22/08/2025
A körözésről kicsit másképpen
Igazat megvallva, nem tudom, hányszor írtam már a körözésről, de most is erről fogok. Egy kicsit más szemszögből, talán kicsit tágítva a dimenziókat.
És hogy miért is foglalkozom megint ezzel a témával? Nos, ha belegondolunk, a kör, mint forma nagyon gyakran szerepel a lovaglásban. Földről, hátról, kombinációkban, korrekciós/nevelési eszközként, rehabilitációban, részleteiben, vagy épp összekombinálva mással, lemozgatáskor és még sorolhatnám. A kör tehát egy olyan forma, amihez bizony minden lovasnak köze van, és éppen ezért is kell vele ennyit foglalkozni.
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok szőrszálhasogató, de a részletekbe szeretek belemenni, de kizárólag az alapok elsajátítása után. Az eddigi cikkeimben, és a könyvemben is, javarészt az alapokat taglaltam. Az alapozás a legfontosabb, mert később, csakis a stabil alapokra tudunk stabil „építményt” kreálni! A körön történő mozgást, illetve ennek bevezető elemeit már igen fiatal korban érdemes megtanítani a lónak (csikónak), hogy az alapok időben meglegyenek, és stabilak legyenek! Ezek után szerintem nem is érdemes sokat várni a szabadon történő kipróbálásra, hiszen a ló itt mutatja meg a feladatot valós formájában, itt láthatsz őszinte kivitelezést, olyat, amit nem befolyásol szerszám. Brutális fejlődési lehetőség van ebben a szituációban, mert olyan dolgokat láthatsz/tapasztalhatsz meg, amit amúgy nem, de nyilván, ha az alapok nem stabilak, ha türelmetlenek, vagy épp tapasztalatlanok vagyunk, a pofáraesés esélye is nagy! Ezt tudni kell, ezért is mondom, ez így korrekt. Viszont, a komfortzónán kívül kezdődik az igazi fejlődés, ugyebár. Kellenek a pofáraesések!
Mindezt azért vázoltam fel, mert a lenti cikk tartalma is a szabadon történő munka által kapott megfigyeléseken alapul. Nyilván, miután kialakul egy látásmód, akkor már könnyen megy szerszámozott, avagy éppen lovagolt lónál is. Álljunk neki.
A körözés biomechanikája
A körözés egy elég trükkös feladat, hiszen valójában a ló egyenesen mozog. Ez azt jelenti, hogy a hátsó paták az elülsők nyomvonalát követik, felülről nézve tehát egy sínpárnak fele meg. Ez azt az állapotot jelzi, amikor a ló egyensúlyban van, avagy máshogy mondva: egyenes. Nem sodródik ki se a fara, se az eleje. A képzeletben kör vonalán kívül két lába van, és ugyanilyen távolságban belül is kettő – a ló teste hosszhajlításban van. Egyenletes a terhelés, mert egyensúlyban történő mozgás van. Erre törekszünk a lovak képzése során, nem?
Szóval akkor, megvan már, mit figyelünk.
De mi történik akkor, ha egy ló ferde – ami gyakorlatilag minden lóra igaz (csak éppen a mértéke más)? Akkor a hátsó lábak nem az elülső paták nyomvonalába lépnek – ha le szeretnénk egyszerűsíteni. Itt viszont azért elég sok dolog megfűszerezi a helyzetet, és ezek azok, amiket jó alaposan ki szoktunk vesézni az edzőtáborainkon. Minden ló hozott anatómiával dolgozik. Vegyük például az én Bubumat, aki egy hosszú hátú, rövid farú ló. Kínszenvedés az összedolgozása, mert olyan, mint egy csuklós busz. A hosszú hátú lovak előszeretettel ejtik ki a hátsójukat köríven. Tehát, a belső hátulja nem a belső elejét követi, hanem akár a külső elejét is. Aztán vannak lovak, mint például az én Makim, aki elég feszes ló, nagyon „egyben van”, viszont a nyakával hajlamos kompenzálni: tekeri kifelé. Mindkét esetben a belső vállra dől a ló, ami elviszi az egyensúlyát, nemcsak a két elülső lába között, hanem az összes lábát tekintve.
Ezekre tehát mindenképpen érdemes odafigyelni, a szabad munka során szinte azonnal szembetűnően láthatóak!
Amit még mondani szoktam, mint egyszerű megfigyelési szempont, és talán a kezdőknek egyszerűbb is felfogni, meglátni: nézd azt, merre van a ló elülső fele körön. Követi-e a kör ívét? Avagy, az elejével akár egy érintő, el akarná hagyni azt? Ha ez utóbbi áll fenn, az az érzésed, hogy az eleje távolabb van Tőled, mint a hátulja – feltéve, ha Te kb. a ló közepének szintjében állsz.
