05/08/2026
A legeltetésről, szénázásról és a lótartásról átfogóan, praktikus szemmel nézve - teljes cikk
A legeltetés a ló legfontosabb takarmányozási módozata, így sokan azt hinnék, kicsapjuk őket a legelőre, és ennyi a teendőnk. A helyzet viszont nem ennyire egyszerű, hiszen sok talaj gyenge minőségű, így a rajta növekedett fű, illetve széna is gyenge lesz minőségben. Érdemes tehát beméretni nem csak cukor-, és fehérjetartalomra, hanem ásványianyag összetételre is.Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy kevés istállónak van lovanként egy hektárja. Pont ezek miatt is nagyon sok, a lovak táplálásával kapcsolatos téma van a fejemben, pláne most, hogy felrobbannak a széna árak, mert alig van csapadék. Mindent újra kell gondolnunk. Okosan, fenntarthatóan. És ezt a problémakört nem lehet megközelíteni egy oldalról, mindig kell B terv.
Éppen ezért ebben az írásban több pontról indulunk el, és innen fogunk haladni megvalósítható megoldások felé.
1. A ló emésztőrendszere
A ló emésztőrendszere a sztyeppékre fejlődött ki. De mi is ez? A sztyepp, vagy sztyeppe, a mérsékelt öv egyik biomja, Eurázsiában, Észak, illetve Dél-Amerikában fordul elő, olyan területeken, ahol már nincs elég csapadék összefüggő erdők fenntartásához. Jellemző növényei a szárazságtűrő, keskenylevelű fűfélék, az árvalányhajak, különféle csenkeszek, madárbirsek. A szárazabb sztyepp típusokban gyakoriak a hagymás gumós növények is, az ördögszekér, ürömök, libatopfélék.
A sztyeppékre jellemző, hogy a kezdetben nedves légtömegek folyamatos, de egyre csökkenő mértékű csapadékkal látják el a területet, így a sztyeppe lakóiknak alkalmazkodniuk kellett úgy, hogy folyamatos kis mennyiségeket fogyasszanak. A másik lehetőség az éhezés elkerülésére, hogy az állatok folyamatosan vándorolnak az élelem után. Ahol elfogyott, követték azokat a területeket, ahol több akadt.
Ha az éghajlat csapadékosabbá válik, akkor nyilván több lehetőség van az élelem beszerzésére, és kisebb a vándorlási kényszer is. Éppen ezért a ló emésztőrendszere is, a folyamatos kis mennyiségű táplálékbevitelre alakult ki. A gyomra nagyon kicsi a testméretéhez képest, a belek viszont hosszúak, és van egy nagyon nagy volumenű vakbele, ahol döntően a növényi táplálék bakteriális erjedése zajlik, elősegítve a táplálék emésztésének maximalizálását.
A sztyeppéken tehát nem mindig, illetve ritkán állt rendelkezésre bő, folyamatosan azonos mennyiségű táplálék. Néha előfordul az is, hogy egy négyzetméterem csak néhány szál kóró fű, csenkeszféle van. A ló viszont pont ezen körülményekre lett kitalálva. Fogai alkalmasak akár a szárazabb fűfélék letépésére és felaprítására. Ezt segítik a masszív rágóizmok. A legelési póz számukra nem megterhelő, hisz az elülső végtagok erre a testhelyzetre szakosodtak. Az elülső paták kerekdedek, jól képesek ezt a fajta terhelést eloszlatni. A folyamatos táplálékfelvételhez folyamatos gyomorsav termelés járul - teljesen a célt szolgálva. Ha ezt a ló napi 14-16 órában teheti, akkor válik a legegészségesebbé.
Ez a mennyiségű rágás hozzájárul ahhoz is, hogy a ló mentális szempontból is egészséges maradjon. Hiszen foglalkoztatja magát, miközben relative folyamatos, egyenletes mozgást végez. Eközben a feje alacsonyan, majdnem a föld szintjén van hosszasan, amiről kimutatták, hogy korrelál a ló vérében lévő adrenalin szintjével is. Tehát, a legelő ló nyugodt ló.
Összefoglalva:
- az aszályos nyarunk valójában teljesen hasznosítható táplálékot biztosít a lónak abban az esetben, ha megfelelő méretű területen él, nem egy poros, szűk karámban (ilyenkor a gondot a télire szánt takarmány előállítása jelenti)
- a ló szervezete a folyamatos kis mennyiségek fogyasztására van kitalálva, éppen ezért a nagyobb volumenű reggeli-esti etetésekkel, a mozgás korlátozásával járó tartásformák pszichés/fizikális betegségeket okozhatnak, éppen ezért kerülendőek.
