Dog Hájking

Útbaigazítási információk Weboldal A vállalkozás elérése

Dog Hájking Szereted a kutyádat? Szeretsz túrázni? Szereted a lélegzetelállító helyeket? Netán mindhárom? Ha igen, akkor ez a te helyed! A túrákat előre kell foglalózni.

A kutyás túraszervező oldalunk azért jött létre, hogy igazi élményeket szerezzetek a négylábú barátoddal. Mindezt biztonságban, túravezetővel, szállítással, kedvező áron. Csupán annyit kell tenned, hogy megírod melyik túrán vennél részt szívesen a [email protected] címre.

Az utazás:

Az utazás (maximum 8-9 fő) klímás kisbusszal történik. Az úton biztosítva van kényelmes és biztonságos kutyaszállító box. Az út során többször megállunk kiengedni a kedvenceket.

Felszerelés/ruházat:

A magashegyi környezetben elengedhetetlen a megfelelő öltözet kiválasztása!!! (az alábbi link jó segítség ebben: http://lhp.hu/cs_olvas.php?a=15575 ).

Árak:

Áraink mindig az adott utazás és túra hosszától függnek, valamint az adott ország valutájának árfolyamától és a résztvevők számától. Fontos tudnivalók:

- Minden gazdi kutyájának rendelkeznie kell egy éven belüli érvényes veszettség elleni oltással, oltási könyvvel és kisállat útlevéllel.

Eléggé elmaradtunk a szépséges drón felvételek publikálásával, de fogadjátok szeret***el a svájci túránk anyagát. Egy ki...
12/11/2026

Eléggé elmaradtunk a szépséges drón felvételek publikálásával, de fogadjátok szeret***el a svájci túránk anyagát. Egy kicsit mókás zenét vágtunk alá, de néhol egész elkapja az embert. Az anyag a 383. túránkon készült, ahol olyan szépségeket látogattunk svájci Alpokban, mint a:
-Matterhorn
-Aletsch-gleccser
-St. Niklaus
-Simplon-hágó
-Hörnli trail
és még rengeteg más látnivaló, amiről nem készült felvétel. :))

Fogadjátok szeret***el a svájci túránk anyagát. Egy kicsit mókás ze...

Engedjétek meg, hogy téli hangulatot varázsoljunk a telefonotok/számítógépetek képernyőjére Vrabély Máté Photography cso...
11/11/2026

Engedjétek meg, hogy téli hangulatot varázsoljunk a telefonotok/számítógépetek képernyőjére Vrabély Máté Photography csodás képeivel, mert bizony november első napján ebben a csodában volt részünk. Amikor írtam a tájékoztatót már lehetett látni, hogy a Hohe Veitsch csúcsán és a fennsíkon lehet majd hóban részünk, de a valóság még ennél is szebb képet mutatott. Általában a semmeringi alagút után már lehet sejteni mi vár ránk a környéken hó tekintetében, és bizony már ott is fehér volt minden... Kicsit aggódtam, hogy a parkolóig nehézkes lesz a feljutás, de szerencsére tették a dolgukat a téli gumikák, így már 1400 méteren hóban kezdhettük el a túrát. Az eredeti célt elég hamar elvet***em a biztonságunk és a teljesíthetőség miatt, mert bizony helyenként már egész mély hó volt, valamint az előrejelzéssel ellentétben havazott tovább és a szél is elég élénkké vált. A kutyák mancsára és szőrébe is folyamatosan belefagyott a friss hó. Szerencsére a Dog Hájking tarsolyában mindig van B terv és a korábbi évek során megismertünk a környéken egy nagyon szuper kis hüttét, amit ugyan még sosem találtunk nyitva, de a becsületkasszás hűtőszekrényük mély nyomott hagyott bennem, mivel a készletük felér egy kisebb ABC raktárával. Így a cél már megvolt és már csak egy izgalmas kis körtúrát kellett tervezni, hogy azért fáradjanak el a gazdik és az ebzetek is. Aki ismer tudja, hogy nekem a minden a havas hegyek látványa és a szűz hóban való csatangolás, így engem is nem kicsit töltött ez az instant téli kaland. A túrázókon is ezt láttam, hogy nem bánják a téli körülményeket, nem beszélve a kutyikról... Reméljük a többi egynapos túránkon is hasonló köntösben hódíthatjuk meg a kitűzött célokat! Képek:

A nagyobb kalandunk után nem is vártunk sokat, mert jött egy kisebb túra, de annál nemesebb céllal. Ugyanis immáron 3. a...
06/11/2026

A nagyobb kalandunk után nem is vártunk sokat, mert jött egy kisebb túra, de annál nemesebb céllal. Ugyanis immáron 3. alkalommal gyűjtöttünk az Összefogás A Szánhúzókért Alapítványnak és egyben sétáltattuk a mindig tébolyult tekint***el és csupa szívvel rendelkező huskykat. A résztvevőknek hála összesen 95.000 Ft gyűlt össze a mentett kutyák részére, valamint kaptak tápokat és jutifalikat is. Idén csak 3 hölgyeményt tudtunk vinni sétálni, de látszólag mindhárman nagyon élvezték. Amennyiben esetleg úgy érzed unalmas életed van, amellett, hogy jössz velünk túrázni, esetleg be is fogadhatsz egy ilyen 4 lábú boldogság hormont! Amennyiben így döntenél, bátran látogasd meg az alapítvány oldalát! A túrát direkt lazára terveztük, így bárki jöhetett és jó volt látni a sok új arcot, a meglévő régi ismerősök mellett. Az időjárás is igen kedvező volt és még a nap is kisütött picit. Tavasszal megint lesz ilyen jellegű túránk, de akkor az Ebreménynek gyűjtünk. Köszönjük még egyszer minden résztvevőnek, adományozónak, sétáltatónak! Képek:

