01/04/2025
Itt a tavasz, és megint előjött a téma, hogy csak kéne már egy k*tya is a családba? Nóri írt erről korábban, újra megoszjuk, mit érdemes ezzel kapcsolatban átgondolni, ha gyerekeid is vannak. Hosszú szöveg, de a k*tya élete még hosszabb....
Legyen e k*tyám gyerek mellett?
TESZT
Szerző: Jármai Nóra_DOG3CREW
Örök kérdés, és majdnem olyan megosztó, mint a foci, vagy hogy kire szavazol, és véleménye persze mindenkinek van. Amiért én jogot formálok az enyémre: idén 20 éve, hogy k*tyázom, négy saját k*tyánk van, 5 és 50 kiló között, plusz számtalan napközis, panziós, ideiglenes jön megy, él velünk hosszabban rövidebben. A két gyerekem pedig mindezek ellenére sikeresen elérte a tizenéves kort. Szóval láttam már ezt azt:D Igy, ha megengeded, hogy segítsek, vizsgáljuk meg a kérdést, kell e neked egyáltalán k*tya, ha már van gyereked? Rendszeresen találkozni kétségbeesett vagy dühöngő posztokkal, amit elkeseredett állatmentő szervezetek, menhelyek vagy ideiglenes befogadók írtak, mikor már a többedik k*tyát kapják vissza, többek között azért mert nem működik a gyerekkel.
Ilyenkor aztán jön a másik oldal felhördülése, hogy hát MI MÁST lehetne csinálni, hiszen tudjuk, hogy a gyerMek az első!? Na oké, de tévedés ne essék, sehol nem kényszerből lett k*tyás az adott család, hanem néhány hónappal, héttel, nappal (!), órával (!!!!!) korábban saját akaratukból vitték haza a k*tyát boldogan, és elméletileg örökbe… Most tekintsünk el megint csak attól a kétségbeejtő gondolattól, hogy milyen gyereknevelési skilljei lehetnek annak, aki órák/napok alatt felad egy megoldandó és az esetek túlnyomó többségében megoldható problémát, inkább nézzük, milyen szempontokat gondolhatott volna végig. Ha ez a cikk már csak egy k*tyát/családot/menhelyet megment a rossz döntés következményeitől, nem írtam hiába.
TE (a felnőtt) akarsz e k*tyát legalább valamennyire?
Igen: (ez a válasz azt jelenti, hogy tisztában vagy vele, hogy a k*tya a te gondod lesz. A gyerekek 90 százalékának a k*tya max 1-30 napig érdekes igazán, utána a feladatok nagy része a tied. Az anyagi része mindig a tiéd (ha a gyerek a zsebpénzét ajánlja fel, azt is te adod, csak szólok) A felelősség mindig a tiéd: ha a k*tya kárt okoz, vagy baja esik, nem mondhatod hogy a gyereké, nem a gyerek dolga lesz a negyedmilliós állatorvosi számlát kifizetni, vagy betonalappal ellátott kerítést építeni.
Nem: akkor ez nem fog működni. Feszültség, veszekedés lesz, és a végén a k*tya szívja meg. Mindig. Úgyhogy akkor inkább ne. A gyerek haragudni fog igen, de majd felnő, megérti, és majd akkor lesz k*tyája és/vagy kikezeli a terapeutája.
Mekkora a legkisebb gyerek?
0-12 hónapos: van elég dolgod, ráérsz még az új k*tyával.
1-2 éves: nem áll még annyira stabil lábakon, a k*tya fel fogja lökni/arcon fogja nyalni/ki fogja venni a kezéből a kaját, legalább egyszer. (Jó esetben kétszer: először, és utoljára.) Elviselhető ez a gondolat? Ha nem, akkor nem kell k*tya nektek. Ha igen, akkor is lesz majd ezzel dolgod, a k*tyát nevelni kell, lesznek hibák, kisebb balesetek, koszos ruha, némi sírás. Ez elkerülhetetlen. A játék része.
2-6 éves: azt hinnéd könnyebb, de nem, mert itt már a gyereket is nevelni kell. Bármennyire szeretik ezt sugallni a (idióta) cuki videók, a k*tyának nem dolga mindent elviselni a gyerektől 24/7 ben, nem dolga mindent elviselni random szomszéd és vendég gyerekektől sem, csillámpóninak öltöztetve, lufik között a gyerekzsúron. Ezzel nem legalizálom a k*tyaharapást, távolról sem, de ha szülőként nem veszed a fáradságot, hogy megértsd mit mond a k*tya a gyerekednek, ne csodálkozz, ha egyszer csak úgy mondja, hogy már biztos mindenki értse. Ne hozd olyan helyzetbe a k*tyát, hogy ne legyen más választása, mint az agresszió. Ez a te felelősséged szintén, és ott kezdődik, hogy megfelelő k*tyát választasz, megfelelően szocializálod, neveled, és bizony neveled a gyerekedet is, hozol neki is szabályokat, igenis megtanítod őt tisztelni a k*tyát. Ebben az életkorban tehát két fronton harcolsz. Tudod ezt vállalni? Ha nem, nem kell k*tya, sajnálom.
