15/05/2025
Mai olvasnivaló 😊
Természetesen továbbra sem kötelező velem egyetérteni, mert erősen szubjektív sorok következnek.
Na szóval kapaszkodj: NEM az a baj, ha a gyerekednek hívod vagy nézed a kutyádat.
Amúgy még én is a lányaimként hivatkozok a sajátjaimra. Nem ez a baj.
Az, hogy kvázi gyerek szeperkörben vannak a családotokban: Az sem baj.
A probléma még csak nem is abból fakad, ha “túlzottan szereted” őket.
Én is rajongok a sajátjaimért. Ez a legkisebb baj.
Inkább AZ A BAJ:
1. Ha nem vagy tisztában a valódi szükségleteikkel és működésükkel.
2. Ha saját érzéseidet priorizálod ahelyett, ami a kötelességed és ami az ő érdekük.
3. Ha túl sokat akarsz, amiért nem dolgoztál vagy dolgoztatok meg.
4. Vagy ha pont ellenkezőleg, lófaszt nem vársz el a kutyától, de legalábbis nem eleget, és minden alól felmented magatokat, végtelen kifogásokkal és mindenki más hibáztatásával.
Szóval NEM AZ A BAJ, ha a gyerekedként kezeled a kutyát, FELTÉVE, hogy például a gyerekedtől is elvárnád, hogy viselkedjen társaságban, és ezért TÖREKEDNÉL is rá aktívan, hogy ezt megtanítsd neki.
NEM IS AZ A BAJ, ha szerinted a gyereked, FELTÉVE, hogy a gyerekedet is elküldöd mondjuk aludni este ahelyett, hogy gép előtt ülne hajnalig. Mert tudod hogy pihennie kell és nem vesz meg kilóra a hisztijével.
NEM AZ A BAJ, ha “anya” vagy “apa” szerepben gondolod magad a kutyádnak, mert az én kutyás valóságérzékelésem is ehhez hasonlít leginkább.
Egy szülőnek viszont okosabbnak kell lennie a gyerekeinél (legalábbis egy bizonyos korig biztosan, de kutyák esetében élethosszan!). Ez azt is jelenti, hogy folyamatosan döntéseket kell hoznod helyettük, ÉRTÜK.
Akkor is ha ezzel történetesen nem értenek egyet, vagy kapaszkodj: nem lehet “jutalmazni”, csak egyszerűen elvárni, együttélési alapként normalizálni.
Nem hiszem, hogy az átlagtól kirívóan eltérő neveltetésben részesültem volna, de én például egyszer sem kaptam csokit azért mert nem rohantam át az úttesten, vagy nem vertem össze az osztálytársaimait vagy akár mert időben elmentem lefeküdni. Ezek abszolút alap elvárások voltak. Cserébe erősen motiválva voltam például tanulni, jól teljesíteni az iskolában, vagy akár sportot, hobbit találni magamnak.
Mert ezek teljesen különböző dolgok: Volt amit megmutattak, elmondtak és elvártak tőlem és voltak dolgok, amikre pedig ösztönözve voltam. Ami közös ezekben, hogy mindkét halmaz elsősorban a saját érdekeimet hivatott szolgálni.
Mert ezt teszi egy szülő, és valami ilyesmit próbálok én is a saját kutyás viszonylatomban alkalmazni. Szerintem ez egyáltalán nem is baj.
Sokkal inkább AZ A BAJ:
Ha hagyod a kutyádat folyamatosan hülyeségeket csinálni.
Ha nem tudsz neki neki nemet mondani, nem tudsz vagy akarsz következményeket rakni amikor kell.
Ha nem tudod, vagy komformizmusból, lustaságból nem akarod tanítani és megmutatni neki, hogy mit vársz el tőle.
Ha a saját érzéseid fontosabbak, mint a kutya jóléte. Ha hagyod hogy manipuláljon, miközben ezzel neki ártasz.
Ha mindezek miatt, semmilyen valós autoritással nem rendelkezel felette.
Nem, nem vagytok egyenrangú partnerek, TE FELELSZ ÉRTE.
Ezt vagy megértitek mindketten, vagy ha nem, akkor AZ VISZONT BAJ.
Mert akkor most még, akármennyire fáj, de nagyjából alkalmatlan vagy a “szülőjének” lenni, vagy akárminek, aminek hívod magad.
Persze AZ SEM BAJ, ha nem így gondolod. Azért remélem, hogy nem vágsz pofát azokra a szülökre sem, akiknek a gyerekük nyugodtan, következméynek nélkül terrorizálhatnak, csúfolhatnak vagy bánthatnak másokat. Vagy akik pusztán kiszolgálják mindig az éppen aktuális hisztit, csak nemet ne kelljen nekik mondani. Ilyenkor felmerül azért benned, hogy vajon milyen ember lesz ebből a gyerekből? Vagy ez sem baj?
Szóval szerintem AZ A LEGKISEBB BAJ, hogy szereted, véded és ellátod, pont mint egy szülő, mert ez szerintem is a legnormálisabb dolog a világon.
Ami hiányzik inkább, az a másik oldala az éremnek: a szabályok, a határok, az elvárások, a következmények és a józan ész.
Mert ez a 2 oldal nem kizárják, hanem kiegészítik egymást, és ha megvan mindkettő, akkor általában kevesebb is lesz hirtelen a baj.
Hívd nyugodtan a babádnak, én is ezt teszem. Nem az a baj.
Szeresd feltétel nélkül, azt is nyugodtan lehet, az sosem baj.
Valakinek a gondját viselni viszont nem csak ennyiből áll.
Ahhoz hogy valakiért felelős tudjál lenni és hogy valakire büszke is lehess… Na azért már többet kell tenned.
Azért, hogy NE LEGYEN BAJ.
