12/11/2026
💭 Mit kezdünk az érzéseinkkel? 💚
Vannak érzések, amelyeket könnyű megmutatni.
És vannak, amelyeket inkább elrejtünk.
A boldogságot talán szívesen megosztjuk másokkal.
De mi történik, amikor dühösek vagyunk?
Amikor csalódunk?
Amikor félünk, irigyek vagyunk, vagy valami nagyon fáj?
Gyermekként nem mindig könnyű megérteni, mi zajlik bennünk.
Néha csak annyit érzünk, hogy valami nincs rendben.
De nem tudjuk elmondani, miért.
És ilyenkor az érzéseink sokféleképpen megjelenhetnek.
Van gyermek, aki sír.
Van, aki elcsendesedik.
Van, aki dühös lesz, kiabál vagy ellenkezik.
És van, aki inkább azt mondja: „Semmi bajom.” – miközben talán éppen nagyon sok minden történik benne.
Pedig nincs olyan érzés, amelyet szégyellnünk kellene.
A düh, a félelem, a szomorúság, az öröm vagy akár az irigység is hozzánk tartozik.
Nem attól leszünk jók vagy rosszak, hogy mit érzünk.
Ami igazán fontos, hogy idővel megtanuljuk felismerni ezeket az érzéseket, megérteni, mit szeretnének jelezni nekünk, és megtalálni azt a módot, ahogyan kifejezhetjük őket.
Mert dühösnek lenni szabad.
Bántani másokat nem.
Félni szabad.
És segítséget kérni is.
Szomorúnak lenni szabad.
És nem kell mindig egyedül maradnunk vele.
A Meglepetés ösvényén is szeretném, ha a gyermekek megtapasztalhatnák, hogy az érzéseik fontosak.
Hogy nem kell elrejteniük azt, ami bennük van, és hogy önmaguk megértése egy olyan út, amelyen apránként haladhatnak. 🌿🐴
Most egy kérdés hozzád, szülőként 💚
Melyik érzést a legnehezebb megmutatnia a gyermekednek?
A dühöt?
A szomorúságot?
A félelmet?
Vagy talán azt, amikor valami bántja, de nem mer róla beszélni?
Ha van kedved, mesélj róla. ❤️
💚🐴