20/11/2020
Útravalónk - 1. fejezet: Itt kezdődött minden. Eladtunk szép lassan mindent Marcival, összepakoltunk, és megindultunk a nagy világba. Annyit tudtunk, hogy a végállomás Portugália. De hogy oda, merre is vezet utunk, az csak a jövő zenéje. Egyet tudtunk biztosan, hogy együtt szeretnénk haladni, hogy csak a mának szeretnénk élni. Itt is ezt tettük, Felsőszölnökön. Még egy utolsót merítettünk a családi együttlétek energiájából....gombásztunk, főztünk, kirándultunk, futottunk, kutyáztunk, játszottunk...hálásak voltunk. Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, most "kell" itt lenni. De ezt ha erőltetjük, nem fog menni. Szívből kell ennek jönni. Elég sok önismereti munka van a hátunk mögött, hogy ez már ne okozzon gondot nekünk. Te már elgondolkodtál azon, hogy te hogyan is állsz ezzel a jelenben levéssel? Megtaláltad már az arany közép utat, álmodozás és a jelen pillanatban levés között. Hiszen fontos tervezni, álmokat, célokat megfogalmazni, de vajon eljutottál-e már oda, hogy nemcsak a tervezésig jutsz el, hanem bele is állsz a "cselekvés" részébe? Ha picit befelé figyelsz hamar megkapod rá a választ, előfordulhat, hogy a válasz nem fog tetszeni. Elárulom neked, nekünk sem tetszett amit oda bent találtunk. Ezért változtattunk. Hogy mit? Elsősorban gondolkodásunkat, az életmódunkat. Természetes folyamat, hogy ebben a változásban nem mindenki és sok minden már nem tud az életedben megmaradni. Hogy miért? Mert ez az élet rendje. Jövünk megyünk egymás életébe. Sokáig tartott, mire mi is megértettük, UTAZOK vagyunk, a szó szoros értelmébe. Így hát nincs is más hátra, mit hogy
Felismerésekkel teli, jó Utat kívánjunk neked!🏞