6-12 éves: itt már nagyobb önállósága lehet a gyereknek, és komolyan is tud már foglalkozni a k*tyával de továbbra is igényli az aktív jelenlétedet, és segítségedet. Minden nap!
12+ : a tapasztalat azt mutatja, hogy (kivételek vannak, de) nagyon kevés gyerekre lehet még ilyen korában is teljesen k*tyát bízni (erősen k*tyafüggő is ld következő pont) illetve számolni kell azzal, hogy a k*tya simán megéri a gyerek kollégiumba/külföldre/saját lakásba költözését, és az ezzel járó új élethelyzetet. Tudod ezt vállalni? Ha a k*tyát te szeretnéd, akkor persze semmi gond, ha eddig jól nevelted, együttműködő és megértő lesz. (mármint a gyerek:DD)
Fél e a gyereked a k*tyáktól?
Ezt viszonylag egyszerű kipróbálni, nem is értem, hogy embereknek miért okoz ez meglepetést, mikor hazavisznek egy k*tyát? Nem lenne egyszerűbb kipróbálni valaki más k*tyájával? Biztos, hogy van olyan ismerősöd, akinek van k*tyája és a beleegyezésével le lehet ezt tesztelni. (Ha nincs, szólj, nagyon szívesen segítünk!) Ha a gyerek retteg, akkor eleinte rettegni fog attól a k*tyától is, akit hazaviszel, nem segít, hogy az már a “tiétek”. Sokkal korrektebb a gyerekeddel, és a hazaviendő k*tyával is, ha ezen legalább valamennyit dolgoztok előtte, vagy legalább rákészülsz a biztonságos szeparálásra és a fokozatos szoktatásra. Ez idő (nem órák, nem napok, nem hetek, hanem akár hónapok!) és energia. Ha ez nem megy, akkor nem kell k*tya.
Tudod e, milyen k*tyát viszel haza?
A kölyök k*tya rombol, rág, bepisil, bekakil, és egyéb aljasságokra is képes. Ez alap tartozék, nem fajtafüggő, és nem a menhely, vagy a tenyésztő hibája. Nevelés, szerencse és idő kérdése, mikor múlik el. Ha ezt nem tudod megoldani, kivárni, akkor nem kell k*tya.
A google egy pillanat alatt elmondja neked, hogy a k*tyáknak általában hullik a szőre (okozhat allergiát), vannak fogai (okozhat karcolásokat), és ragadozó állat (meg tud ölni kisebb/nagyobb állatokat), vannak hangszálai (ugat). Ezek a te k*tyádra is érvényesek lesznek.
Gyerekesként külön figyelmet igényel, hogy olyan fajtát / egyedet válassz, aki toleránsabb a gyerekekkel. Még ha jól neveltek is a porontyok, vannak k*tyák, akik az előéletük, alap természetük miatt kevésbé alkalmasak, esetleg kifejezetten veszélyesek gyerekes családnak. Ha úgy hirdetnek gazdikereső k*tyát, hogy gyerek mellé nem ajánlják, kérlek fogadd el, nem sértés, hanem mindkét fél érdekében hozott döntés ez, nem, nem lesz kivétel a te gyereked, és biztos fogsz majd hasonló k*tyát találni, aki megfelelő. Összességében érdemesebb ilyenkor ideiglenes befogadótól (ahol akár gyerek is van) vagy tenyésztőtől választani k*tyát, menhelyről, gyepiről gyerekre sose tesztelt felnőtt k*tyát hazavinni lutri. Ha a k*tya az ideiglenesnél tökéletesen működött gyerekkel, de nálad nem, akkor ezzel a szituációval neked van feladatod, mert nem valószínű, hogy a k*tya romlott el. Lehet szakértő segítséget kérni a neveléshez, nem lehetetlen megoldani, akarni kell.
A fajtaválasztás is kőkeményen ide tartozik. Ha az teljesen természetes, hogy a szülő eldönti otthon, hogy a 4 éves gyerek miben menjen óvodába, mert jobban tudja hogy januárban nem lesz jó a szandál és a rövidnaci, akkor érthetetlen számomra, hogy k*tyafajta kiválasztást hogy lehet kisgyerekre bízni. Nem hittem volna el én sem, ha nem magam tapasztalom: munkavonalas, rendőrk*tya felmenőkkel bíró németjuhász ideiglenesemre volt olyan jelentkező, aki a 6 éves gyereknek szánta volna. (külön tragikomikus, hogy ez akkor derült ki, mikor ráírtam, mert a megbeszélt személyes találkozóra nem jött el. Kiderült miért: a gyereknek mégsem kell, ha nem hozhatják haza azonnal… WTF??????)
Szóval: k*tyát te választasz, nem a gyerek. Hidd el, bármilyennek örülni fog úgyis, valahogy majd túléli, hogy nem PONTOSAN olyan, mint Scooby.
