06/03/2025
Vérteskozma közelében 2025. február 15-én egyesületünk részéről Magosi István elnök és Tóth Pál alelnök vett részt a hazáért elesett magyar katonák II. világháborús emlékművénél. Az alábbiakban Közöljük a FEOL megyei napilapban megjelent cikk szöveges részét:
A Magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred Hagyományőrző Egyesülete, a Fehérvári Huszárok Egyesülete, a Magyar Honvédség Klapka György 1. Páncélosdandár és persze maga a Vértes, az emlékmű, a koszorúk sora és a szervezők, az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület várta a megemlékezőket a Vérteskozma fele vezető út mellett, hogy közösen hajtsanak fejet a halott hősök, a magyar honvédek előtt.A halott hősök emléke előtt tisztelegtek a magyar katonai hagyományőrzők
Sorozatos kivégzések és nemi erőszak
Szomorú és véres időszak naplójából olvasott a megemlékezésen Vécsei László.
– A Dél-Vértes hadszíntér volt majd 4 hónapon keresztül. A bevonuló szovjet katonák nem kímélték a civil lakosságot. Az 1945 januárjában beérkező alakulatok a Zámolyhoz tartozó Borbálapusztán az állatgondozás miatt hátramaradt gazdasági cselédeket kivégezték. Csákberényben 1945. március 16-án szakadt át a front. A Söréd irányába visszavonuló németek a magyar csapatokat magukra hagyták, a fedezet nélküli katonákat a szovjetek megsemmisítették. Ugyanezen a napon mészárolta le Kápolnapuszta férfi lakosságát a szovjetek egyik alakulata. 1945. március 18-án végezték ki a szovjetek Móron Szécsen Miklós grófot és feleségét, Esterházy Alice grófnőt. A nemi erőszak áldozatait megbecsülni sem tudjuk – fogalmazott az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület elnöke, aki beszámolt arról is, hogy az idő nem hozott feledést, az emlékezet megőrizte a történteket.
A Dél-Vértesbe betörő oroszok sorban haladtak
• Borbálapuszta
• Kápolnapuszta
• Mór
Vécsei László elmondta, hogy a Dél-Vértes hadszíntér volt majd 4 hónapon keresztül. A bevonuló szovjet katonák nem kímélték a civil lakosságot.: egyesület
– A háborút követő évtizedekben a dicsőséges felszabadító vörös hadsereget és katonáit nem szabadott összefüggésbe hozni az elkövetett erőszakos cselekedetekkel, az események köré a hallgatás fátylát húzták. A Dél-Vértes falvaiban azonban mindmáig elevenen él a második világháború emlékezete. Az elmúlt másfél évtizedben aztán sorra létesültek az emlékművek. Itt, Vérteskozma határában 2013-ban a Vérteserdő Zrt. jóvoltából épült meg az emlékmű, 2014-ben Gánt-Kápolnapusztán a gánti önkormányzat, a Vérteserdő Zrt., továbbá a Had és Kultúrtörténeti Egyesület együttműködésében hozták rendbe a temetőt. Majd 2015-ben Csákberény határában a Lóállási-domboknál az önkormányzat, a Pro Vértes és civilek állítottak szobrot – fogalmazott Vécsei László.
Embertelen körülmények között, de kitartottak
A hősökre és a korabeli viszonyokra emlékeztette a megjelenteket Tanárki Gábor, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főispánja is, aki hangsúlyozta:
– A Vértesben szolgálatot teljesítő magyar honvédek derekasan helyt álltak a sokszor -20, -25 fokos hidegben. Embertelen körülmények között, de kitartottak és példát mutattak. Az igazi tragédia ezután következett. A második világháborút követően hosszú évtizedekig nem volt szabad megemlékezni a magyar katonákról, azokról a huszárokról, akik életüket áldozták, akár a Vértesben, akár Fejér vármegyében, akár Magyarország más tájain vagy a messzi Don-kanyarban. Úgy gondolom ez így nem volt helyénvaló és nem volt helyes. Viszont akkor is voltak bátrak, akik mertek tenni, majd ezt követően is még többen, akik titokban, de gyertyát gyújtottak a hősök emlékére és otthon megemlékeztek róluk. Majd pedig, amikor lehetővé vált, különböző emlékhelyek létesültek – mondta a főispán, aki hozzátette:
„A tragikus eseményekből tanulni kell és közösen gondoskodni arról, hogy a jövőben soha, de soha ne jöhessenek el oly vészterhes idők és ne uralkodhassanak olyan ordas eszmék, hogy lehetetlenné váljon a hazájáért szolgálatot teljesítő és azért a legdrágábbat, az életét áldozó magyar katonáról való megemlékezés.”