Zsani 2. lett Robbanó Cicákban!!! Nos... várnom kellett picit míg ezt a beszámolót megírtam, mert eléggé nagy kalandon v...
02/11/2026

Zsani 2. lett Robbanó Cicákban!!! Nos... várnom kellett picit míg ezt a beszámolót megírtam, mert eléggé nagy kalandon vettünk részt október 17 és 25 között és minden szempontból nehéz volt feldolgozni a sok történést.Az egész még tavasszal indult, amikor kitaláltam, hogy a 10. szülinapunk alkalmából tervezek egy igazán elborult túrát, aminek a végső célja a Nordkapp lesz Norvégiában. Természetesen a hírünkhöz híven nem a parkolóval és látogató központtal ellátott Északi-fok érdekelt minket, hanem a csak gyalogos túrával elérhető tényleges Északi-fok a Knivskjelodden. Gondoltam ez nagyon szép ajándék lesz a kétszámjegyűvé cseperedő csoda vállalkozás számára. A sok km már ekkor aggasztott, de messziről mindig sokkal bátrabb az ember. Aztán közeledett az október és gyűltek erre az őrületre jelentkező nem százas jelentkezők is. Természetesen eme véleményem a kezdetektől fogva nem rejt***em véka alá, mert normális "kényelmes" ember nem jelentkezik ilyen kalandra... Végül 8 főből és 5 kutyából összeállt a nagy csapat, így elindultunk az első napi 1300 km-es etapra, amivel Litvánia közepéig jutottunk fel. Eleinte bérelni akartam buszt, de végül a saját mellett döntöttem, mert gondoltam megérdemli ezt az utolsó nagyobb utazást. Amit lehetett és kellett azt cseréltem rajta az út előtt, de ennek ellenére már első napon jelentkezett egy részecskeszűrő hibajelzés, amit egy ilyen út első napján nem akar látni az ember. Aggódalmam megosztottam a szerelőmmel és egyben a túrázókkal is és végül Rita (a busz) sikeresen regenerált, így eltűnt a hibajelzés. Első este még tettünk egy laza sétát a szállás mellett, majd nyugovóra tértünk a hangulatos kis faházban. Sajnos a másik házban éppen komoly litván buli volt és bizony eldurrant pár tüzijáték, aminek mi és a kutyák sem nagyon örültek. :(( Másnapra aktiváltam a B.G.H.C.-t (Burzsoá Gourmet Hiking Club), így a reggelt egy hangulatos kis kávézóban kezdtük Panevezys városában, hogy elviselhetőbb legyen a sok utazás. Emellett még hír volt, hogy sokunk telefonja riasztott, mert elszabadult egy drón a környéken és idővel le is zuhant (ukrán drón volt, amit az oroszok zavartak össze). Átszeltük Lettországot és már ekkor kiszúrták a túrázók, hogy milyen szép a Rigai-öböl, de sajnos idő szűkében voltunk, így haladtunk tovább Észtország felé. Végül sötétedés előtt érkeztünk meg az általunk már három évvel ezelőtt felfedezett, hangulatos Põhja-Kõrvemaa természetvédelmi területre. Itt tartottunk egy rövidebb túrát, aminek a nagy részét pallókon tettünk meg a tőzegláp tetején. Itt sem nagyon volt érdemes elkóricálni, mert a katonák gyakorlatoztak nem olyan messze és sok volt a lezárt terület. Végül egy kilátótorony lett a fordulási pontunk, ahonnan nagyon szépen lehetett látni a nap utolsó lemenő sugarait. A buszhoz érve már sötét volt, így mentünk is a következő szállásunkra, ami szerencsére nem volt messze. Alapvetően figyeltem, hogy mindegyik szállásunk hangulatos legyen, de ennél a háznál már előre mondtam a túrázóknak, hogy puritánabbak lesznek a körülmények, habár a szállásadó végig extrán kedves volt levélben. Végül ez a puritán szállás árasztotta az egyik legerősebb hangulatot és hihetetlen szép helyen volt. Hatalmas kert, kövér macska a közös nappaliban, óriási kályhák a szobákban, közös jól felszerelt konyha... Végül kiderült, hogy a háznak több, mint 100 éves múltja van és már akkor fogadóként működött. A másnap reggelt egy átmozgató túrával kezdtük az úttesten, amin 30 percenként haladt el gépjármű és végül innen értük el a hangulatos kis erdőt, ahonnan el lehetett érni a Finn-öbölre néző partszakaszt. Itt is megnéztünk egy tornyot, majd visszatértünk az őszi színekben pompázó észt úton a buszhoz, mert el kellett érni a Tallinból induló kompot. A hajót gond nélkül elértük és még az ellenőrzésen is hamarabb túljutottunk, mert Zsani kutyái le akarták rágni a kíváncsi rendőr arcát, így nem tartott igényt a további vizsgálatokra. Délután érkeztünk meg Helsinkibe, ahol a csoport elindult az általuk kívánatosnak vélt látnivalók felé. Én eközben találtam helyet a busznak, majd utánuk eredtem. Nem volt olyan sok időnk a városban, de igyekeztük kimaxolni a látványosságokat, így a csoport két részre oszlott és mi megnéztük a székesegyházat és az egyik katedrálist. Végezetül ittunk még egy kávét a piacon, ahová majdnem bezárták a két későn távozó túrázót. Végül kiszabadultak, pedig ebből is jó kis sztori kerekedhetett volna. Mentünk is tovább a következő szálláshoz, ami Lahti mellett volt kisebb faházban. Előtte még felfedeztük a helyi Lidlit, aztán jöhetett az alvás a 170Cfokra fűtött házban, igazából volt külön szauna, de főleg az emeleten alvók úgy érezték, hogy a ház maga a szauna. Másnap egy jó kis túrával kezdtünk a közeli erdőben, ahol az "Örgög Fészkét" fedeztük fel, de nem álltunk le az élvezetekkel, mert itt is aktiváltuk a B.G.H.C.