27/05/2026
Néhány hét múlva Bosco 14 éves lesz. 🧡
Pár hete már nem jön velünk a hosszú sétákra. Nem azért, mert a lábai nem bírnák… a szíve sajnos már nem a régi. Pedig minden nap akar jönni. Nagyon akar. Első két lábbal már ugrik is fel a kocsiba, nehogy itthon hagyjam. 😊
Persze, hogy viszem. Csak már külön sétálunk. Megyünk pár száz métert, komótosan szaglászgat, „elolvassa” a mezei híreket, aztán visszasétálunk az autóhoz. Ott pihen árnyékban, friss vízzel, hűtőruhával, lehúzott ablakok mellett, amíg a többiekkel sétálok.
Ma a Dunára mentünk, mert annyira meleg volt, hogy azt gondoltam, mindenkinek jól fog esni egy kis úszás. Csakhogy a part oda-vissza majdnem 800 méter az autótól, és még lent is sétálunk mindig. Aggódtam, hogy fogja bírni az öregfiú.
Lassan mentünk, de Bosco pontosan tudta, hogy most miatta lassítok, ezért próbált sietni. 🥹
Végül szépen leértünk. Még a vízbe is besétált. Úszni már nem mer, de mellettem biztonságban érzi magát, így bejött velem a Dunába. Amíg a többiek rohangáltak és fürödtek, ő keresett magának egy szép fát, és azzal foglalatoskodott.
Annyira örülök minden ilyen napnak az én drága öreg mackómmal. 🤎
Boscom. ❤️