07/06/2026
Életem első olyan bemutatója, amin nekem kellett narrálnom az eseményeket, lassan 10 esztendeje volt már. Annyira izgultam előtte, hogy bármennyit fizettem volna bárkinek, csak mondja el helyettem a szöveget. Írtam vázlatot, amit persze nem vittem fel magammal a színpadra, mert azt mégis kellemetlennek éreztem, de lelki szemeim előtt lebegett a papírlap és minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy kövessem a saját vezérfonalam és semmit ki ne hagyjak.
A helyzet szülte a színpadra lépésem és soha a legkisebb vágyat sem éreztem rá. Imádtam mások mögött lépkedni a bemutatókon, lelkesen mentem mindenhová, ahová hívtak és nem csábított sem a központi szereplés, sem pedig az ezzel járó szervezés nyűge.
Mikor nyakamba szakadt ez utóbbiak felelőssége, a nagy izgulásokat is megkaptam csomagban hozzájuk. Idővel a beszéd miattit sikerült legyőznöm, de a mai napig izgalom van bennem az esemény lefolyásával kapcsolatban.
Leszünk elegen a bemutató teljes hosszára? Rendben lesz a géppel minden? Nem untatom majd a közönséget? Bár talán ez utóbbira van a legkisebb esély, hisz az agarak látványos futása azért jelentősen javít az én szerepemen.
Most izgultam e reggel? Persze! De aztán a hosszú utazás végén leparkoltunk az Andrássy-kastély parkjában, sorra érkeztek agaras barátaink és a közönség is egyre gyűlt, nekem pedig úgy vitte el a kellemes szellő az izgalmam, mintha sosem lett volna.
Máté ezúttal is remek pályát épített, amit pár futamonként még át is rajzolt, hogy a legtaktikásabb huncutságok eszén is túljárjon. Ha pedig a tárcsákon a zsinór változatos kihúzása nem jelentett volna elegendő izgalmat, még egy valódi mezei nyúl is tiszteletét t***e az egyik futamban, nem kis meglepetést okozva színre lépésével.
És mit tett a közönség, mikor elől az igazi nyúl futott, utána pedig agár? Jobban drukkolt és tapsolt, mint bármelyik műnyulas verziónál! Mindenki szerencséjére, a nyúl ami hirtelenséggel felbukkant, úgy el is tűnt a bokrok alatt, így csak üde színfoltja lett a bemutatónknak. De azt sikerült bizonyítania, hogy az agarászat bizony a valóságban sokkal inkább lelkes támogatókra lel, mintsem elítélőkre, ahogyan azt a virtualitás sugallná.
Az út hazafelé megfáradtan telt, de az őrangyalunkat nem hagytuk Tiszadobon. Az ékszíjunk az utolsó pár száz méretben szakadt el végleg és kedves barátunk is akadt, aki rögvest segítségünkre sietve, hazahúzta autónkat.
Legyen minden bemutatónk legalább ilyen jó hangulatú, mint ez a tiszadobi lett!
Köszönet itt is a lehetőségért és minden agarasnak a megjelenésért!
