09/04/2026
Hogy mitől vagyunk mások mint mások?
Adott egy 2 éves uszkár . Gazdihoz pár hónapja került ,nem tisztünk minősíteni ,honnan, gazdinak csak annyi volt,hogy onnan el. 2 hónapjába telt,amíg meg tudta simogatni ,hozzá tudott érni.
Kozmetikázni kéne. Érintésre harap. Nem odaszól ,hogy hahó, ne nyúlj hozzám,hanem úgy istenesen odaharap. Retteg mindentől.
A rendelőből ex-kolleganőnk,Szilvi, 13.30tól 15.00ig addig jutott ,hogy hozzá tudott érni a nyirógéppel.
Utána átjöttek hozzánk, itt egy újabb visszaesés az emberektől és a másik környezettől .
18.30ig idáig jutottunk.
Gazdi együttműködő , megbeszéltük ,hogy hetente bejönnek egy kis terápiás “együttlétre “ ,ahol nem csinálunk semmit,csak megpróbáljuk megértetni ezzel a kiskutyával ,hogy semmi rossz dolog nem történik vele,hogy az érintés nem büntetés és bántás.
És igen,altatni is lehetne nyirás közben , ha nem egy 2 éves uszkárról lenne szó,akit havonta -6 hetente kéne nyírni.
Kivételesen vállalunk el ilyen nehéz feladatot,hálistennek a huszonévünk alatt nem sűrűn találkoztunk ilyen esettel,de már megsajnáltuk a gazdit ,hogy 3 kozmetikus adta fel ezt a lehetetlennek tűnő dolgot.
Nem lett kész a kiskutya,nem lett olyan,amit elvárunk magunktól..nem is ez volt a cél.
Hosszú még az út,de rajtunk nem fog múlni.