-t és beültünk egy egyszerű, de nagyszerű kávézóba, ami mellett 1Cfokban táncoltak hiányos öltözetű lányok. Nem volt mese, mert haladnunk kellett tovább északra, szóval így is tettünk. Találomra böktem egy távolságban megfelelő autópálya melletti étteremre és csodák csodájára ez ugyanaz volt, amiben három évvel ezelőtt hazafelé is megálltunk és azóta is ódákat zengek róluk. Időközben kiderült, hogy a finn kultúrában nagy hagyománya van az utazásnak és emiatt vannak ilyen rendkívül igényes autópálya megállóik, ahol szinte becsületkassza szinten kell fizetni. Végül szürkületben érkeztünk meg Oulu mellé, ahol egy madárles megtekintése volt a program része. Két kacsán kívül nem nagyon volt nagy mozgás, maximum csak a távolban, így mentünk is a következő szállásra, ami sok szempontból nagyon hangulatos volt. A legenda úgy tartja Zsani ezen a szálláson lett 2. Robbanó Cicákban! A Legenda úgy is tartja, hogy volt egy hintaszék, amit ha elég erősen nézel, akkor megjelenik benne egy kiégett túravezető. Másnap ki nem találnátok, de mentünk tovább északra, viszont a B.G.H.C természetesen aktiválva lett, így keveredtünk az egyik leghangulatosabb kis kávézóba a kalandunk során, mely Kemi városában van az állomáson és a Cafe Hertta nevet viseli. Itt a glutényosok is tudtak táplálkozni, szóval nagy volt a boldogság. Az egyedül rossz pont, hogy nem kutyabarát. Erre a napra volt nagy nehezen foglalva a husky farmozás, így haladnunk kellett, de a túrázók nagy része ugye mindig nő és ezek közül a nők közül sokan éreznek vonzalmat a nagy fehér szakállas, piros ruhás, nyugdíjasok iránt, így kénytelenek voltunk megállni ennek az embernek a városában Rovaniemiben, ahol gyalogosan keltünk át a sarkkörön, illetve mentett rénszarvasokat szadizhattunk a simogatóban. Miklós végül nem t***e tiszteletét a megállónk során. A nem tervezett szünet miatt 4,5 órát mentünk egyben, de aztán olyan szépen javítottunk az érkezési időn, hogy megálltunk egy SOS pisire, mielőtt szétdurranak a hólyagok. Végül pontban 16:00-kor futottunk be a La Ferme des Huskies-hoz (Huskytila). Egy idősebb bácsi fogadott, akiről kiderült, hogy már 70+-os, de 35 éves kora óta foglalkozik ezzel és előtte Franciaországban működött a vállalkozás, de beleszerettek a finn vidékbe és innen már nem is szeretne elmenni. Ez volt a 3. ilyen farm, amit Dog Hájking túrán látogattunk és eleinte furcsa volt, hogy nem nagyon engedik ki hozzánk a kutyákat, de éppen etetés előtt álltak és első körben a mesélésé volt a főszerep. Idővel beengedtek a kennelekbe, ahol szadizhattuk a szeretetéhes szánhúzókat. Jó volt látni, hogy elég jó körülmények között vannak tartva, van saját tavuk és a legközelebbi szomszéd is pár kilométerre van, ami nem baj, ha ilyen hangos 42 kutyád van. Én amikor megtudtam, hogy a felső kennelben vannak a nyugdíjas kutyák egyből leszakadtam a bemutatóról, mert nem bírtam nem odamenni. Szívszorító és egyben nagyon hálás pillanat volt, ahogy a 15 éves Tiger az elcsukló hangján üdvözölt, majd tolta magát oda a ketrechez egy kis simiért és közben kocogtatta a fogát. A mécsest itt már nem tudtam megtartani, így el is törött picit. :')) Külön öröm volt tapasztalni, hogy etetésnél első körben az idősek kapják meg az adagot és természetesen ebben mi is segédkezhettünk. Ilyen élmények után vettük át az egyetlen két éjszakára bérelt szállásunkat, amire igazából nincsenek is szavak. A mindennel felszerelt faház az erdőben volt található, saját tó partszakasszal, csónakkal, tűzrakó hellyel. Páran elmentünk vacsorázni a közeli egyetlen étterembe és ott raktam össze, hogy a tulaj egyben a szállásadónk is. Ettünk egy finom hamburgert, aminek nem írom a nevét, mert azóta is kapar a lelkiismeret, de ki kellett próbálni... Evés közben jött a telefon, hogy azonnal nézzünk ki, mert elkezdődött, amire mindenki talán a legjobban a várt... a sarki fény. Nem semmi látvány volt, de nagyon vártam, hogy együtt az egész csapat láthassa és még ezt az élményt tetézni akartam egy kis tóparti tűzrakással is, így megkértem Andit, hogy szerezzen pár gallyacskát. A kaja után már csak 3 percre voltunk a szállástól, amikor jött a telefon Zsanitól, hogy Bence baj van... beletört a kulcs a zárba. Gondoltam viccel, de a tónusa nem változott, ismét megerősít***e, hogy bizony ez megtörtént és most nem tudnak bemenni. Megérkeztünk a szállásra, ahol majdnem áthajtottam az Andi által gyűjtött 1 db faágon. Kérdeztem ki t***e ezt, de ott még nem merték elmondani és én sem fogom megosztani itt a beszámolóban (BERNI VOLT A SZABOTŐR). Peregtek bennem a gondolatok és tervek, hisz a másnapi napért utaztunk ennyit és már 10 óra van, valamint minden cuccunk a házban pihen és egyáltalán hol fogunk így aludni?! Beült mindenki a buszba és elmentünk az étteremhez, ahol szóltam a megtermett finn szállásadónknak, hogy ez a helyzet és jöjjön, ha tud. Visszamentünk és én, aki úgy viszonyul a szereléshez, mint a Matolcsy klán a megtérülő befektetésekhez, gondoltam ránézek a kis mini szerszámos készletemmel. Egy fogóval sikerült elkapni a csonk végét és egyben kijött a kulcs, így mire a finn emberünk megérkezett a ládájával már csak a pótkulcsra volt szükség. Éreztem volt értelme a sok MacGyvernek gyerekként és először sikerült valamit megszerelnem. Berni is megkönnyebbült valamennyire és habár bárkivel előfordulhatott volna és az egész történet nem tartott 30 percig, azért azóta is esszük ezzel a lelkét. :P A kalandos esti történések után mehetett tovább a sarki fény bámulása csorgó nyállal és még Anita hathatós segítségével egy jó kis tábortüzet is sikerült rakni, igaz Anitán, Zsoltin és rajtam kívül senkit sem érdekelt, de érthető volt, hisz az aurora borealis elképesztő élményt nyújtott. Szóval képzeljétek el ezt a napot, ahol pompás reggelivel kezdtünk Finnországban, közel a svéd határhoz, majd rénszarvasokat simogattunk a mikulás falvában, megmentettük a hólyagunkat az út szélén, huskykat simogattunk és könnyeztük az élményt, majd átvettük ezt a csodás szállást és beletörik a kulcs, de hamar megoldódik és órákon át lehet nézni a sarki fényt teli hold és tábortűz fénye