07/09/2024
Rengeteg minden dolog történt Velünk az utóbbi 1évben, majd igyekszem pótolni a fotókat egyszer....
DE most egy sokkal fontosabb bejegyzés miatt szükséges írnom....és ami újabb történeteket és bejegyzéseket fog magával hozni.
OSZKÁR uszkárkánktól el kellett búcsúznunk 09.02án reggel.......
Visszanézve a rengeteg fotót 1évvel ezelőtt még "csak" kezdett megvakulni és csodaszép volt....
Aztán szép lassan elvesztette a hallását, majd a végére a járás képességét.....
Az elmúlt 1,5hónapban rohamosan leromlott az állapota, de erről majd egyszer külön mesélek,hogy egy ennyire idős kutyi,aki hasonló bajokkal küzd milyen kezelést, odafigyelést és támogatást igényel, hogy teljes legyen a komfortérzete...
Inkább mesélek arról a 6csodálatos évről,amit együtt töltöttünk Vele.
Ideiglenesen érkezett hozzánk,hogy egy kicsit összeszedjük, megtanítsuk sétálni, igazi teljes értékű kutyusként élni.......aztán teltek múltak a hetek és olyan gyorsan belopta magát a szívünkbe, hogy bár kerestünk neki gazdit az elején, végül 1hónap alatt már biztosak voltunk abba,hogy Mi fogadjuk örökbe Oszit.
Anyumékhoz került Oszika felesége Fánika, még mondta is az örökbeadó szervezet,
hogy ez nagyon jó,mert ragaszkodnak egymáshoz....így tudnak majd rendszeresen találkozni.
Ez olyannyira így lett,hogy érkezésük után 1hónappal anyumék nyaralni mentek és Mi vittük haza Fánit, Oszika farokcsóválva sikítva örült Fánika érkezésének és szinte jelezte,hogy képzeld itt lakom Én... és gyere körbevezetlek szaladjunk....és ketten körbeszaladtak a kertünkben.....ha nem látom, nem hiszem el,hogy ilyen létezik.....
Hihetetlenül cukik voltak együtt és kommunikálgattak....
A másik nagy párosunk Oszika és Zselka volt.
Még 2hónapot élt Zselka,amikor Oszi érkezett és hihetetlenül szerették egymást.
Oszi mindig Zselkával aludt egészen addig, amíg 2nap alatt Zselka váratlanul elment....azt a 2napot Oszi végig mellette töltötte, ráfeküdt hozzábújt, szinte segítette a szeretetével, Oszi tudta,hogy Zselka megy,Mi még nem.
Oszika mivel nem volt szociális az elején, nem tudott sétázni és túl sokat aludt, már-már apátiában (úgy éreztük Őt lelkileg jobban megviselték a korábbi megpróbaltatásaik,mint Fánikát).......de szóval mindezek miatt 1,5 éven keresztül én bizony minden nap becipeltem a kozmiba,hogy szokja, hogy lássam, hogy töltődjön, hogy vigyázzak Rá....
Lettek kutyaszerelmei, udvarolt uszkár lányoknak.
Azok a gazdijaim tudják,akiknek a lánykutyijainak csapta a szelet, de persze semmi komoly, ivartalanított kutyiként ez annyiban merült ki,hogy becsalogatta a kozmiban lévő ágyacskájába őket és rájuk feküdt😊 vagy melléjük☺️
(És persze van 2hölgy, akinek pedig Oszi lett a "Szerelme"....a hölgyek magukra ismernek majd😉)
Segített feldolgozni nekünk Zselé halálát, hihetetlen sok szeretet áradt belőle......és Mi viszonoztuk felé ezt a szeretetet.
Bátran ki merem jelenteni,hogy kiszedtük abból a letargiából,ahogy érkezett hozzánk, kezeltük a szembetegségét, az autoimmun bőrbetegségét, a lelki dolgait....szóval összeraktuk Oszit:
Kopaszon, sebekkel tarkítva és lefogyva érkezett és gyönyörű lett, csodaszép szőrrel, nyitott tekintettel...
Még vittük Őket 3asba is sétálni, nem nagy túrákra,hogy ne legyen megterhelő Oszinak, amikor meg Zselka elment, akkor Oszival és Zafírkával mentünk már mindenhova kirándulni.
