22/02/2025
[BARÁTOM, A SEBESSÉGMÉRŐ]
Katinka 3 perces élménybeszámolója
Tedd a kezedet a szívedre... mentél már többel, mint a megengedett sebesség? Soha?🤥 Hmm? Hogy mi?👂 Csak ott, ahol tudtad, hogy nincs kamera? Meg ott is, ahol van valami kameraszerűség, de tíz éve mindenki 90-nel nyomja a 70-es táblánál, úgyhogy tuti nem mér, tehát csapatod te is 90-nel...?
Nem mondom, hogy velem sosem fordult elő hasonló... talán... valamikor nagyon régen...
Amúgy rengetegen vezetnek így. Miért? Mert
A BÜNTETÉS ADDIG MŰKÖDIK, AMÍG NINCS LEHETŐSÉG ANNAK ELKERÜLÉSÉRE.
Ha nincs rá belülről fakadó motivációd, hogy betartsd a KRESZ által előírt sebességhatárokat, csak azokon a szakaszokon fogod rendesen betartani, ahol elég nagy a (potenciális) büntetés mértéke. Valamit segít a helyzeten, hogy random helyeken felbukkanhatnak a rendőrök a kihelyezett mérővel, és akkor azt is el lehet kezdeni megjegyezni, hogy hol vannak a gyakori pontjaik, de most ne bonyolítsuk, mert ebben a posztban kivételesen nem szeretnék szőrszálhasogatni meg tűpontos párhuzamokat hozni a kutyák működésére, csupán egy személyes élményt szeretnék megosztani veletek.
🚗 Van Budakeszin egy szakasz, ahol ki van téve a 40-es tábla. Évek óta mindenki 50-60-nal megy, és ha valaki betartja a sebességkorlátozást, épp hogy le nem dudálják.
Reggelente persze ba van állva, akkor halál, de nem csúcsforgalomban 100%, hogy 1-2 autóstól eltekintve mindenki csapatja, hogy legyen lendület az emelkedőre, meg mert úgyis üres minden, meg mert nincs rendőr, nincs kamera, és akkor ki akar 40-nel tökölni...? Én nem... és valószínűleg te sem...😶
Nemrég kikerült oda a képen látható sebességmérő.
Amíg nem lettek rendőr ismerőseim, barátaim, a rendőrséget en bloc jobban szerettem elkerülni, hiába nem csináltam egyébként semmi szabálytalant, egyszerűen a rendőrség egyenlő volt a potenciális büntetéssel.
És akkor egyszercsak ott volt ez a nagy zöld mosoly, ami megdicsért, amiért betartottam a sebességhatárt.🤖👍 És nekem fel lett dobva a napom!☀️
Másnap úgy mentem, hogy nagyon figyeltem, hogy tutira megint mosolyogjon, de nem csinált semmit, pedig nem mentem gyorsan. Konkrétan elszomorodtam, már-már mérges voltam az igazságtalanságért, hogy jól viselkedtem, és nem kaptam mosolyt.🌧 Reméltem, hogy csak átmeneti zavar a rendszerben.
Harmadnap másfelé volt dolgom, oda is telepítettek hasonló mérőeszközt, de azon nincs mosolygós száj, csak mered szürkén, üresen, lelketlenül a ronda fémláda fejével az útra.
Szintén olyan szakaszon van ez a sebességmérő, ahol általában többel mennek az emberek, mint ami megengedett.
Érdekes, hogy elvileg erre jobban kellene figyelnem, azonnal meg kellett volna jegyeznem, hogy hujujuj, itt könnyen összejön egy 50 ropis büntetés (főleg, mert nemrég kaptam egyet egy olyan szakaszon, ahol megesküdnék rá, hogy eddig lehetett 70-nel menni), de nem ez történt. Simán csak marha csalódott voltam, hogy ez nem mosolygós.⛈
Negyedik nap ismét a dobozkám felé vezetett az utam, már jó előre figyeltem, reménykedtem, hogy megjavították, és a múltkori csak egy kis hiba volt. És igen! Megint mosolygott! Hatalmas megkönnyebbülés, öröm! Azóta minden alkalommal előre várom, hogy elhaladhassak előtte és begyűjthessem a zöld mosolyomat.✨☀️✨
Pár nappal később olvastam, hogy amúgy állítólag nem mér, és őszintén szólva magamat ismerve (nem a világ legszabálykövetőbb embere vagyok, egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy "okosan hajlítom a szabályokat") azt hittem, hogy ez az információ csökkent majd a dobozkám sebességkorlátozó erején, de kiderült, hogy nekem tökmindegy, hogy mér-e, sőt, még jobban szeretem attól, hogy csak mosolyog és nem fenyeget pénzbírsággal. Azon a szakaszon, ahol korábban bevérzett az agyam a lassúságtól, boldogan megyek a kedvéért 40-nel, mint a kisangyal.✨😇✨
Érdekes, hogy a másik, sima szürke doboz azóta is csak gyomorgörcsöt vált ki belőlem, és valahogy azóta sem jegyeztem meg, hogy ott van, mindig utolsó pillanatban hasít belém, hogy bakker, ez itt van, ugye nem megyek gyorsan...? Egy hideg, gonosz ellenség, aki csak a hibázásomra vár. A mosolygós... ő a reggeleim feldobója, egy - a kezdeti kis zökkenőnk óta - megbízható, vidám pontja a napomnak, aki örömmé változtatta az addig fájdalmasan idegesítő, lassú szakaszt. Mert mindig elismeri, hogy ekkora királynő vagyok, hogy tudok ott 40-nel menni. Igen, köszi, én ma is tényleg ennyire jó vagyok, pacsi!😇💃
Számos kutatás született már arról, hogy a par force és a balanced tréning sok szempontból problémás, és hogy a pozitív megerősítéses tréning hatékonyabb és biztonságosabb náluk, nem véletlenül vagyunk "pozitívosok", mégis nagyon erős élmény a saját bőrömön tapasztalni ennyire tisztán ezeket a hatásokat.
Ti láttatok már ilyen mosolygós mérőt? Bennetek milyen érzést keltett?
Rátok melyik típusú sebességmérő lenne jobb hatással?
Ui.: Kedves Gazdik! Vannak kutyák, akik csak a "rallysok" autójában hánynak be.😉 Vezessetek óvatosan!🐾