mellett... Nem beszélve, hogy ezen a napon tartóztatták le a közgazdász zsenit. Ez számomra olyan szinten volt élménybomba, hogy nehezen fogadtam már be a sarki fényt, de ennek ellenére közösen megalapítottuk az Aurora Borealis Gyermekei Hobbi Szektát röviden csak: A.B.GY.H.SZ-t. Sajnáltam, hogy a másnapi túra miatt keveset leszünk ezen a szálláson, de el kellett tegyük magunkat és ki kellett kapcsolni az agyunkat, mert hajnali 5-kor indulni kellett a túrára, ami felteszi az i-re a pontot. Hajnalban végül két túrázó úgy döntött, hogy inkább élvezi a szállást és a környéket, így 6-an keltünk útra 3 kutyával. Félő volt, hogy csúszosak lesznek az utak, de szerencsére plusz fokok voltak, így csak a huncut rénszarvasokra kellett figyelni a sötét sok-sok kilométeren át tartó erdőségekben. A korai indulást azért volt indokolt, mert a nap ekkor már ilyen északon felkel és egyből megy is le, így a napos órák száma igen csekély, illetve 350 km-re volt a kiindulási pont, ami 5 és 15 perces utazást jelentett csak oda. Mondtam is a túrázóknak, hogy tekintsenek erre egy egynapos túraként a túrában. Érkezés előtt még egy gazdit és a kutyusát kiraktuk a közeli városban, mert ő a látogató központban reménykedett, ami már csak B opció volt. Ezen a túrán könnyedén lehet tejköd, orkán erejű szél, extrém hideg, fagy és vállalhatatlanul sok csapadék. Nem hiszitek el, de a mi esetünkben 8Cfok volt október 22-én és verőfényes napsütés. A szél alig fújt, így boldogan indultunk neki a kb. 8-9 km-es túrának. A norvégiai szokásos jelzést kellett követni, ami vérrel írt T betű, jó nem biztos, hogy vér volt, de így viccesebb. Gond nélkül haladtunk és az idő is pompás volt, végül csak az utolsó km volt macerásabb, mert a sziklák eléggé nedvesek voltak és sok helyen volt láp és sár. Egyébként a nap miatt már délben úgy érezte az ember, mintha 5-6 lenne, mert olyan fények voltak. Végül mielőtt lebukott volna a nap a hegy mögött elértük az Északi-fok szikláját, ami hatalmas élmény volt a csapat számára és a Dog Hájking 10 éves történetének is a mérföldköve lett. Viszont nem volt mese, mert indulni kellett vissza és bizony ugyanazon az útvonalon, így a kellemetlen első sáros km után jöhetett a szintemelkedés és közben folyamatosan lett egyre sötétebb, de végül visszaértünk épségben a buszhoz a nap utolsó sugarával. Felszedtük az éttermező és előtte meg rénszarvasokkal suttogó túrázót, majd jöhetett az 5 órás utazás az álom finn szállásra, ahol a másik két túrázó megkapta a szállásadótól az eltört kulcsot (ez azóta is megtekinthető a Dog Hájking Rita visszapillantó fürtjén) és mostak, főztek ránk, valamint ők is túráztak egyet. Végül jó későn érkeztünk a szállásra, de fáradtságom ellenére nem tudtma elengedni, hogy ne csónakázzunk egyet, így éjjel 1-kor Dalmi kutyával, Anitával és Zsoltival vízre tettük a csónakot és kieveztünk a tó közepére. Anita nem csak a tűzrakásban jeleskedett, hanem az evezésben is. Másnap útra kelt délre az A.B.GY.H.SZ és aktiváltuk a B.G.H.C-t is, így ittunk egy kávét az egyik útszéli sokadik kávézóban, mert a legtöbb zárva volt, vagy éppen plüss halat árult. Útközben volt huncut rénszarvas, de szerencsére Rita jól kezelte a helyzetet. A nap hátralévő részében túráztunk egy rövidet a Artic Circle Trail-en, megálltunk megint a legjobb kávézóban Kemi-ben és táplálkoztunk már este az autópályás menő étteremben. Itt kiderült, hogy nem csak szerelni tudok, hanem a kortárs művészetben is jártas vagyok, így megalkottam Rita porán az én Sixtus-kápolnám, amit láthattok a képek között. Nagyon későn értünk a szállásra, ami nem volt rendesen takarítva és csak kb. 3 órát lehettünk ott, mert indulni kellett a komphoz hajnalban. Az átkelés végül zökkenőmentes volt és haladtunk tovább délre. Megálltunk az odafelé kinézett lettországi tengerparton a Rigai-öbölnél. Az utolsó szállást útközben foglaltam Lengyelországban, ami sajnos szintén nem volt megfelelően takarítva és rágcsálóirtó szert is találtak a túrázók, de örültünk az ágynak a sok km után. Az időhiány miatt az eznapi program átkerült az utolsóra, hogy ott még több mindent csináljunk, mivel az 1000 km nem sok alapból... de ilyenek ezek a hobbi szekták... Az utolsó napot a hangulatos Biebrzański Nemzeti Parkban kezdtük, de nem sikerült normális útvonalat produkálnom a túrázóknak, így mentünk is tovább a legközelebbi mekibe reggelizni, ahol kiderült a meki zárva és a kutat meg ellepték a lengyel katonák virsliért. Szerencsére Nóra unszolására bekéredzkedtem előre, hogy a tankolást ki tudjam fizetni és adtam a katonának egy csokit, aminek nagyon örült. Délután még volt egy megálló a Eagles' Nests Landscape Park-ban, ahol Nórát felvette a párja, mert már ki akart törni a szektából. Igazából nem ezt mondta, csak innen neki közelebb volt hazajutni, mint Győrből. Végül az utolsó etap után kb. 01:30-kor érkeztünk meg a koleszhoz, mint egy zombi. A kaland során nem tértem ki, de volt Zsani által, (aki 2. lett Robbanó Cicákban) kihangosított idegenvezetés Ritában. Ez szép mondat lehetne kontextus nélkül. Berni beindította a mémgyár vállalkozását, melynek munkáit láthatjátok a képek között és sok-sok nevetés. Ha valaki megkérdi, hogy lesz még Nordkapp túra, akkor biztosan azt felelem neki, hogy nem lesz, de egy nagyobb finnországi kalandra látok esélyt a korábban említett csoda szálláson. Összességében nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy lenyomták ezt az őrült túrát és nem kevésbé a Ritára, hogy közel 16 évesen és 650.000 km-el lenyomta ezt a tripet, ja és Zsani 2. lett Robbanó Cicákban! Képek:

Hálásan köszönjük, hogy 38 ember t***e tiszteletét a szombati jótékonysági túránkon, amit az Összefogás A Szánhúzókért A...
02/11/2026

Hálásan köszönjük, hogy 38 ember t***e tiszteletét a szombati jótékonysági túránkon, amit az Összefogás A Szánhúzókért Alapítvány árvái megsegítésére rendeztünk meg. Összesen 95.000 Ft-t sikerült összekalapozni, ami a nekik való gyűjtésnél új rekord! :)) Ha esetleg tovább ismerkednél a túrán megjelent három gráciával, keresd a a szánhúzók oldalán Lucát, Zoját és Roxit!

Fotó: petrart_traveldiary

Végre eljött az október és visszatérhettünk az egynapos túrákhoz, aminek az első állomása a Schneealpe volt. Az évek sor...
16/10/2026

Végre eljött az október és visszatérhettünk az egynapos túrákhoz, aminek az első állomása a Schneealpe volt. Az évek során már számtalanszor jártunk erre, de a cudar idő miatt sosem sikerült frissíteni az útvonalon, mert olyan szinten szakadt az eső, valamint fújt a szél. Indulás előtt egy nappal most is jelzett egy csúnyább felhőt az előrejelzés és már azon gondolkodtam, hogy ezen a túrán valami nem engedi, hogy új útvonalról hódítsuk meg a Windberg 1.903 méteres csúcsát. Az esőt 14:00-tól írta, így mondtam is a túrázóknak, hogy feszített lesz a tempó, hogy legalább csak visszafelé ázzunk el. Azt kell mondjam, hogy megérte a várakozás, mert ez az új útvonal valami eszméletlen látványos volt és a túrázók, valamint a kutyák is jobban el tudtak fáradni. A fennsíkon még betértünk a szokásos hüttébe néhány finom falatra, majd visszatértünk a parkolóba. Szerencsénkre a túrán egy csepp eső sem esett, így szárazon megúsztuk ezt a kis kalandot. Képek:

14/10/2026

MEGVANNAK A SZÜLINAPI NYERTESEK! 🏆🎉🐕
Hatalmas boldogság számunkra, hogy ennyien velünk ünnepeltétek a 10. születésnapunkat! Fantasztikus volt olvasni a kedvenc túrahelyszíneiteket és országaitokat – köszönjük a rengeteg kommentet és a rengeteg emléket, amit az elmúlt 386 túra alatt együtt gyűjtöttünk! 🗺️❤️
A szabályzatnak megfelelően, a tiszta játék érdekében a sorsolásról videófelvétel készült, és a húzás sorrendjében az alábbi szerencsés gazdik és kutyusaik nyerték a szülinapi ajándékokat:
🥉 III. helyezett: Anita Chvatal
Nyereménye: Egy szabadon választható egynapos túra a 2027-es szezonból, valamint két mozijegy "A Vadon Szíve" című filmre! 🌲🍿
🥈 II. helyezett: Tímea Márkus
Nyereménye: Részvétel az erdélyi sátras kalandunkra, plusz két mozijegy "A Vadon Szíve" című filmre! ⛺🎬
🥇 I. helyezett (A FŐDÍJAS): Eniko Buza
Nyereménye: Egy szabadon választható 4 napos túra a 2027-es szezonból! ⛰️🐕‍🦺
Szívből gratulálunk a nyerteseknek! 🥳 Kérjük, hogy vegyétek fel velünk a kapcsolatot itt az oldalon privát üzenetben, vagy írjatok nekünk a [email protected] e-mail címre a részletek egyeztetése miatt!
Köszönjük nektek ezt a csodás 10 évet, és megyünk tovább előre a következő 100.000 kilométerre! 🐾🐾

Jövünk az október 1-3. között tartott Csipet Csapat Állatorvosi Rendelő csapatépítő képeivel, de előtte még felhívnánk a...
12/10/2026

Jövünk az október 1-3. között tartott Csipet Csapat Állatorvosi Rendelő csapatépítő képeivel, de előtte még felhívnánk a figyelmeteket a Dog Hájking 10. szülinapja alkalmából hirdetett nyereményjátékra, amihez még mindig tudtok csatlakozni és több nagy értékű ajándékot nyerhettek! Továbbá most szombaton indulunk egy elég merész vállalásra, szintén a szülinapunk - és az eszünk évekkel ezelőtti távozásának - ünneplésére és a célunk a Nordkapp lesz Norvégiában, így szívesen fogadjuk a drukkot ezen a rengeteg országon átívelő kaland során. Na de térjünk át az album képeire... Mindig örömmel teszünk eleget a privát csapatépítő túrák szervezésének és lebonyolításának kérésére. Ezúttal a Csipet Csapat Állatorvosi Rendelő lelkes dolgozói szerettek volna egy hangulatos 3 napot eltölteni a hegyek ölelésében. Végül Stájerországot beszéltük meg célként és a korábban már többször bevált (általunk csak) mézeskalács házikónak nevezetett szálláson hajtottuk álomra a fejünket. Első nap a Teufelstein csúcsára mentünk, ami mindig egy kedves kis túra és tökéletes bemelegítésnek. Másnap a Grüner See volt a cél, ami sajnos egy ilyen kemény és száraz nyár után nem mutatott magából sokat, de szerencsére az évek alatt finomított körtúránkkal egyik túrázónak sem volt hiánya, mert jutott mindenkinek panoráma pont, hangulatos erdő, hűvös szurdok, csodaszép őszi rét és kicsit jobb állapotban lévő tó is. Utolsó napon a nem túl híres, de annál szebb kilátást és meglepetést adó Aibelhöhe volt a cél. Itt a túrázók választhattak, hogy szeretnék-e kicsit jobban kínozni magukat és természetesen ezért voltak itt, így a hosszabb úton mentünk. Igyekeztem kondicionálni őket mentálisan az utolsó emelkedőre és nem mondom, hogy anyukám nem csuklott, de mindenki egyben feljutott a csúcsra, ahol a titkos kis veremből üdítőket és söröket kurblizhattak ki, miközben csodálhatták az eléjük terülő őszi tájat. Természetesen a három nap alatt ezúttal is hódoltunk a kulináris élvezeteknek és sikerült találni még egy nagyon jó kis éttermet a szálláshoz közeli településen. Amennyiben a Ti munkahelyetekkel, baráti körötökkel, sporttársaiatokkal, kutyás ismerőseitekkel szeretnétek csapatot építeni Európa legszebb vidékein, úgy továbbra is állunk a rendelkezésetekre! Képek:

🐾 DOG HÁJKING NYEREMÉNYJÁTÉÉÉÉK A 10. SZÜLETÉSNAPUNK ALKALMÁBÓL! 🎉🥳Amennyiben szeretnél remek kis túrákat nyerni a négyl...
08/10/2026

🐾 DOG HÁJKING NYEREMÉNYJÁTÉÉÉÉK A 10. SZÜLETÉSNAPUNK ALKALMÁBÓL! 🎉🥳
Amennyiben szeretnél remek kis túrákat nyerni a négylábú kedvenceddel, nincs más dolgod, mint:
1️⃣ Kedvelni (lájkolni) ezt a posztot 💙
2️⃣ Megírni kommentben, hogy melyik a kedvenc országod vagy túrahelyszíned! 🗺️🐕

A sorsolás során dobogós rendszerben jutalmazzuk a szerencséseket a húzás sorrendjében (3. helyezett, 2. helyezett, végül a fődíjas 1. helyezett)! 🏆
Íme a fantasztikus szülinapi nyeremények:
🥇 I. helyezett: Egy szabadon választható 4 napos túra a 2027-es szezonból! ⛰️ 🐕‍🦺 (A nyeremény összértéke túrától függően 150.000 - 180.000 Ft)
🥈 II. helyezett: Részvétel az erdélyi sátras kalandunkra, plusz megajándékozzuk két mozijeggyel "A Vadon Szíve" című filmre! ⛺ 🎬 (A nyeremény összértéke 66.700 Ft)
🥉 III. helyezett: Egy szabadon választható egynapos túra a 2027-es szezonból, valamint két mozijegy "A Vadon Szíve" című filmre! 🌲 🍿 (A nyeremény összértéke 31.700 Ft)

❗ Fontos infók:
⏰ Sorsolás: 2026. október 14. 20:00 (A sorsolásról videós felvételt készítünk a tisztaság érdekében!)