2. Mit biztosít a gazdi?
Az esetek többségében a lótulajdonos bértartásban tartja a lovát (ami teljesen rendben van!), az esetek kisebb részében pedig saját telken, háznál tartja a lovait, mondjuk, mint én. Sajnos mindkét esetben a kelleténél gyakrabban fordul elő, hogy a lovak túl kis területen élnek, avagy egy adott területen túl sok ló él. A másik véglet az, hogy egy kis területen egy ló egyedül él.
Tegyük a kezünket a szívünkre, és lássuk be, hogy a helyzet az, hogy egyik sem ideális. Ha kis területen van túl sok ló, akkor rövid idő után kitapossák a füvet, és a porban fogják eltölteni napjuk nagy részét, ami megnöveli a légzőszervi betegségek kialakulásának az esélyét. Egy ilyen helyen sokkal gyakrabbak az összetűzések is, hiszen szűkös a hely táplálkozni, inni és pihenni. A legjobb helyekért a természetben is versengés folyik, viszont ott a domesztikált körülményekkel ellentétben, bőven van hely kitérni egy-egy konfliktushelyzet alól. Pszichés betegségek is lábukat vetik (szitálás, karórágás, stb.).
Ha egy ló egyedül van, az szintén káros, azt hiszem, ezt nem kell taglalni. A ló társas lény, és ez az egészségének a része. Az ideális minimális létszám négy, és én is ezért agyalok folyamatosan egy negyedik lovon. 15-20 feletti egyedszám esetén már klikkesednek a lovak, és több csapat alakul ki. Ilyenkor a csapatok között is kialakulhatnak konfrontációk - amennyiben a hely szűkös. Pedig az esetek többségében sajnos az.
Tehát ez az, ahol a lovunk az életének jelentős részét eltölti. Sok esetben nem is tudunk arról, mennyi stressz éri a nap nagy részében, amikor nem is látjuk. Nem is csoda az ingadozó/tompa, vagy éppen kihágó teljesítmény a munka során.
Összefoglalva:
- törekedjünk a lovunkat olyan helyen tartani, ahol lóként élhet: nagy terület, társak jelenléte
- amennyire kivitelezhető, ne korlátozzuk a lovat a mindennapjaiban, miközben biztosítsuk számára az alapvető szükségleteket (ide a vízen, sima nyalósón, táplálékon túl a szélvédett terület is beletartozik)
3. Tévhitek
Ebben a fejezetben néhány tévhitet szeretnék elemezni. A tévhitek döntő többsége valójában nem ördögtől való, hiszen mindegyiknek van valamilyen valós alapja, ami lehet akár jó is. Manapság viszont már annyi hasznos (pro és kontra) információ áll rendelkezésünkre, kutatások, mérések, melyek alapján objektívebben láthatunk egy-egy kérdéskört, és nem csak a megszokásokon alapulnak döntéseink. Mindenki saját maga döntheti el, hogy az adott régi eszme számára vállalható-e, avagy valóban egy tévhit. Lássunk néhányat!
- A régi hagyományok szerint a ló este és reggel kap élelmet, ami azon megfigyelésen alapul, hogy a lovak táplálékfelvétele természetes körülmények közt hajnalban és napnyugtakor a legjelentősebb. A kettő között egy hagyományos tartás esetében legelőn vannak, rossz esetben boxban, kisebb kifutóban. A kis terület miatt a lovak nagyon keveset mozognak: boxos, illetve kifutóval társított boxos tartás esetén ez napi kb. 200 - 1500 méter. Ezek a tartásmódozatok olyanok, mintha egy kanárimadarat bezárnánk egy icipici kalitkába, ahol csak át tud ugrani egyik rúdról a másikra.
Gyakran a táplálékfelvétel is korlátozott/nincs a két etetési időpont között, ami egészségügyi problémát vet fel (boxos tartás esetén gyakoribb a gyomorfekély, kólika is). További probléma, ha a két etetés között a ló szinte semmit sem/alig/szakaszokban tud enni (az evési szünetek maximuma kb. 4 óra).
