30/12/2020
Az én döntésem volt.
Tudtam, hogy mit vállalok.
15-20 év. Senki nem kényszerített, senki sem tartott pisztolyt a fejemhez. Én akartam Őt!
Tudtam, valahogy kötve leszek. Nincs kötetlen bulizás, nincs hosszabb nyaralás, ha nem tudom magammal vinni, mert haza kell menni hozzá. Foglalkoznom kell vele, meg kell etetnem. Vállaltam azt, hogy amíg velem van, mindent megadok neki, gondoskodom róla és ha beteg, orvoshoz viszem.
Vállaltam azt, hogy szűkebb lesz a pénztárcám, macskaszőrös lesz minden ruhám, tönkremennek dolgaim. Tudtam, hogy szétkapar majd néhány bútort, amíg kicsi, talán bepisil, bekakil, néha szőrt hány, takarítanom kell utána folyamatosan. De én akartam.
Nem mondom, hogy mindig könnyű, hogy nincs pillanat, amikor melegebb éghajlatra kívánom és kiabálok vele. Sokszor van ilyen is, és lesz is még.
De sosem tudok rá igazán haragudni. A tárgyak pótolhatóak, a szőnyeg kipucolható, a ruhám kimosható.
Nem pótolható viszont az a csillogó szempár, aki annyira örül nekem, amikor hazaérek, hogy majdnem keresztül esek rajta, úgy tekereg a lábaim között. Teljesen mindegy, hogy 5 percre vagy 5 órára mentem el. Nem pótolható az ő ragaszkodása és a feltétel nélküli szeretete sem. A pillanatok, amikor rossz kedvem van, de ő jön, és bújik, és dorombol, vagy az arcomba tolja a játékát.
Észre sem veszed, és az évek elrepülnek. Ősz lesz a pofija, lassul a mozgása, és a valaha csillogó szempárból eltűnik majd a fény. Már nem vágyik majd arra, hogy vég nélkül kergethesse a piros lézerpöttyöt. Inkább csak mellettem szeretne lenni és pihenni. Lehet egyre többet fogunk járni orvoshoz, újra takarítani fogom a "baleseteket", és rettegni fogok, hogy mikor megy el.
De vállaltam, mert én akartam! Akartam a kölyökkor, a fiatalkor, és az öregkor minden szépségével, boldog pillanatával, és a rosszabb napokon is minden nyűgével! Nincs olyan pillanat, amit megbántam volna!
Felelősséget vállaltam érte abban a pillanatban, ahogy magamhoz vettem, egészen addig a napig, amíg el kell engedjem Őt.😪😪😪😪
Az én cicám nem fog új gazdát keresni, nem fog menhelyre kerülni, nem fogok új helyre költözni, ha ő nem jöhet velem. Az az ember sem született még meg és nem is fog, aki miatt eldobnám. Ő az életem része, és az is marad!
Ezt vállaltam. Az első naptól az utolsóig! ❤ Ha egyetértesz másold ki a szöveget, tegyél be egy képet a cicádról/cicáidról és oszd meg! Minél több emberhez jut el, annál jobb!