07/06/2026
Ahogy közeledik a 18. születésnapja, Füge egyre békésebben viseli a kicsit (Szikrát). Már nem zavarja annyira, ha a közelében van, és sokkal nyugodtabban megvannak egymás mellett.
Pedig az elmúlt években voltak időszakok, amikor ennél jóval nagyobb távolságot tartott volna.
A vestibuláris szindróma előtt ugyan még sokat játszottak együtt, utána viszont Fügének már sok lett Szikra lendülete, és jobban igényelte a saját terét is.
Régebben Füge fekhelye is szent és sérthetetlen terület volt. Szikrát nem is engedtük a közelébe, mert ezt soha nem szerette.
De ma már az egész nappali egy nagy kutyaágy, így lehetetlen is megkülönböztetni, hogy melyik fekhely kié. 😄
Persze azért Szikrának most sem rossz az élete.
Füge már nem mindig eszik szépen, sok falat landol a földön, Szikra legnagyobb örömére. Ő ilyenkor türelmesen várja a lepattanókat és takarít. 😄
Azt is pontosan tudja, hogy Füge tálja tabu. Legalábbis elméletben. Ha nem figyelünk eléggé, akkor odasettenkedik a tálhoz és belemajszol. 😇
De nem csak az ételnél figyel Fügére.
Fügének egyre többször van szüksége arra, hogy mellé üljünk vagy lefeküdjünk egy kicsit megnyugtatni, és ezt Szikra valahogy mindig megérzi. Ahogy leülök Füge mellé, pár pillanattal később már érkezik is a másik oldalamra.
Együtt aludni még mindig nem alszanak. Szikra tiszteletben tartja Füge határait, bár néha az az érzésem, hogy legszívesebben mindig odakucorodna mellé.