📩 Kapcsolat: A nyertesek itt az oldalon üzenetben, vagy e-mailben a [email protected] címen vehetik fel velünk a kapcsolatot.

🎬 Mozi bónusz: Amennyiben a nyertesnek megfelelő időpontban már nem vetítik a megadott filmet, úgy szabadon választhat helyette egy másik mozifilmet!

📢 A megosztásokat nagyon köszönjük, de nem feltétele a játékban való részvételnek!

Bizony 10 évesek lettünk a mai napon, mert 2016. október 8-án startolt el az első Dog Hájking túra és ennek örömére játszunk is egyet, aminek a részleteit alább találjátok. Az első kalandunk Szlovákiába vezetett és a Nagy-Hincó-tó volt a cél. Előtte egy héttel csináltam egy teszt túrát, hogy minden rendben menjen és eléggé izzasztó, de kellemes őszi időjárás volt. A rá következő héten ez eléggé megváltozott, ami jól mutatta a magashegyi időjárás kiszámíthatatlanságát, mert beköszöntött a korai tél. Egy jó adag friss hó esett a szép őszi színekben pompázó tájra és a hőmérséklet is igazodott ehhez. A kezdetleges állapotokat jól mutatják az alábbi részletek, mert a buszt még Esztergomból béreltem és onnan kellett elhozni, majd a túra után tisztán visszavinni. A szállításra szánt kennelen/boxok leginkább textilből voltak és inkább futottak szobakennel néven. Pakolni nem igazán lehetett rájuk és az elszántabb ebek két pislogás alatt lyukasztották és másztak előre belőle. :D A találkozó még a Nyugati pályaudvaron volt és az indulás is később volt, ami elég hamar megmutatta a fenntarthatatlanságát. A jelentkezők nemek beli eloszlásra már jól előrevetít***e, hogy miként lesznek az arányok, mert összesen 1 férfi tartott velünk. Ugyanakkor rendkívül lelkesen vágtunk neki az első túrának, amit a Poprádi-tóhoz vezető parkolóból indítottunk. Emlékeim szerint jó hangulatban telt a felfelé túrázás és mindenki álla leesett, amikor előbújtak a nagyobb hegyek, valamint a tó maga. Viszont mi ennél magasabbra vágytunk, így haladtunk szépen tovább a Nagy-Hincó-tó partja felé, ami 1.946 méteren fekszik és a Magas-Tátra szlovák oldalának a legnagyobb és egyben legmélyebb tava a maga közel 54 méterével. A Poprádi-tó után már mélyebb hó várt ránk, ami nem igazán volt taposva, valamint a meredekség is egyre nagyobb lett. Ezen a részen sokan feladták és tértek vissza a Poprádi-tó melletti menedékházhoz, de volt aki inkább megvárt minket az egyik szélvédett helyen, így összesen 4 túrázó érte el a Nagy-Hincó-tavat, ami elsőre nem a legacélosabb sikerráta volt, de az időjárás valóban megnehezít***e mindenki dolgát. A felfelé úton volt még probléma a zergékkel is, de szerencsére mindenki épségben megúszta a találkozást, ugyanakkor ez is jól előrevetít***e, hogy milyen gondok bukkanhatnak elő egy kutyás túrán... Végül szürkületben értünk vissza a parkolóba és szerintem egész későn érkezhettünk meg a Nyugati pályaudvarra. Összességében én nagyon szép emlékekkel gondolok vissza az első túránkra, mert hatalmas szerelem a havas táj és minden nehézség ellenére szerintem ebben az állapotban a legszebbek a hegyek. Volt részünk csodás látnivalókban, kihívásokban, tapasztalatokban és még bele se gondoltam igazán, hogy mennyire messze vezethet ez az első túra... Azóta eltelt még 384 túra és túráztunk összesen 26 országban, megtettünk több 100.000 km-t, túráztunk több ezer gazdival és kutyával és nem állunk le, mert továbbra is bővítjük az országok listáját és gyűjtjük a szebbnél szebb életre szóló élményeket a legjobb barátainkkal, a kutyákkal! :))

A játékot a Facebook/Meta semmilyen formában nem támogatja, nem hagyta jóvá és nem kezeli, azzal összefüggésbe nem hozható.

Nos, szinte vége van már a szeptembernek és az elmúlt hetekben rengeteg túrát tartottunk, hogy pótoljuk a nyári hőség mi...
25/09/2026

