ha elölről húzzuk előrefelé a lovat, akkor ott nem tud történni valós előre menetel!
- Indirekt segítségek: Ezek azok, melyek a ló gondolataira hatnak, és végül ezek (asszociációk) fogják őt előrefelé történő mozgásra késztetni. Ilyen például a ló mögötti földre csapás répabottal, csettintés, előre mutatás (húzás nélkül), stb.
Egyéb segítségek
A fenti, leggyakrabban használt segítségek mellett azért még van lehetőségünk bőven. Ilyenek például az átmenetek, mert ezek élénkítik a lovat. Az átmenetek szerintem akkor jók, ha folyamatosak, és ez akkor történik meg, ha a ló már az átmenet előtti pillanatokban is aktív résztvevője a gondolatainknak. Veszi a felelősséget, és tisztel annyira, hogy odafigyel, mikor, mit kérünk, és késlekedés nélkül teljesíti azt. Mi pedig hasonlóan előkészítjük számára a gondolatainkat, amikről tetteket varázsolunk. Ez így lekövethető, kétoldalú kommunikáció. Így lesz az átmenet harmonikus, folyamatos. Avagy, átengedő.
Korrekciós lehetőségek
Amikor a dolgok nem úgy haladnak, ahogy megálmodtuk, akkor két lehetőség áll fent: az egyik, hogy a ló nem értette meg (például valamilyen egyéb tényező elvonta a figyelmét), a másik, hogy mi kértük rosszul. Ilyen esetekben szükséges a korrekció. Az esetek többségében ez kimerül a megismétléssel. De milyen lehetőségünk van még?
- fázisugrás: Ez azt jelenti, hogy ha egy segítséget több erősségű szinttel tanítasz (hogy ne tompítsd a lovadat azáltal, hogy mindig ugyanazzal az erősséggel kéred), és ha a ló nem reagál a finomabb jelekre, akkor egy finom jel után át kell ugrani egy közbülsőt, és az erősebbet alkalmazzuk. Ezt a módszert csak akkor alkalmazhatjuk, ha már minden fázist ismer – így korrekt a korrekció. Tehát: hagyd hibázni és utána korrigáld, hogy tudjon miből tanulni. Utána persze azonnal vissza kell térni a finom jelek alkalmazására.
- megfelelő keringés: Elképzelhető, hogy lovad nehezen melegedik be, és „könnyen kihűl” – ugye érted? Lehet ez nála mert már idősebb, mert eleve nyugisabb típus, hamar lerelaxál melletted egy pihiszünetben, vagy mert fáradt, stb. Ha ezt tapasztalod, érdemes újra némi keringést csinálni neki a következő kihívás előtt.
- határozottság: Amennyiben bizonytalanok vagyunk, esetleg sajnáljuk a lovat (túl szigorú vagyok, nem akarom, hogy megutáljon emiatt, „de milyen cukin néz”, nemrég evett, épp alvásból hoztam ki, és egyén okok), hajlamosak vagyunk kímélni őt. Ilyenkor sokkal finomabb jeleket adunk, és sokkal hamarabb jutalmazunk. Ez nyilván tetszeni fog a lónak, viszont folyománya, hogy egyre felületesebben végzi majd a kért feladatot. Tehát, valójában az történik, hogy a lovat tompítod, mivel bár finomabban kérsz valamit, de nem jön a reakció, így azt sokszor meg fogod ismételni, a ló pedig minden alkalommal egyre kevésbé reagál rá. Ez nyilván nem törvényszerű, de igen gyakran megfigyelt jelenség. Véleményem szerint, ha ilyet tapasztalunk, hagyjuk abba. Gondolj csak arra, hogy a ló sem fog csak örökké rásunnyogni társára, aki nem veszi észre a figyelmeztetését. Nyilván, rásunnyog többször, de „a botnak is van vége” alapon, előbb-utóbb jön a korrekció, ami nem más, mint egy durvább fázis. A mi esetünkben fázisugrást alkalmazva egy erősebb segítség jön, de ahogyan ezt már fent is írtam, ezt csak egyszer kivitelezzük, utána azonnal visszatérünk a finomabb jelekhez. Szóval, ne tompítsuk a lovat, alkalmazzuk határozottan az erősebb segítségeket, ha ezekre szükség van.
- Pihenő: Amennyiben azt látod, hogy lovad mentálisan kifáradt, tarts pihenőt. Lehet, hogy Te azt hiszed, a lecke nem volt nehéz, és hogy testileg nem is csinált aznap sokmindent, viszont lehet, ő eleve fáradtan állt neki. Lehet, a társai kiszorították a szénától. Ilyenkor vidd el egy körre legelni, és ha azt látod, felfrissült az elméje, megpróbálhatjátok újra. Ha pedig nem, akkor holnap is lesz nap!
Jogosan hiszed, hogy ez az írás kissé hosszabbra sikeredett, én viszont azt hiszem, hogy sok mondanivaló lenne még ebben a témában. minden esetre, próbáltam az alapokra koncentrálni, és leegyszerűsíteni a dolgokat. Jó gyakorlást!
Fotó: Hajnal Viktória :)
Balance out horsemanship A nevem Dr Rácz Zsuzsanna, 2005 óta foglalkozom lókiképzéssel. Hát pont ez az, ami a lényege a munkámnak! That's what my work is about!
