05/07/2020
Paradox módon pályafutásom legnehezebb esetével van most dolgom, egy olyan kuttyal, aki bizony feladta nekem a leckét. Azok, akik jártasak a képalkotó diagnosztikában, azok most sűrűn pislogva próbálhatják kinagyítani a lenti képet, és megtalálni rajta azt a feltételezhetően komoly elváltozást, amire fel én a legnehezebb esetem kifejezést emlegetem. Felesleges keresgélni, elárulom, hogy nincs ilyen elváltozás – íme, ez lenne a paradoxon… De ne fussunk annyira előre, kezdjük csak a legelején: következik hát a saját kutymákom, Arnold története.
Arnold
Arni egy amolyan nem tervezett gyerek volt, ám mára egy annál jobban imádott kis kincs lett nekem. Hat hetes volt, mikor állatvédők elvették őt egy hajléktalan embertől, aki nem hogy oltásokat nem biztosított neki, ételt sem, ahogy egy nyugodt, szeretetteljes környezetet sem, amit egy ekkora babakutya megérdemelne. Pontosan nem tudom, mi történt vele, mit csinált vele az az ember, de sikerült akkora traumát okoznia Arninak, hogy azóta sem engedi, hogy bárki akár egy pillanatnál több ideig érjen a mellső lábaihoz…
Arnold tehát nálam kötött ki, mint ideiglenes befogadónál – ő volt szám szerint a hatodik ideiglenesem, közülük pedig az első, akit végül örökbe is fogadtam.
3-4 héttel ezelőtt Arni elkezdett sántítani, ami napról napra csak rosszabb lett, ezért megirányoztuk az orvost. Két hét fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerkúra következett, reménykedve abban, hogy nem lesz szükség egyéb vizsgálatokra, elmúlik a baj. Nem így lett, ezért következett a röntgen. Az a röntgen, ami mondhatni tökéletes, elváltozás nem látható rajta, és hogy még egy kicsit nehezebb dolgom legyen: még fájdalom sem kiváltható a rossz lábában, hiába mozgattam át én is és a doki is, többször is.
Adott tehát jelenleg egy 1-es, olykor már 2-es fokozatú sánta betegem, akinél nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mi a sántaságának kiváltó oka, hogy a lábának melyik részén lehet a probléma, éppen ezért azt sem tudom pontosan, hogy mely területre kéne koncentrálnom a kezelését.
Hát, én azt mondom: innen szép nyerni. Szóval hajrá, Arni, hajrá, Én! 😊
Puszi & Pacsi
Brigi