Nos, szinte vége van már a szeptembernek és az elmúlt hetekben rengeteg túrát tartottunk, hogy pótoljuk a nyári hőség miatti leállást. Sorrendben ez így nézett ki: Ausztria (Erlaufsee), Horvátország (Krk-sziget), Svájc/Olaszország (Wallisi-Alpok) és most hétvégén Szlovénia/Olaszország (Júliai-Alpok). Igazából a horvátországi túrán találkoztunk egyedül hőséggel, így ezt a túrát jövőre kicsit későbbre rakjuk. Ezeken a túrákon valamiért most sokkal inkább éreztem, hogy a csapatok összeszoknak és akár a túrán kívül is találkoznak, vagy megbeszélik melyik kalandra jöjjenek majd együtt. Ez nekem nagyon jó érzés, így igyekszem majd továbbra is ezt a légkört megteremteni, amennyiben lehetőségem van rá. Október elején leszünk majd 10!!! évesek és szeretnénk készülni egy kis játékkal Nektek, melynek a részleteiről a következő héten kaphattok információt. Na de térjünk is át az utolsó túrára, mert most ennek a képei kerülnek fel. Az éjszakai utazást követően kellemes hűvös időben parkoltunk le Sella Nevea félreeső parkolójában Olaszországban. A buszban tele voltunk és még külön velünk tartott egy autó, így összesen 12 ember és 9 kutya indult fel a Montasio fennsíkjára. Könnyedén felértünk és élvezhettük a csodás kilátást, majd tömhettük a pocakunkat a helyi sajt és sonka tállal. Lefelé még sikerült némi vadmálnát legelni. A délutáni program egy kellemes cappuccino elfogyasztása volt a Predil-tó partján, de két lány nem bírta ki és meg is mártóztak a tó csábító vizében, amiről egész szép drónfelvételek készültek. Szlovéniába átérve reménykedtem, hogy meg tudom mutatni a túrázóknak az igazi autentikus szlovén konyhát a kedvenc útszéli bódéban Papinál és szerencsénkre még utoljára nyitva volt. Itt ettünk egy finomat és még ingyen almás rétessel is megkínálta a csapatot Papi. Ezt követően már csak a szállásra mentünk, hogy aludjunk egy jót, mert másnap új kalandok vártak ránk. A túrázók és a kutyák élvezhették az éjszakai szarvasbőgés adta hangulatot. Viszonylag korán 07:30-kor indultunk az első túránkra Olaszországba a Matajur csúcsára és a korai kezdés ellenére a nap már egész erősen sütött ránk, míg haladtunk az 1.642 méteres csúcs felé. Mindenki felért és tartottunk egy hosszabb pihenőt na meg természetesen készítettünk pár csodás fotót is. A leereszkedés után betértünk a helyi menedékházba, ahol ismételten cappuccinoval és egyéb finomságokkal kényeztettük magunkat. Néhányan ebédeltek a csapatból, így addig a többiek a napágyakról élvezték a kilátást. A következő programunk már Szlovéniában volt, mert két eldugottabb vízesést akartam megmutatni a csapatnak. A második megközelítése nem olyan egyszerű, de szerencsére az elmúlt évben foglalkoztak az ösvénnyel, így nagyobb biztonsággal volt megközelíthető. Összesen 7 túrázó gondolta, hogy bevállalja a köteles szakaszokat, a kutyák pakolgatását és utólag kiderült, hogy egy percét sem bánták, mert sokuknak ez volt a kedvenc túrájuk a négy nap alatt. A vízeséshez két bontásban vittem az embereket, hogy addig a másik fele a csapatnak tudjon figyelni a kutyákra, mivel számukra nem igazán megközelíthető a Gregorcicev-vízesés alja. Miután a második turnus is feljutott kettőt pislogtam és megelevenedett előttem A Kék Lagúna című film, mert a szerelmesek belevetették magukat a medencébe és még egy szivárvány is megjelent, hogy fokozza a hangulatot. Visszafelé újra összeállt a csapat és még távolabbról megnéztük a Brinta-vízesést, majd elindultunk vacsorát vadászni. Végül a szállás közelében találtunk két kellemes helyet, így a csapat egyik fele ment pizzázni, míg a másik egy szálloda éttermében hódolt a kulináris élvezeteknek. Az estét már a szálláson élvezhettük nevetés, Baileys és némi eperbor társaságában. Másnap ráértünk 08:00-kor indulni az első túránkra, ami egy rövid kis menet volt a Boka-vízesés kilátójáig és az idő is igen kellemes volt túrázáshoz. A túrát követően átszerveztem a programot, hogy minden kényelmesen beleférjen, így a nap utolsó túráját előrehoztam és mentünk is a Virje-vízeséshez, amibe éppen extra vizet engedtek, így elég látványosan zuhant le. A vízesés után még betértünk boltba, hogy kibírjuk a napot, mert várt még ránk egy szintén könnyedebb túra, ahol megint csobbantak a csajok a kb. 8Cfokos vízben. Én csak pislogtam, hogy milyen jól bírják a hideget a turisták meg próbálták őket lebeszélni... :D. A három mini túra után jöhetett a régóta várt rafting, így egy nagy raft és egy mini raft szállt a vízre. Természetesen volt hídról ugrálás,csúszdázás, valamint a zúgók beható megismerése. A rafting kaland után még lehetett venni s # hűtőmágnest, majd áttértünk a völgyben található egyik legjobb pizzériába. Este sajnos már nem volt lehetőség a kertben bandázni, mert nagyon megerősödött a szél, így minden apartman egyénileg mulatott. Kedden 07:30-kor hagytuk el a szállást, hogy némi utazást követően Olaszországban a Fusine-tavak partján rakjuk le a gépjárműveket. A felső tó mindig elállítja a lélegzetet és ez ezúttal sem volt másképp. Volt túrázó, akinek ez a látvány nyújtotta a legtöbbet. Szerencsére az alsó tónál nyitva volt a kávézó, így oda is betértünk egy (na mire?) naná, hogy cappuccinora! Ezt követően a két gépjármű szétvált és elindultunk haza Magyarországra. Ezt a túrát már 9 éve csináljuk és mindig változtatunk rajta, hogy a visszatérők se unatkozzanak, de jövőre eddig még sosem látott látványoságokkal készülünk és extra extrém programok is helyet kapnak majd! Képek:

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Dog Hájking új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Dog Hájking számára:

Parancsikonok

Megosztás

Közeli kisállatboltok és -szolgáltatások