Elvittük Oszit Sopronba is magunkkal nyaralni.....
( Zafírkát sajnos nem tudjuk,mert szétkapja a szobát és 1percen belül bárhol az asztalon táncolna miután lezabálta az asztalon lévő összes kaját😄)
Oszi volt a modelltársam Sopronban, mert Viktor már akkor kezdett fotózni tanulni, és a kozmi oldalra készítettünk új fotókat....
Imádtam kozmetikázni, a vendégkutyáimmal együttvéve is Ő volt a leggyorsabban száradó kutyim....tündérien viselkedett olyan kb 1évvel ezelőttig....akkor már nagyon kijöttek az öregkori "nehezen tűröm a kozmetikát" dolgok....de majd egyszer erről is ìrok bővebben.
Rengeteg helyre mentünk Oszival+Zafírral.
Hollókő, Pilis, arborétumok, helyi szőlősbe, közelünkbe kirándulni, Fóti-Somlyó nemzeti park
Vik 40.születésnapján velünk volt az étterembe, annyira szép és csinos volt,hogy az étterem tulajdonosa aki odajött hozzánk, megkérdezte,hogy kiállítási kutyus e Oszika,mert annyira szép.....én meg csak mosolyogtam,hogy hát nem kiállítási, sőt Ő egy mentett kutyi...Büszkék voltunk Rá is meg magunkra is Vikkel......jó érzés volt ezt a dícséretet kapni.
A Covid alatt mi ugyanúgy rengeteget meneteltünk a kutyikkal, de itthon volt mindkettő Vikkel és nagyon megszerették ezt a felállást, hogy papigazdi vigyáz rájuk napközben, én meg délután/este jövök haza.
Oszika a beépített órájának köszönhetően Vik elmesélései és fotói szerint délután 4-5körül kivonult a kertbe télen/nyáron és leült a kiskapuval szemben a lépcső tetejére és ott állt amíg Vik nem jött értem.
Várt engem haza❤️
Rengetegszer volt úgy,hogy elmentünk kertészetbe, Obiba, ide-oda és Oszit beraktuk a kis szatyrába és jött velünk.
Emlékszem 2018ba amikor érkezett, pont egy bankos ügyintézést kellett csinálnunk és bent hagytuk a kocsiba, a biztonsági őr jött oda hozzánk az ügyintézés kellős közepén,hogy nagyon sír a kutyus(ivartalanítás miatt egy kis bugyiba volt) és a bankos mondta hogy jajj hát hozzuk be....
Jött velem patikába, postára, bankba, nagyjából mindenhova, csak kajás-boltba nem lehetett vinnem.
Még ereje teljében volt, amikor Pillus érkezett hozzánk.
Az uszkárok (ahogy a kerryk is) rettentően okosak és felismerik egymást.....
Amikor a kis baba-rácson keresztül megmutattuk az új jövevényt Oszinak és Zafírnak, mindketten csóváltak, de amikor Oszkár végre meglátta Zafír mögül, hogy minek is örülnek annyira, szabályosan sikítozott, és ugrált örömében....(ahogy akkoriban ha nagyon éhes volt a vacsorának is így ugrabugrált)
Innentről 3an bandáztak....
Imádtuk a 3Pöcsikét együtt💕
Valahogy így lettünk teljesek, nem tudom megmagyarázni és nem is akarom.....így volt jó.....közben mindig szóba hoztuk Zselkát, szóval a kis felhőjén továbbra is ott volt velünk Zselka is.....
Sokat kirándultunk 3kutyival, jártunk ki a gödöllői arborétumba, tényleg imádtuk ezt az időszakot.
Nyaralni úgy mentünk, hogy Oszika anyósomnál, Zafír mindig anyuméknál volt felvigyázáson, szóval a nagymamajelöltek is foglalkoztatva voltak....
Pillus meg utazott és utazik velünk mindenhova....
És ez így is lesz mindig.....
(.bár tervben van,hogy Zafírt is egyszer magunkkal visszük....még 2év és "lassul annyit",hogy talán az asztalon táncolást már megússzuk és akkor jöhet🫠)
2022 májusban, amikor vettük a lakáskánkat Tatabányán, akkor vittük Oszit és Pillust is magunkkal az interjúztatásra....
