31/05/2026
AMIRŐL EGY TENYÉSZTŐ SOHASEM BESZÉL… ahogy én érzek....♥️
Sokan csak a végeredményt látják.
A tökéletes fotókat.
A puha kis tappancsokat.
A gyönyörű, egészséges kiscicákat. ❤️
De azt már kevesen látják, mi van mindezek mögött.
Egy tenyésztő élete nem abból áll, hogy néha megszületik pár kiscica.
Ez rengeteg felelősség, aggódás, lemondás és folyamatos készenlét.
Minden alom előtt hosszú tervezés van.
Egészségügyi szűrések, genetikai vizsgálatok, megfelelő párosítás kiválasztása, vitaminok, prémium táplálás, állatorvosi kontrollok.
Mert számunkra nem a mennyiség számít , hanem az, hogy egészséges, stabil idegrendszerű, szerethető cicusok szülessenek.
És amikor közeledik az ellés…
A legtöbb tenyésztő már napok óta feszült.
Figyeljük minden mozdulatukat, sokszor mellette alszunk, éjszakázunk, mert tudjuk: bármikor történhet valami.
Hiába a tapasztalat…
Minden szülésnél ugyanúgy ott van a félelem.
Mert az élet nem kiszámítható.
Van, amikor minden rendben zajlik.
És van, amikor percek alatt változik meg minden.
Erről nagyon kevesen beszélnek.
Arról a rettegésről, amit akkor érzünk, amikor egy apró életért küzdünk.
Amikor egy anya segítségre szorul.
Amikor egy újszülött nem elég erős.
Amikor napokon vagy heteken át szinte óránként etetünk, melegítünk, figyelünk, hogy életben maradjon.
Miközben a világ alszik…
Mi sokszor ébren vagyunk.
És amikor végre elkezdenek cseperedni a picik, akkor kezdődik az újabb feladat.
Tisztaság. Fertőtlenítés. Szocializáció.
Megtanítani őket az ember közelségére, hangokra, érintésekre, mindennapi helyzetekre.
Naponta rengeteg takarítás, mosás, fertőtlenítés van mögötte, amit senki nem posztol ki.
Ahogy azt sem, mennyi energia elmegy arra, hogy minden kiscicánk biztonságban legyen.
Sokan azt gondolják:
„Milyen jó üzlet…”
Pedig kevesen számolnak utána annak, mennyi minden van egyetlen alomban:
állatorvosi költségek, szűrések, minőségi tápok, vitaminok, oltások, chipek, felszerelések, pelenkák, tápszerek, kozmetikumok, fejlesztés, reklám, fotózás… és még hosszasan lehetne sorolni.
De a legnehezebb mégsem ez.
Hanem az érzelmi része.
Mert mi nem csak felneveljük őket.
Mi kötődünk hozzájuk.
Látjuk az első lélegzetüket.
Az első bizonytalan lépéseiket.
Az első játékukat. ❤️
És amikor elköltöznek, egyszerre vagyunk boldogok és szomorúak.
Boldogok, mert szerető családba kerülnek.
És szomorúak, mert minden kiscica egy kis darabot visz magával a szívünkből.
A tenyésztő sokszor fáradt.
Néha elbizonytalanodik.
Néha azt érzi, túl nehéz tovább csinálni.
De mégis folytatja.
Mert ez nem egyszerű munka.
Ez hivatás.
Felelősség.
Lemondás.
Aggódás.
És hatalmas szeretet. ❤️
Egy jó tenyésztő nem csak addig van jelen, amíg a kiscica elköltözik.
Hanem utána is segít, tanácsot ad, érdeklődik, örül a közös képeknek, és mindig ott marad egy picit a cica életében.
Mert számunkra ők örökké a “babáink” maradnak. 🐾❤️