05/03/2025
Ezt csak úgy itt hagyom!
🤗🙈 Illusztráció: Augusztusban születendő almunk plakátja.
Mi a tenyésztés, ki a tenyésztő?
„Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene. Jelen nélkül pedig nincs jövő.”
/Cserna-Szabó András/
Az a meglátásom, hogy a kutyatenyésztés oroszlánrésze a párosítás megtervezése és létrehozása.
A párosítás körültekintő megtervezéséhez – hosszú évek során megszerzett – elméleti és gyakorlati tudás szükséges. Az általános tudáson túl, ismereteinknek kell lenni a leendő szülőkről, azok vérvonaláról, testvéreiről, utódairól, vélt (!) vagy valós teljesítményéről. Utóbbihoz – munkakutyák esetében – szükséges továbbá, hogy a tenyésztő különbséget tudjon tenni ösztönök, terhelhetőség, motiválhatóság és még számtalan kisebb vagy nagyobb részlet között.
A tenyésztő a létrehozott párosítással/párosításokkal üzen a világnak, hogy milyen úton halad, s mi az elképzelése a fajtáról. Kutyáink törzskönyve a tenyésztő szakmai önéletrajza.
Tenyésztés szempontjából egy párosítás mindig célzottan jön létre, legyen szó küllem, munka vagy „vegyes” vérvonalakról. A munkájára igényes tenyésztő, számtalanszor átgondolja, hogy miért akarja létrehozni az adott párosítást, mi a célja vele, s milyen adottságú kölyköket remél belőle. A párosítás megtervezésének mindig előre mutatónak kell lennie.
A pusztán haszonszerzésből létrejött almok esetében tenyésztésről és tenyésztőről nem beszélhetünk, akkor sem, ha törzskönyves kutyákról van szó. Amennyiben az illető nem ismeri a szukáját és annak vérvonalát (erősségek, gyengeségek), s nem felkészült a választott kannal és annak vérvonalával kapcsolatban, mellyel a szukáját fedeztetni szeretné, abban az esetben épp a már említett elméleti tudás hiányzik, amivel meghatározhatná a célját, vagyis a létrejövő párosítás célját. Cél és jobbító szándék nélkül létrehozni egy párosítást, az nem más, mint hazárdjáték, pénzszerzési lehetőség és egyszerűen visszaélés azzal a bizalommal, amit az emberek a tenyésztők irányába tanúsítanak.
A tenyésztési elképzelés és vélemény akkor manifesztálódik vagy éppen válik semmivé, amint létrejött a párosítás. A párosítás, ugyanis, ellentmondást nem tűrően mindent elárul a tenyésztőről: következetesen kitart-e hangoztatott álláspontja mellett, vagy csak bort iszik, s közben vizet prédikál.
A tenyésztő nem kutyakereskedő, hanem olyan szakember, aki távlatokban gondolkozik. Sorra veszi a lehetőségeket, és tenyésztési koncepciót állít fel, mely koncepció később világosan meg is mutatja, hogy honnan hová tart.
A tenyésztő nagy fokú elméleti tudással rendelkezik, számol, kombinál, tervez, s ez a tudáshalmaz a párosítás létrejöttével ölt testet. A fájdalmas tény az, hogy a tenyésztés része a gyakorlati megvalósulás is, ahol – a legnagyobb jószándékunk ellenére is – nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. Számtalan – olykor balszerencsés, olykor kifejezetten tragikus – vis maior kísérheti a tenyésztő útját, mely még a legkörültekintőbben behatárolt tenyésztési terv megvalósulását is hátráltathatja, vagy akár hosszú időre meg is rekesztheti.
Ugyanakkor viszont, épp a kutyatenyésztői munkásság az a szakma, mely a kudarcok, csalódások között is megannyi örömet és barátságot ad nekünk, s amiért az olykor egyértelműen vert helyzetekből is újra felállunk, s még egy tapasztalással a tarsolyunkban folytatjuk utunkat.
Miklós Árpád
„von der Rühlwaffe” Rottweiler kennel
Ezüstkoszorús mestertenyészet