Elhúzódott az interjú, meg sokáig pakolásztunk még utána és kb este 11kor esett le hogy nem vacsoráztunk és Ők sem.
Vik már aludt....Én meg kiosztottam a 2kis tányérkába a kajcsikat és Ők csendben elkezdtek enni......csak a kis csámcsogást lehetett hallani😄
2023ban még jött velünk sétákra, de már csak a környéken és amit vettem 5m-es babapórázt Pillusnak,hogy nehogy elvesszen, azt végül Oszi kapta meg.
Magamhoz kötöttem és menetelt,de így nem veszítettük el egymást.
Meg mindig nálam volt a szatyorkája vagy a hátizsákja, és ha azt láttam,hogy Oszi már fárad, akkor Ő bizony a táskába fejezte be a kirándulást.
Aztán szép csendben úgy 1évvel ezelőtt elindult egy lassú leépülése Oszinak, nem látott, majd nem hallott, egyre kevesebbet mozgott, majd bepisizett....akkor beiktattuk a földre letehető pelust, pár hónap után, amikor már nem találta meg, pont Zakopáneban voltunk és a szállásadónak volt egy nagy goldija....bepelenkázva (keresztbe a hasán...csak a fütyit eltakarva)
Kérdeztük tőle, hogy ez hogy meg miért....és mondta hogy nagyon öreg, már nem tudja tartani, stb éjszakára így pihen bent a házban.
Ötletet kaptunk és mi is elkezdtük ezt.
Így azokon a napokon,amikor Viknek irodai napja volt, már pelusban volt Oszi és remekül bevált....
Az elmúlt télen Ő már ki sem ment a házból, bent volt, kis pulcsikába aludt egész nap, és helyváltoztatva a 4 különböző helyen lévő ágyacskájukból eldöntötte épp hol van kedve aluszkálni.
Tavasztól kiraktuk "szellőztetni"
De azon kívül,hogy néha egy bokor alá szorulva kellett kimenekíteni, általában kint is aluszikált.....
Nem részletezem most, de a lényeg ,hogy 1,5hónapja még egy "lábra állítót" kértünk a dokinéniktől....3napig jobb volt tőle, aztán megint nem.
Ha nem fogtuk, már menni sem tudott, elkezdtem kézzel etetni, mert már egyedül az sem ment.
Aztán a dokinénink azt mondta egy pénteken, hogy hétvégén gondoljuk át, de döntenünk kell és max 1hetünk van, ne várjuk meg beláthatatlan/vagy inkább most számomra leírhatatlan következményei lesznek ennek az állapotnak.....
Döntöttünk.
Az elmúlt 2hetet végigbőgtük, Vik azt mondta, nem gondolta volna,hogy Zselka után még fog valaha ennyit -ha nem többet - sírni.....
Vígasztalhatatlanok voltunk, hogy el kell engednünk és meg kellett hoznunk ezt a döntést.....
Elvittük még egy utolsó közös fotózásra Őt a szalmabálákhoz, és minden este már kint aludtunk vele a kanapén,hogy segítsük és vele legyünk....
Mivel mi itthon eltemettük, ki kellett talalni azt is, hogy fog pihenni, mikor a felhőjére költözik.
Volt több hely, de végül Viknek jött az a csodálatos ötlete,hogy legyen inkább Zselka mellett.
Szerették egymást, mindig összebújva aludtak, hát szinte magától értetődő,hogy akkor egymás mellé kerüljenek.
Szóltunk Zselkának,hogy Oszi érkezik, várja Őt szeretettel és Vigyázzanak egymásra nagyon!
Bujcsikázzanak együtt innentről kezdve és Mi pedig nagyon szeretjük Őket és nagyon Gondolunk Rájuk mindig!
Azt is megbeszéltük, hogyha egyszer a belső szobánkból igazi babaszoba lesz, akkor az egyik falon Én fogok festeni hegyeket, napocskát, mindenféle cukiságot-sünit-békát-madárkákat-pillangókat
és lesznek ott festve felhők is.....olyan mosolygósak....és lesz 2felhő, amin ott ül/ fekszik Zselé és a másikon Oszkár és lesik,figyelik, óvon vigyázzák a tekintetükkel az alattuk alvó babánkat....
Így lesz❤️
