Sphynx Cica

A szfinx avagy kanadai szőrtelen macska a házimacska egyik ritka fajtája, amely természetes mutáció révén csak egy nagyon vékony, pehelyszerű szőrtakaróval rendelkezik. A szfinxek társaikhoz és gazdáikhoz egyaránt nagyon ragaszkodnak, éberek, játékosak, néha tolakodók, de ugyanakkor meglehetősen intelligensek is. A szfinx testalkata robusztus (hajlamos az elhízásra), feje ék alakú, füle nagy, baju

sza nagyon rövid és merev, de hiányozhat is. A fajtaleírás szerint a farok végén és a füleken megengedett a vastagabb szőrzet. Színezetét főként a bőre pigmentációja adja, lehet egyszínű, de tartalmazhat bármilyen mintázatot is. A szfinx macskákat általában lakásban tartják, a szabadba csak felügyelettel engedik ki őket, mivel a hideg és a hosszan tartó erős napsugárzás egyaránt megárthat nekik, kíváncsi természetük miatt pedig könnyen bajba kerülhetnek. EREDETE
Már az ókor óta léteznek szőrtelen macskákról szóló beszámolók. A szőrtelen macskák létéről tanúskodó első fényképes bizonyíték 1902-ből, Mexikóból került elő. Természetes körülmények között nagyjából 15 évenként születik egy-egy szőrtelen példány. A fajta kitenyésztése 1966-ban kezdődött meg Kanadában.[1] 1971 táján azonban meddőségi probléma jelentkezett az addigra már hivatalosan is elfogadott új fajtánál, amelyet 1980 tájára sikerült kiküszöbölni, miután 1975-ben egy minnesotai farmról, majd 1978-ban a kanadai Torontoból újabb szőrtelen példányok kerültek elő. (Az amerikai egyedeket Dermisnek és Epidermisnek, a kanadaiakat pedig Bambinak, Punkie-nak és Palomanak hívták.) Az Oroszországból származó doni szfinx szőrzethiányát egy másik, dominánsan öröklődő gén okozza. Létezik emellett egy peterbald nevű orosz fajta is, melyet a génállomány javítására a keleti rövid szőrű fajtával kereszteztek. A Cornish Rex ugyanazzal a génnel rendelkezik, melynek egyik allélje a szfinx szőrtelenségét okozza, bundája mégis dupla rétegű.