10/06/2026
Kedves Követők!
Nagyon szomorú hírrel jövök!
Még mi is sokkolódva vagyunk és sírunk, reggel óta.
FAHÉJ MA HAJNALBAN ELMENT! 😭
Az utóbbi kèt napban alig szénázott, volt néha ilyene, többször elvittem orvoshoz, pici csipke volt a fogàn, de nem akkora, hogy bajt okozzon. Azt beszéltük, hogy kontrolláljuk és ha rendesen eszik amúgy, szépek a bogyók, nincs más tünet, akkor addig nem nyaggatjuk tovább.
Ez így is volt, csak ő, kapott 3 féle szénát, sajnos nagy széna felszippantó volt, néha váladékozott egy orrlyuk időnként, amig ki nem jött a széna, de inhaláltunk, kapott légúti gyógykiegészítőt, nem volt különösen látványos baja itt, elmúlt mindig, dokijaink tudtak róla, hiszen vittem vizsgálatra.
És a fekete leves hétfő éjjel...nem fogyott a széna szinte semmit, de tápot megette, mondom, akkor dokizunk reggel nyitáskor, kihoztam neki 4. félét, azért csipegetett abból, de rossz kedve volt, levert, tenyerembe hajtotta a fejét, amig beszélgettem vele és egyszercsak, enyhén ferdén maradt a feje, fülét is tartósan lecsapta.
Ismertebbek tudják, 2 fő opciót jelenthet, Ecuni, vagy középfülgyulladás, esetlegesen tályog, fogbaj eldurvulva. Ferdocatet eleve kapnak félévente, hétfőn indult pont a 2 kör, 3 hét szünet után pont.
Az orvosnál egyértleműen az állkapcsa fájt, bár tapintani, nem lehetett tályogot, a fül is látszatra rendben volt, de sajnos a röntgen is már kimutatta, hogy valami fülből eredő gond lesz, a csont egy részét már megette a benti dolog. Antibiotikum kezelés, minél hamarabb CT és remélhetőleg középfül/tályog műtét várt volna ránk, ami hosszadalmas, fájdalmas, veszélyes dolog, de szokott lenni esély, ki lehet belőle jönni.
Még toppantott is a váróban és direkt ellent mondott nekem, amikor mondtam ne jöjjön ki az ölembe, simizem, de maradjon a helyén. Azonnal kaptunk kèt féle fájdalomcsillapítót, sok gyógyszert, mára lett volna kész a kikeverős antibiotikum neki.
Estére kimerült, kényszeretettem is, sokat beszèltünk, kivettem, de rossz érzésem volt. Próbáltam lelket önteni belé, elmesélni, hogy a tervek szerint hamarosan ivartalanodik, nyugdíjba megy és összeköltöznek Herceggel, egy nagy kennelbe költöznek majd.
A gyógyszerek kiütötték azért és 10 körül aludt egy nagyot, láttam fáradt, gyenge, de azèrt mozgott, picit próbált szénázni, keveset ivott és láttam egyszer felmenni, igaz kissé erőltetve a háza tetejére, a kedvenc kotló helyére. Megpusziltam éjfélkor és kértem, ha tud, legyen erős, bírja ki, megszerzem a leghamarabbi CT időpontot és dokit, nekiugrunk, letoljuk, megcsináljuk.
De a kis babám elfáradt, sokkal nagyobb lehetett a baj, mint láttuk a röntgenen, lehet tegnap is valami még történt a fülében és tudjuk, hogy tünetrejtőek eleve, biztos nem csak az elmúlt 1,5 nap volt rossz akkor neki. Reggel Peti kiment, ránézni, de már csak az éllettelen testét találta, felkeltett és ... itt sírunk.
Kivannak a nyuszik is, Athéna mérges, nézi a helyét, többiek gyászolnak, látom...Herceg nem fogta fel egyedül. Keresi, néz utána az udvarra, ahova kivittem, jön hozzám, ártatlanul motyog, hol a párja. Mert ők egyek voltak, ha külön is laktak, mint Eli és Hangó. Egész nap követték mit csinál a másik, utálták, ha nincsenek egy szobában, ha kijöttek játszani a párjuk ketrecèhez mentek és ágaskodva kukucskàltak.
Sajnálom Fahéj, hogy ilyen hamar kellett elmenned, 5,5 évesen és hogy egy ilyen aljas, rejtett betegség döntött le!
Sajnálom, hogy nem vettem èszre jobban, időben és hogy nem tudtuk megvalósítani a happy endig, nyugdíjas éveket a társaddal!
Nagyon szeretünk te csodás mami!
Köszönöm az almokat és hogy ennyi éven át boldoggà tettél minket és a picik által a gazdikat is! Mindig emlékezni fogunk rád, te kis önérzetes, ám nagyszívű nőszemély, aki depis, fèltékeny lettél, ha nem babázhattál újra, amikor más igen, vagy álvemhesen fészket rakott. Imádtam, hogy agyatlan kis zabagép vagy és bár sokat perlekedtünk, hogy alig lehet elkapni, ha a kinti játékidőd vége volt, meg főnök is akartál sokszor lenni, még egyszer Freyához is átszöktél takarítás közben balhézni egyet, semmit se bánok ezekből.
Mókás voltál, sértődős, akaratos, rettegtél a karomvágástól, hatalmas szíved volt és ha össze is vesztünk, mérges voltál rám, akkor órákon belül jöttél, hívtál oda már, hogy "jajj nem úgy gondoltam, szeretlek, bújjunk!!". Sose felejtem el, hogy egyszer hajnalban hangzavarra mentem ki, te éppen (szerintem már 3. alkalommal) szoptattál az ellető làdában, de a zsiványok már nagyok voltak és alig fértek el, erre amikor visszacsuktam volna a ládát, te szoptatás közben simit kértél és a a tenyerembe bújtál. Levegőt se mertem venni, fáradt voltál, szoptattál, de bizalmat szavaztál egy ilyen intim dologba és a részese lehettem. Vagy amikor álvemhes voltál, egy hónap múlva akartalak összetenni Herceggel, de te előre kitépted egy csomó szőrödet. Milyen ideges voltál, hogy elbontom pàr nap múlva, de direkt félrertettem a szőrt, persze ezt nem érthetted. Amikor eljött az igazi fészekrakás ideje, persze nem volt annyi szőr az előkészületnél, amennyit akartál, mutogattad nekem zavartan az elő munkádat. Akkor pedig elővettem a félretett anyagot és láttam, hogy meglepődsz, elvetted a kezemből, bevitted a fészekbe és láttam a szemedben, hogy megértetted, figyelek rád, segítek. Visszaszaladtál egy puszira, nózi bökésre, pedig nem voltál nagy pusziosztó, inkább kapni szeretted tőlem, főleg a babákat pusziltad. Ezek a pillanatok a szívembe, emlékezetembe vésődtek. Hiányozni fogsz, nézem a képeket és egy dologért még hálát adok: hogy örökké láthatlak téged az összes picikédben, még felnőttként is. A vonásaidat, a reakciókat, egy-egy szokásodat.
Màr nem fáj kincsem, megkönnyebbültél! Köszönök mindent és hogy megismerhettelek, hogy hozzánk kerültél, hogy a tenyészet egyik alapító tagja, anyája voltál!
Nem voltam a legjobb gazdi mindig, de nagyon szerettelek! Remélem azért boldog voltál itt és amig újra találkozunk, ugrálj vidáman, boldogan, egyél amennyit akarsz ott fenn az égben, rosszalkodj és vigyázz a Kicsi Nyuszikra!
Jó utat életem! 🖤