Ha ezeket a részleteket figyeled, akkor elég sokmindenre fény derülhet. Ne felejtsd el, hogy néha árgus szemekkel kell figyelni, hiszen az eltérések nem méteres nagyságrendűek, hanem mondjuk 5 cm-es kategóriába tartoznak. Ezt mozgás közben nehéz meglátni. Apropó, mozgás: legjobb, ha ügetésben figyeled meg mindezt, mert ez az a jármód (tempósabb ügetés esetén), ahol már kijönnek a turpisságok, mert nem túl lassú, mint a lépés, de nem is túl gyors, mint a vágta, ahol ráadásul a lábak is egy összetettebb, nehezebben lekövethető mozgást végeznek.
Mit tehetünk, ha észrevettük az eltéréseket?
A szabad munka során is lehet korrigálni mindent, HA a munkát jól megalapoztad. Korrigálni mindig alapelemekkel érdemes, mert azokat a ló könnyen felismeri, és szinte magáénak érzi, egy összetettebb feladattal szemben. Az alapelemekkel történő korrekcióra a ló még stresszesebb helyzetben is jól reagál. Tehát, a problémák összetettek, a korrekciók viszont egyszerűek – ez a biztos siker kulcsa. De milyen korrekciós lehetőségeink vannak szabadon?
- farkiterelés: Nos, itt lehet, sokan meg fognak kövezni, de végigolvasva szerintem érthető lesz. Körön igencsak csínján bánnék ezzel az igencsak praktikus és hasznos feladattal, amivel alapjában véve a lovat magunknál tudjuk tartani („fél-farkiterelés”), illetve hívni (teljes farkiterelés). Viszont, ha körön, mozgásban kérjük, és nem találjuk el a megfelelő mennyiséget (túl sokszor kérjük túl hosszasan), akkor a ló fara kieshet, és a fent említett Bubus állapot jön létre. Szóval ez a módszer, inkább a Maki jellegű, kompakt, feszesebb testtónussal bíró lovakra alkalmazható biztonsággal.
- Eleje befelé korrigálása: Ha az az érzésed, hogy a lovad eleje mint egy érintő elhagyja a kör ívét, akkor ezt érdemes bevetni elsőként. Ilyenkor azt képzeljétek el, hogy ha az eleje el akar távolodni Tőled, akkor egész egyszerűen be kell hívnod Magadhoz, oldalirányban. Hiszen, Te a ló belső oldalán állsz, és azt látod, hogy a belső válla/nyaka lehetne bizony közelebb. Ezt egy nagyon alap feladattal korrigálom, amit a képzés legelején érdemes tanítani, ez a ló elejének oldalirányú kimozgatása, de ezúttal nem el tőlem (ezt tanítom először), hanem felém. Magyarán, ilyenkor a ló egy oldalán állva ellépek tőle oldalra, és a külső vállra hatva azt kérem, hogy mintegy kövesse le a mozgásomat, és lépjen utánam, oldalra, felém. Percek alatt megtanulják a lovak, és olyan figyelni is fognak rám. Ha jó energiákat (testbeszédest) párosítok mellé, egyhamar pontosan differenciálják, hogy távolodást, vagy közeledést kérek. Ha állásban stabilan megy egy ideje, akkor lehet kérni lépésben, vezetés közben, amiből szuper négyszögeket lehet csinálni, ha egymás után kérjük. Aztán pedig körön, de amikor a ló távolabb mozog, akkor részünkről ez egy befelé csigázó mozdulat lesz. Hidd el, a lovad azonnal felismeri!
- Belső váll megtartása/egyenesbe hozása: ezt csak érintőlegesen említem, hiszen erre egy egész napos edzőtábort szerveztem. Általában, ha a ló egyenesen közlekedik körön, már felesleges is külön beszélni róla, hiszen kicsi az esélye annak, hogy ilyenkor bedől a vállára. Legegyszerűbb, ha ezt szerszámban kezded el meglátni, érezni, gyakorolni, hisz ha túl sokat kérsz belőle, a ló kiesik a külső vállára, és egyensúlyról megint csak nem beszélhetünk.
Akit bővebben érdekel a téma, sok szeretettel látom az egyenességről szóló edzőtáboron! Ott sokkal több időnk lesz mindezt kivesézni, és élőben átélni. Mindezen egyszerű korrekciós eszközök bemutatása után szeretnék mindenkit összezavarni, hiszen az élet nem olyan fekete-fehér, mint ahogyan azt fent szépen pontokba szedve vázoltam. Az életnek van millió szürke árnyalata. Tehát: minden lónál szoktam alkalmazni mindegyik korrekciós eszközt, annak fényében, hogy épp az adott pillanatban, melyik a hatásos, illetve melyikre lenne szükség. Meg kell találnunk az egyensúlyt a ló eleje és hátulja, illetve belső és külső oldala között. Mert mindez szabadon is lehetséges, és kell is, hiszen semmi értelme úgy szabadon köröztetni a lovat, hogy szanaszét mozognak a lábai és szét van esve. A ló szabadon történő „egyenesítgetése” igencsak hasznos, hiszen nincs semmilyen eszköz, ami egy bizonyos pózba kényszerítené, itt a lónak magának, illetve izomzatának kell megtartania az adott testhelyzetet. Sokkal jobban fog együtt gondolkodni velünk, finomabban fog reagálni a munka egyéb részei (pl. a lovaglás) során.
Jó munkát!
Fotó: Hajnal Viki
