08/06/2026
Kiváló írás!!
https://www.facebook.com/share/p/1H1CXizdXd/
Követelem.
Követelem, hogy minden magyar dolgozó ember azonnali hatállyal számoljon be minden percéről, jövőbeli terveiről, a munkája minden egyes mozzanatáról a Facebook népének. Mert ami Facebookon nincs, az nem létezik. Ha valakit esetleg nem ismerek, már mondom, túl sok jót én ki nem nézek belőle, mindegy, milyen profi a területén.
Én nem ismerem, biztos nem jó. Legyen más. Olyan akit ééén ismerek!!! Követelem!
A fenti kis bevezetőt szerintem sokan értik ma ebben az országban. Az elmúlt napokban olyan szintű követelőzés, hiszti, sőt, zaklatás alakult ki a még hivatalban sem lévő, INFORMÁLISAN bejelentett, LEENDŐ állatvédelmi csapattag, Pompár Ági kapcsán (aki egy vadonatúj, még teljesen fel sem állt minisztériumban fog dolgozni), ami véleményem szerint kimeríti az internetes bullying fogalmát.
Vannak persze jószándékú hozzászólók, akik normálisan kommunikálva leírják, mit és hogyan kellene tenni (Ági amúgy pontosan tudja).
Vannak csendben segítséget, együttműködést ajánlók, akik türelmesen várnak, mert pontosan tudják, hogy ez nem így megy, ahogy egyesek azt elképzelik.
És vannak, akik minősíthetetlen stílusban követelőznek, flegmáznak, köpködnek, ítélkeznek, röhögnek, gúnyolódnak.
Egyrészt mert fogalmuk sincs, ez hogy működik, de nem kérdeznek, hanem taposnak. Páros lábbal. Kegyetlenül.
Másrészt vannak olyanok, nem túl sokan, de vannak, akik sportot űznek abból, hogy a Facebookon kicsináljanak másokat.
A munkánk sokszor fonódott már össze, nem kiváltság ám őt ismerni, hisz rengetegen ismerik, valószínűleg nem véletlenül.
És valószínűleg az sem véletlen, hogy a bejelentés napján valódi, terepen dolgozó állatvédők sokasága örült és gratulált neki.
Persze sokan vannak, akik nem ismerik, ez nem baj, de nem is képez jogalapot arra, hogy innentől céltáblának használják őt.
Ő is emberből van. Neki is vannak érzései, nem is kevés. Ez pedig nem egy védőbeszéd, hanem egy puffogás a részemről, mert elképesztő, amit neki most el kell viselnie.
Illetve nem kell. Mert megteheti azt, hogy már most az elején bedobja a törölközőt, és azt mondja: kell a francnak ez az egész. Megteheti, és akkor a sok követelőző megmondóember boldog lehet. Elégedetten összecsaphatják kicsiny tenyerüket, és mehet tovább a hisztériakeltés, a… ki felé is? Vagy majd ezen okosok térdelőrajtban várják, ki lesz a következő, akit darabokra lehet szedni?
Ismétlem, még nincs is hivatalban, még pozíciója sincs, még fel sem állt a minisztérium teljesen, fizetése meg aztán pláne nincs, de pontosan tudom, hogy mennyi munkát rakott már bele INGYEN ebbe az egészbe. Nagyrészt éjjelente, mert képzeljétek el, vannak ám nála állatok is. Nem kevés.
“Ezt csináld, azt csináld, ez a fontos, nem, az a fontos, írjunk petíciót, szervezzünk tüntetést, zárasd be a gyepiket, szüntesd meg az altatást, tilts el mindenkit mármostdemárazonnalizibe az állattartástól, aki nem alkalmas, vitesd el onnan az állatokat (hova?), adj pénzt, paripát, menj ide, menj oda, itt egy árva kiscica, hát vele meg mi lesz, Mucsajröcsögén meg ott van Ilonka néni 20 macskával, az a fontos, meg amúgy is Magyar Péter aztán nem fogja eltűrni ezt a lazsálást, majd jól ki fog vágni téged is mint macskát sz…ni, amúgy meg itt van Vitézy Dávid, ő bezzeg.”
Az meg egyenesen a kedvencem, hogy bezzeg Magyar Péter mindenről beszámol.
Az megvan, hogy Magyar Péter egy miniszterelnök, aki mögött hatalmas és fizetett stáb van? És az megvan, hogy Ági jelenleg olyan egyedül van, mint az ujjam?
Nincs csapata, nincs közössége, nincsenek társai, nincs még felettese sem, nincs szerződése sem, nincsenek még kontaktjai, hozzáférése az elmúlt évek mocskához, nincs hatásköre, nincs fogalma arról még, mennyi pénzből és hogyan tud majd gazdálkodni, mit tehet majd és mit nem.
Tudjátok, mije van? Hatalmas ambíciója, hatalmas tudása, tereptapasztalata, komoly jogi és egyéb tanulmányai, lelkiismerete, tisztessége, és óriási akaratereje.
Na meg szíve, lelke. Ugyanis ő is ember, nem egy gép. Nem egy céltábla, nem egy darab rongy, amit lehet tépni, nem egy lábtörlő és nem egy boxzsák.
Nem ő a felelős a mai magyar állatvédelmi helyzetért, és nem is egy varázsló, amit ő is próbált már kommunikálni, de egyesek képtelenek ezt felfogni.
Szóval nagyon komolyan kérném (bár vélhetően nem fogják meghatni a szavaim a követelőzőket), hogy hagyjátok már békén még egy kicsit.
Dolgozik, ezerrel, de az ötletei, a tervei érthető módon csak akkor tudnak majd valóságos programmá válni, ha minden a helyére kerül. És ez idő, akár tetszik, akár nem. Igen, tudom, közben meg szenvednek tovább az állatok. Ő is tudja. Neki is fáj. Nekünk fáj csak igazán, mert testközelből látjuk, érezzük azt, amit sokan csak Facebookon látnak.
Csak tudjátok marhára nem mindegy, hogy egy büdös, penészes, mocskos szobában csak tessék-lássék felsepersz gyorsan, meg rákensz a falra egy kis festéket, aztán jóvanazúgy, látványra elég, vagy hogy felveszel egy maszkot, kesztyűt, és nekiállsz felszedni a padlót, kiirtod a csótányokat, megszünteted a beázást, vársz, míg kiszárad a fal, és aztán festesz. Az egyik gyors, de heteken belül újra penész és bogarak lesznek, meg bűz, a másik lassabb, de talán egy idő múlva valóban lakható lesz az a ház.
Részemről szeretnék egy valóban rendbe tett házba költözni. Akinek meg jó a gyorsjavítás, az szagolja csak a penészt meg a bogarakat újra.
Ági mindenkiért és minden állatért építkezni próbál. Ahelyett, hogy kicsavarjátok a kezéből a munkaeszközöket, inkább húzzatok fel kesztyűt, és tisztítsátok előtte az utat.
És ha dől alatta a létra, miközben a mennyezetet próbálja javítani, álljatok oda, tartsátok meg, ahelyett, hogy kirúgjátok alóla.
A fotó két napos. Órákat töltöttünk együtt egy szegregátumban (nem először és nem is utoljára). A probléma kezelését a nulladik pontnál kell kezdeni. Ha segíteni nem tudsz, legalább ne akadályozd.
(Évi)