- A bértartások döntő többségében általában beraknak a lovak elé egy egész szénabálát, így a lovak a nap nagy részében ezelőtt előtt állnak és esznek. Ez nagyon egyoldalúan terheli a patákat és az ízületeket, és ha például a ló ferde (nagyjából minden ló az), akkor eközben mindvégig ferdén terheli magát. Gyakori ezeknél a lovaknál, hogy az elülső paták belső oldalfal alacsonyabbak, a külsők pedig magasabbak egész egyszerűen, mert egész nap szinte ugyanabban a helyzetben terhelik őket, és ahol nagyobb terhelést kapnak, ott lassabb a növekedés (tehát: minél többet ácsorog a széna előtt, annál inkább csámpás lesz). A ló a mozgásra lett kitalálva, és ha ebben korlátozzuk, akkor már a gyógyulási folyamatok is lassabbak - ezért is van az, hogy a modern állatorvoslás is belátta, a korábban oly gyakran előírt szigorú boxnyugalom csak lassítja a regenerációt, gyógyulást. Tehát, a lónak meg kell adnunk az esélyt a mozgásra. Minden nap minden percében.
- További régi téveszme, hogy a ló előtt mindig végtelen mennyiségű, tehát ad libitum szálastakarmánynak kell rendelkezésre állni. A baj ezzel az, hogy a ló ilyen helyzetben szinte semmit nem fog mozogni, ahogy fent is írtam. És nagyon hamar elhízik. Az ízületek degenerálódnak, az izmokat nem nagyon használja. Ha ezek után "megmozdul", akkor gyakran lesérül, tehát egyre jobban ettől is félteni fogják. Szerencsére ma már egyre több "aktív istálló" kezdi el működését, melyekben nincs ad libitum széna egész nap, a hét minden napján. A téplálék mennyiségét és a hozzáférhetés idejét is racionalizálják. Mindez gyakran magas költségekkel jár, ha például az automatizált etetőkre gondolunk, bár itt is vannak olcsóbb "slow feeder"-ek (szénaháló, rács, szénadoboz, stb.), melyek némileg lassítják a táplálékfelvételt.
- "Legyen mindig kerek, hisz az az egészséges, ha kicsattan." A természetes körülmények között viszont ez nem mindig van így. Nyilván, a nyári hónapok végére igencsak megnövekszik a testsúly, ezt viszont a szervezet a rideg téli hónapok során fel is éli. A ló a testtömegének akár 10-15%-át is elveszítheti télen, amikor a táplálék csak igen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, és/vagy nagyon sokat kell utána menni. Ez a testsúly ingadozás egy hormonális ingadozást von maga után, tehát sok hormon, melyeknek alapja a zsír, nem lesz állandóan magas szinten a ló szervezetében.
Így tehát csökken a folyton fennáló elhízásból kiinduló betegségek (EMS, zsírmáj, krónikus gyulladások, patairha gyulladás, fertilitási problémák, stb.) kialakulásának is az esélye.
- Még egy régi eszme a Szent György-napi kihajtás, ami a tavasz kezdetét és a legeltetési idény hivatalos nyitását jelző hagyományos pásztorünnep, amelyet minden évben április 24. (Szent György napja) környékén tartanak Magyarországon. Ezen a jeles napon hajtják ki a téli szállásokról a legelőkre a jószágokat - leginkább nem éppen lovakat. A lovasok azért szokták alkalmazni, mert április végére általában megnő a fű annyira, hogy legelhető legyen a ló számára is (teljesen hétköznapi szavakkal élve, a fű akkora, mint egy sörösüveg). Ez a fű ugyanis kisebb cukorterhelést ró a lóra, de összességében általában így is sok a téli, szűkös hónapok után, a lovasok a legeltetés megkezdésekor általában fokozatosan építik fel a legelőn töltött időt.
Ilyenkor tehát bőven van táplálék, és ennek köszönhetően a kihajtott állatok nyáron pár hónap alatt jelentős plusz súlyra tesznek szert, aminek a gazda ősszel nagyon örül. A gond viszont az, hogy a lovak többségét ma nem vágóállatként tartjuk, így nem cél, hogy pár hónap alatt annyit hízzon, amennyit csak lehet. Ha viszont a ló korlátlan mennyiséget ehet, ezt addig fogja tenni, amíg ez el nem fogy. És igen hamar tisztes túlsúlyra tesz szert.
Összefoglalás:
- A hagyományok ismerete és tisztelete fontos, de vannak esetek, amikor érdemes eltekinteni tőlük
- Ma már tudjuk, hogy a korlátlán szénamennyiségek nem feltétlen optimálisak.