Tehát: képes vagy körültekintően, reálisan választani? Ha nem, nem kell k*tya.
Van időd?
Igazi közhely, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, de sajnos igaz. Ha akarsz k*tyát, akarnod kell rá időt is. Minden nap. A gyerek idejével ne számolj, ld első pont. Neked a saját idődből kell sétára, foglalkozásra, extra takarításra időt szánni, naponta. Néha egészen váratlanul. Semmi nem tud olyan jól keresztülhúzni egy jól induló november közepi szerdai iskolába készülést 2 gyerekkel, mint egy jól elhelyezett híg fos a perzsaszőnyegen 7:20 kor. Nekem elhiheted.
Próbáld ki, mától egy hónapig minden nap egy órát szánj olyasmire, amit eddig nem csináltál. Olvass, jógázz, aludj egy órával tovább, menj el edzeni, vagy csak bámulj a semmibe. Aztán képzeld el, hogy ehelyett fogsz majd k*tyát sétáltatni/fürdetni/szőnyeget porszívózni, k*tyával edzeni. Ha ez oké, akkor kell k*tya. Ha nem oké, mert nem tudnál ezekről lemondani, vagy eleve meg sem tudtad csinálni, akkor nem lesz elég időd. (kedvelt - de gyakran téves - gondolat, hogy majd a k*tyával ÉS a gyerekkel együtt fogsz foglalkozni, együtt jártok sétálni, k*tyasuliba. Ez lehet igaz, de korlátozottan. Kicsi gyerek mellett azért nehéz, mert sokkal kevésbé tudsz alapozni a gyerek együttműködésére, és természetes, hogy sokkal jobban kötve vagy az ő igényeihez, de közben a k*tyának is vannak, és ezt sokszor nehéz összehozni. (egyszerű példa: egy lakásk*tya napi háromszori séta igénnyel és két lázas taknyos nyűgös ovis, januárban) A nagyobb gyereknek meg egyre több program, feladat, 10 éves kor fölött konstans világfájdalom fordulhat elő, ami nem k*tyakompatibilis.
Tehát: van időd? Ha nincs, akkor….
Van helyed?
Ha az egész kertből csak egy 2X2 méteres kennel jut a k*tyának forever, mert a többi helyen medence, homokozó, csúszdapark, angolkert és golfpálya van, akkor nem kell k*tya. Nem kell mindenhova odaengedni (a medence pl még veszélyes is lehet, oda nem is ajánlott felügyelet nélkül - pont ahogy a gyerekeket sem), de kell legyen élhető helye, és ennek a család közelében kell lenni.
Elég nagy a lakás, hogy elférjen egy k*tya? Ha nem, nem kell, ilyen egyszerű.
Autóba befér? Akkor is ha mind együtt utaztok? Buszra fel fogtok tudni szállni, lesz elég kezed? Vagy lesz lehetőséged külön csak a k*tyát elvinni ha szükséges?
Van pénzed?
Tudom, kellemetlen, már már bunkó kérdés. De sajnos fontos. Azt mondják, egy gyerek felnevelése 25 M forint (és ez még csak a pia :DDDD). Egy gyerekes családban bármikor lehetnek meglepetésszerű extra költségek, akkor is ha alapvetően rendben mennek a dolgok. Ez a k*tyázásra ugyanúgy igaz, a kettő pedig kíméletlenül összeadódik, színtiszta matek. Úgyhogy kérlek számolj! Etetés, oltás, felszerelés, egészségügyi ellátás, kármentesítés… Nem leszek közkedvelt, de: épp elég baj, hogy a gyerekvállaláskor nem mérik fel az emberek az anyagi lehetőségeiket, legalább k*tyával ne tetézzük már könyörgöm… És ez nem azt jelenti, hogy csak annak lehet k*tyája, aki gazdag. Az én k*tyáim sem a legdrágább kaját eszik (mi sem steaken és szuperfoodon élünk) nem a legdrágább felszerelésük van (én se talpig Gucciban járok), de alapvető dolgokat tudnom kell biztosítani a gyerekeknek és a k*tyáknak is. Enélkül egyszerűen felelőtlenség. És most nem arról beszélek, aki nehéz helyzetbe kerül, bárkivel megeshet, és ember állat egyaránt megérdemli a segítséget ilyen helyzetben. Csak sokkal hatékonyabban lehetne segíteni rajtuk, ha nem menne el a pénz és energia azokra akik csak úgy belevágtak, aztán majd lesz valami….
A teszt kiértékelése rendkívül egyszerű: ha bármelyik kérdésre nem a válasz, akkor NEM a válasz. Sok bajtól kímélsz meg mindenkit.
Ha átmentél a teszten, és szeretnél k*tyát, bátran keress minket tanácsért, vagy akár k*tyáért is. Mindannyiunkkal él gazdikereső k*tya is, hátha pont őt keresitek :)
