30/09/2024
…amilyen lassan még elfogadható…
A kép ugyan egy kis betüszó vicc, ha belegondolunk, a tartalma már nem feltétlenül csak ennyi.
Hiszek benne, hogy minden belőlünk indul ki és inkább úgy látjuk a világot ahogy mi vagyunk, nem pedig ahogy van.
Ez megjelenik abban is, ahogy a Win-win foglalkozások zajlanak. A kutyánkkal folyamatos kölcsönhatásban vagyunk, az ő és a mi viselkedésünk, tetteink oda-vissza hatnak.
És bár elengedhetetlen a kutya mint faj ismerete, mi motiválja, milyen ösztönei, igényei, szükségletei vannak, ezeket a kérdéseket éppen annyira fontos magunkkal kapcsolatban is megvizsgálnunk, mint velük.
Mi motivál engem, mint gazda? Ösztönösen hogyan reagálok helyzetekre? Az igényeim a kutyám felé milyen saját belső szükségleteket tükrözhetnek? A listát még sokáig lehetne sorolni… egy biztos, ha komolyan vesszük, ezek igen nehéz kérdések.
Önmagunkba tekintésre hív, a megszokott gondolkodásunktól való elrugaszkodásra sarkall, perspektíva váltásra és rugalmasságra lesz hozzá szükség. Akik nyitottak rá, azokkal mind így dolgozunk az órákon. 🙂
Minden technika, trükk, fogás csak egy bizonyos pontig juttathat el bennünket egy probléma megoldásában és úgy általában a kutyánkkal. Ez is része az egésznek és szívesen foglalkozom vele, hiszen elengedhetetlenek a teljes képet tekintve, önmagukban viszont kevesek.
Mégis, ez mind szép és jó, de valamit racionálisan érteni vagy az, hogy képes vagyok megtenni, két nagyon különböző dolog lehet.
Itt jön be a képbe a halogatás. Mind hajlamosak vagyunk rá, az életünk számos területén megjelenik, hol jobban, hol kevésbé. Én sem vagyok kivétel. ;)
Amiben mesteriek vagyunk, az pont lentebb szereplő kép. Addig halogatunk dolgokat, amíg azok elfogadhatóak a környezetünkben, kapcsolatainkban és a saját életminőségünk nem romlik nagy mértékben.
Nos, az utóbbit a pontosság kedvéért inkább időhöz kötném, mert ha a halogatás mesterei vagyunk, akkor a megszokásaink a legjobb tanítványaink.
Meglepő dolgokhoz tudunk hozzászokni, ha elég idő áll a rendelkezésünkre…
Ezekben a helyzetekben, nagy segítségünkre lehet egy külső szem. Valaki, aki kívülálló annyira, hogy érzelmileg nem vakítja el a helyzetünk és így képes egy nagyobb képet nézni a konkrét pillanaton túl, de empatikus annyira, hogy megérti ez miért nehéz nekünk és nem hibákat vagy hibást keresünk.
A fenti sorok az élet sok területére igazak lehetnek, ez alól a kutyáinkkal való kapcsolatunk sem kivétel.
A szerepem a tréningeken többek között, hogy ez a külső szem legyek. Segítek megérteni összefüggéseket ember és kutya között, látszólag különböző élethelyzetek között, akciók és reakciók között, gondolkodhatunk közösen, hogy mi, miért működik vagy éppen mégsem a kutya és köztünk.
Ha már vannak összefüggéseink, eszközöket is tudok adni, hogy legyen mivel a gyakorlatban cselekedni.
Egy dolgot nem tudok adni, megoldást. Mert a megoldás nem én vagyok, hanem Ti.
A Ti gondolkodásotok, döntéseitek, cselekedeteitek hozzák majd létre a változást.
Sem én sem a kutya nem tudjuk ezt senki helyett megtenni, de az biztos, hogy a kutyátok boldogan csatlakozik hozzátok, ha Ti elindultok.
Mindenki addig halogatja a szükséges lépéseket, amíg készen nem áll, hogy új útra lépjen.
Addig is, tanulunk. :)