- A folyamatosan fennálló elhízás a lovak esetében is növeli az anyagcsere betegségek kialakulásának rizikóját
4. A fű
A fűről illik tudni, hogy nem mindig egyforma a cukortartalma. Vannak helyzetek, amikor termeli, míg másokban elraktározza a cukrokat. Éppen ezért, nem egyformán hizlalja lovunkat egész évben. Nézzük ezt át, hogy tisztábban lássuk a helyzetet!
Legmagasabb a fű cukortartalma:
- napos nappalok és hideg éjszakák esetén: Nagyjából 5 fok alatt a fű nem növekedik, így nem használja el az elraktározott cukrokat. Tehát az őszi napokon sokkal nagyobb eséllyel lehet patairha gyulladásos fellángolással számolni, mint az v többi napjain.
- délutánok: a cukorkoncentráció ekkor a legmagasabb, hisz egész nap maximumon ment a fotoszintézis
- stressz: A fű sok tényezőt stresszként él meg, ilyenkor izzítja be a cukor raktározását - ekkor sajnos ezért lesz magas a szintje. Például szárazság esetén, fagyás utáni időszakban.
Legalacsonyabb a fű cukortartalma:
- kora reggel, pirkadat előtt, hiszen éjjel elhasználta a raktározott cukrot, és fény hiányában fotoszintetizálni sem tud
- felhős napokon, teljesen logikusan, mert kevesebb fény, kisebb a fotoszintézis hatásfoka
Láthatjuk tehát, hogy a "kicsapjuk a legelőre és minden elintézve" verzió sem teljesen optimális. Hozzáteszem, hogy a ló az édeset szereti, így folyamatosan azt fogja keresni - így lesz az egész egy szélmalomharc. A lovasok fejében pedig az a kép él a lótartással kapcsolatban, hogy a kedvence térdig érő, dús fűben vágtázgat - erre a hozzáértők már csak a fejüket csóválják.
Látható tehát, hogy amíg a gazdi a szerinte lehető legjobbat próbálja biztosítani a lovának, valójában nem mindig teszi a legjobbat számára. A lovak egészséges életmódjának megteremtése a mozgásra való terület biztosításával kezdődik, legjobb esetben sokféle talajon, ami bizony néha a testsúly egészséges keretek közti ingadozásával jár.
Ha az a célunk, hogy a lovunk sokáig egészséges legyen, egy szintre kell hozni a lehetőségeket az elképzelésekkel. Olyan megoldás nem lesz, hogy mindenki boldog, sokkal inkább a lehető legélhetőbb kompromisszumot kell megtalálnunk.
Ne feledjük el, hogy a nagy tér biztosítása alapvető a ló egészsége érdekében, viszont ha nincs megfelelő mennyiségben és minőségben dolgoztatva, akkor el fog hízni. Ha viszont a fentieket is figyelembe vesszük, azonnal átlátható, hogy két dolgot tehetünk a ló mozgatásán kívül: korlátozzuk a legeltetéssel töltött időt azokra az intervallumokra, amikor a fű cukortartalma alacsony (felhős napok, éjjelek), illetve csökkentjük a rendelkezésre álló fű mennyiségét. Így nem tud nagy mennyiségeket fogyasztani. Az első verzió macerás, mert a lovakat folyamatosan menedzselni kell. A második verzió a gyakorlatban nálam úgy néz ki, hogy szárzúzom a legelőt, pár nappal azelőtt, hogy ráengedném a lovakat. Így bár a minőséget nem tudom befolyásolni, de a mennyiséget igen. Ehhez viszont nagyobb terület kell, hiszen a levágott füves legelőt hamarabb ˇkivégzik" a lovak, mint azt, ahol nem végzek a ráengedés előtt vágást.
Összefoglalás:
- a minőségre (cukortartalom) nincs ráhatásunk, a felvett mennyiségre annál inkább.
- a mennyiségek korlátozása egész évben lehetséges, a legeltetés a szálastakarmányok adásával együtt tehát egész éves takarmányozási módozattá válhat (amennyiben van hozzá megfelelő terület)
4. Megoldások
Az első és legfontosabb, hogy nem szabad egy megoldásban gondolkodnunk. Mindig legyen A-tervünk, B-tervünk és néha C-tervünk is. Így tehát nem szabad egy "legelőben" gondolkodni. Nem szabad egy etetőben gondolkodni. Az egyetlen dolog, amiből maradhat egy darab, az az itató (feltéve, ha ez stabilan elegendő, friss vízmennyiséggel működik az összes ló számára), hiszen ne felejtjük el a vízhez való visszatérés az, ami igazán mozgatja a lovakat. Persze, ha nagyon sok lovat tartasz, érdemes több itatóhelyet biztosítani, és ezek helyeit is okosan megválasztani. Az is jó, ha az egyiknél túlcsordul a víz, így ezáltal biztosítod a sáros, patákat puhító talajt.