Az emlékműnél beszélt Eckné Csákvári Valéria, Várgesztes polgármestere is.
Emlékezni kötelesség és egyben figyelmeztetés is
– Ez a kettőskereszt emlékeztet minket arra, hogy a háború nem csupán a nagyvárosokban és a frontvonalban szedte áldozatait, hanem elérte a legkisebb falvakat is, mint Várgesztes. A történelem arra tanít bennünket, hogy az emlékezés nem csupán kötelesség, hanem egyben figyelmeztetés is. Figyelmeztetés, hogy a békét soha ne vegyük természetesnek, hogy az áldozatok emlékét őrizzük, a múlt tragédiái ne ismétlődhessenek meg – mondta a településvezető.
Bíró Andor, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság igazgatója elismerését fejezte ki az egyesület, illetve a hősöknek emléket állítók munkájával kapcsolatban. Bíró Andor úgy fogalmazott: Honvédeink folyamatos harcok közepette, a reménytelen helyzetekben is hősiesen küzdöttek azért, hogy feltartóztassák a túlerőben levő ellenséget. Sokan közülük napjainkban is arra várnak, hogy sírhelyüket felkutassuk.
– Őszinte elismerésem fejezem ki munkájuk előtt és hadisírgondozóként arra bátorítom önöket, hogy folytassák ezirányú tevékenységüket. Soha ne feledkezzenek meg hősi halottainkról, emlékeztessenek a hősi halált halt katonák tragikusan derékbatört sorsára, hazaszeretetére, önfeláldozására. Honvédeink folyamatos harcok közepette, a reménytelen helyzetekben is hősiesen küzdöttek azért, hogy feltartóztassák a túlerőben levő ellenséget. Sokan közülük napjainkban is arra várnak, hogy sírhelyüket felkutassuk, feltárjuk. Földi maradványaik sikeres azonosítása után, rokonaik és hozzátartozóik értesüljenek elesett, eltűnt felmenőik hollétéről. S ők maguk végre hősi halott katonához méltó sírhelyen nyugodhassanak. Nekünk kései utódoknak jutott osztályrészül az a kegyeletteljes és hazafias feladat, hogy hivatásunktól, vagy személyes indíttatásból sarkallva felkutassuk emléküket, emlékezzünk és emlékeztessünk a névtelen és a név szerint ismert hősi temetőkben vagy jeltelen sírokban nyugvó magyar katonákra – mondta az igazgató.
Adja az Úr, hogy a hősök példája minderre tanítson, erősítsen és bátorítson minket – buzdított mindenkit Spányi Antal.
A halott hősökért közösen imádkoztak
Az emlékmű lábához számtalan koszorút elhelyeztek a dermesztő hidegben, ám előtte Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szólt az egybegyűltekhez, illetve imádkozott az áldozatokért.
– Fontos, hogy tudjuk, ezért az országért, ezért a népért hősi áldozatot hoztak, vért ontottak, életet adtak. Az emlékezés fontos, de legalább ennyire fontos az, hogy a példát is kövessük. A mi szívünkben, fejünkben bizonyára rend van. Tudjuk mivel tartozunk az előttünk járók emlékének. Tudjuk mi a kötelességünk ma, itt és most az országért, a nemzetért. Talán tudjuk azt is mekkora érték a család, amelyet nekünk őriznünk és védenünk kell. Ezt a felelősséget el kell ültetnünk az utánunk következő nemzedékek szívébe és lelkébe, gondolkodásába, mert csak így fogjuk tudni nemzedékeken keresztül is követni a hősöket, példájuk szerint élni, az értékeket védeni és szolgálni. Csak így lesz erős az a gyökér, amely bennünket ezer évnél is régebb óta megtart ezen a földön. Adja az Úr, hogy a hősök példája minderre tanítson, erősítsen és bátorítson minket –buzdított mindenkit a főpásztor.
