27/06/2026
Biztosan észrevettétek, hogy az elmúlt bő egy hónapban nem kommunikáltunk. Ennek egyszerű oka van.
Nem hagyhattuk, hogy bármi elterelje a figyelmünket. Pozitív dolgokra volt szükségünk, ezért inkább az állatok környezetét újítottuk fel – szerény lehetőségekkel ugyan, de ebből merítünk erőt ahhoz, amibe belefogtunk.
Az elmúlt időszakban több száz oldalnyi pályázati dokumentumot, partnerlistát, szerződést, támogatási adatot, bírósági nyilvántartást, beszámolót, cégadatot és jogszabályt elemeztünk. A munka még messze nem ért véget.
Folyamatosan nyújtunk be közérdekű adatigényléseket, és kérünk adatokat minisztériumoktól, pályázatkezelő szervezetektől, hatóságoktól és más állami szervektől.
Hivatalos megkereséseket küldtünk többek között a Miniszterelnökségnek, az Agrárminisztériumnak, az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak, az Igazságügyi Minisztériumnak, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak, az Integritás Hatóságnak, a Közbeszerzési Hatóságnak és a Legfőbb Ügyészségnek.
Több, egymástól független, illetve egymással összefüggő ügyről van szó. A helyzet súlyossága miatt – bármennyire is szeretnénk – egyelőre nem tudunk részleteket megosztani. Nem szeretnénk találgatásokat, és nem szeretnénk tovább erősíteni azt a pletyka- és spekulációáradatot, amely az elmúlt időszakban elöntötte a szektort. Az igazság az, hogy jelenleg senki sem látja a teljes képet. Mi sem.
Tudjuk, hogy több állatvédő szervezet is dolgozik azon, hogy a szektor, a hatóságok és a támogatási rendszer működése átláthatóbb legyen. Ez nem egymás elleni harc. Ez a szféránk és az állatok érdeke.
Mindemellett vannak dolgok, amelyeknek ki kell derülniük. És ha az adatok, a dokumentumok és a bizonyítékok ezt indokolják, akkor a felelősöknek számolniuk kell a következményekkel.
Szalai Bálint, a Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesület vezetője a TASZ-szal kaput nyitott – mi pedig úgy döntöttünk, hogy belépünk rajta. Amit Bálint véghez vitt, az bátor és rendkívüli dolog. Rengeteg erőt adott nekünk.
Sokat mérlegeltünk.
Nem azt, hogy megszólaljunk-e. Hanem azt, hogy vállaljuk-e a nevünket akkor is, amikor kényes kérdéseket teszünk fel. Amikor közérdekű adatokat kérünk ki. Amikor olyan összefüggéseket tárunk fel, amelyek sokak számára kellemetlenek lehetnek. És azt is, hogy ha a rendelkezésünkre álló információk ezt indokolják, a saját nevünket vállalva forduljunk a hatóságokhoz.
Végül arra jutottunk, hogy egy állatvédő szervezetnek nemcsak az állatok mellett kell kiállnia, hanem az átláthatóság, a tisztesség és a közérdek mellett is. Ha ezért kényelmetlen kérdéseket kell feltennünk, vagy hivatalos eljárásokat kell kezdeményeznünk, akkor ezt vállaljuk.
Az elmúlt két év azonban nyomot hagyott rajtunk.
Sokan emlékeztek a március 15-ei poloskázós beszédre. Az azt követő hétfőn megjelent nálunk a hatósági állatorvos.
Több jel is arra mutatott, hogy minden lépésünket a lehető legnagyobb körültekintéssel kell megtennünk. Bármit tettünk, bármit mondtunk vagy leírtunk, számoltunk azzal, hogy annak következményei lehetnek – akkor is, ha egy jogállamban ez fel sem merülhetne. Pályázatokon nem kellett indulnunk, hiszen láttuk, hogy működik minden. Csak a túlélés volt nekünk.
Erről most is nehéz beszélni. Olyan, mintha újra kellene tanulnunk kimondani a dolgokat. Megszoktuk, hogy nem tehetjük meg. De eljött az idő, hogy ne a félelem, hanem a tények határozzák meg a munkánkat.
Mi azt szeretnénk, ha az állatvédelem megváltozna. Ha szakmai alapokon működne, egyenlő esélyekkel. Ha lennének valódi szakmai programok, fenntartható működés, etikus adománygyűjtés, és ha a visszaéléseknek nem lenne helye a szférában.
A célunk egyszerű: hogy tények alapján lehessen beszélni az állatvédelemről, a támogatásokról, a közpénzek felhasználásáról, a jogalkotásról, az edukációról és a fejlődésről.
Az állatvédelemnek azonos lehetőségekkel és azonos célokkal kell működnie – mert végső soron az állatokról kell szólnia, nem politikai vagy önös érdekekről.