Ha otthon tartod a lovadat, lovaidat, mindenképpen a szakaszos/váltott legeltetésben érdemes gondolkodnod. Avagy paddock trailnek egy egyszerűbb módozatát is megvalósíthatod, kis összegből, saját magad. Ezek a lehetőségek nagyban fogják fokozni a lovad életminőségét, hiszen több mozgásra serkentik.
Elég egyszerűen lehet bármilyen alakú legelőből egy paddock trail-szerűt kivitelezni. Nem kell tíz hektárokban gondolkodni. Ez nyilván az elején munka, de utána, hidd el, amint látod, hogy a lovad többet mozog, örülni fogsz. Mivel mindezek ellenére a közép- illetve nyugat-európai viszonylatok között a legelők még mindig túl dúsak, és magas cukorterhelést jelentenek, így még a paddock trail esetében is korlátozni érdemes a legeltetés idejét.
Legalkalmasabb példa erre a nyár, amikor napközben nagyon meleg van, és általában a lovak nálam is egy árnyékosabb, bogaraktól nem hemzsegő helyet keresnek. Ezek nálam a beállók, ahol a víz is van. Viszont itt nyáron nem kapnak szénahálókat. Így, ha enni szeretnének, ahhoz mozogniuk kell a kevés fűért is. Ez a természet rendje.
Éjszaka, amikor kevés a bogár és lehűl a levegő, akkor szoktak legelni. Ezt mesterségesen is létre tudjuk hozni, hiszen, ha reggel kizárjuk őket a legelőről, este pedig kiengedjük őket, akkor az egész probléma már megoldódott. Így már nem 24 órán keresztül vannak a legelőn. Jó időjárási viszonyok esetében, illetve amikor a vegetáció a maximumán működik, tehát tavasztól ősz végéig, nem rakok ki plusz szénát - ez nyilván kizárólag akkor működik, ha nem egy poros, teljes mértékben fűmentes karámban él a lovad. Ha megfelelő területen él a ló (tehát legalább fél, legjobb esetben 1 hektár/ló felületről beszélünk), akkor a váltott legeltetés esetében mindenképp ki fog az egész jönni széna hozzáadása nélkül. Előnye, hogy a lovak nyár végére nem híznak el annyira, ami nekik jó.
Ez valójában nem azt jelenti, hogy semmi sincs előttük. Ez azt jelenti, hogy nincs előttük ad libitum kirakott széna mennyiség. Tehát ez a gyakorlatban nálam úgy néz ki, hogy egy héten egyszer rakok ki valamennyit, amit aztán alaposan kiválogatnak. Nyilván a legvégére hagyják azokat a szálas részeket, amik leginkább mondjuk a szalmához hasonlítanak, ami szintén alkalmas kis mennyiségekben (10-15%). Még egy lehetőség a széna beáztatása, minél tovább van a vízben, annál több cukor oldódik ki.
Télen, amikor a növényzet alszik, akkor kapnak több szénát, de ekkor sem ad libitum formában, hiszen az elveszi a mozgás iránti késztetést..
Természetesen vannak kivételes esetek. Például, ha egy idős, beteg vagy kórosan sovány lóról beszélünk. A fentiek szerint tehát mindenki maga döntheti el, hogy melyik utat választja. Nyilván áttérni egy, a ló számára egészségesed életmódra, az ember részéről egy nagyobb energiabefektetést igényel. Minden bizonnyal anyagiakat is, hiszen meg kell venni a villanypásztorhoz a dolgokat. Összességében viszont saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy ez az életmód sokkal egészségesebb, mint ha a lovunk egész életét egy karámban tölti el. Egy kellemes, és felhasználóbarát mellékhatása, hogy a lovad hihetetlen kiegyensúlyozott lesz, és a "sárkányeregetést" elfelejtheted.
Szóval, ha van egy kis lehetőséged változtatni, és kipróbálni valami mást, akkor én ezt nagyon ajánlom.
